Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-177

A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921. Drozdy Győző : A réginek azonban nem, volt a spekulációra épitett tőzsdeosztálya, nem volt vidéki osztálya, nem volt belföldi osztálya, nem volt külföldi osztálya és a régiben nem is iktatták azokat a hireket, amelyek megjelentek benne. (Derültség.) Rassay Károly: Iktatják a hireket? (Derültség.) Drozdy Győző: A régi Távirati Iroda főnökének nem volt két titkára : egy kisasszony és egy főhadnagy ur, mert régente el lehetett képzelni, hogy a magyar hírszolgáltatást szolgálati őv és derékszurony nélkül el lehet látni. (Mozgás.) Ne méltóztassék engem félreérteni ; nem azt helytelenítem én, hogy azoknak a katonatiszteknek, akiket a hadseregben ma már nem áll módunkban alkalmazni, megélhetést, kenyeret adunk. Szó sincs róla, ezekről gondoskodnia kell az államnak, hanem azt helytelenítem, hogy olyan munkakört biztak rájuk, amelyhez abszolúte nem értenek, amivel ennek a nemzetnek rettenetes nagy anyagi és erkölcsi károkat okoznak, (ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert ők, mivel nem érthetnek a hirlapiráshoz, a Távirati Irodában csak mint parancsolok szerepelnek, azonban a jó munkát mégis csak a született ujságiróknak kell elvégezniük. Szabó József (budapesti): Születnek az ujságirók ? A zsidók ? Drozdy Győző: Mélyen t. képviselőtársamat igenis megnyugtathatom afelől, hogy az ujságirás mesterségét tanulni nem lehet, az az Isten homlokából kipattant szikra. Az olyan tehetség, olyan intuició, amelyet igazán csak az édesapától és anyától örökölt vér táplálhat valakiben. (Zaj.) Szabó József (budapesti) : De nem lehet privilégium ! Drozdy Győző: Ujságirókat képző iskola nincsen, t. képviselőtársam. Ők azonban, midőn ezt az intézményt naiv hittel milit arizárták, azt hitték, hogy ezek a katona-ujságirók két hónapos fegyvergyakorlattal felvonulnak az Olimpuszra és ott ihatnak Kasztilia vizéből. (Mozgás.) A régi Távirati Irodának elég volt húsz munkás, hogy a nagy Magyarország hírszolgálatát elvégezze, ennek azonban már százhúsz is kevés. Lássuk azonban, hogy mibe kerül jelenleg ez a Távirati Iroda. A költségvetés 1920/21. évre szóló kötetében kutatgatva, egy tételt találunk, amely igy szól : A Magyar Távirati Iroda költségei : 800.000 korona. Megnyugvással olvassa az ember ezt a tételt, de a kutató agy nem áll meg. Kezembe veszem a ceruzát, a papirost és a 800.000-nek körülbelül felét dologi kiadásokra könyvelem, a megmaradó 400.000 koronát pedig elosztom csak száz alkalmazottal. Kisül tehát, hogy egy alkalmazottnak, ha igaz lenne a költségvetésnek ez a tétele, 4000 koronáért kellene az államot egy esztendőn át szolgálnia. Hát bármennyire nem értenek azok az irá^ mesterségéhez, s bármennyire nem szegényemberek, ilyen olcsó fizetésért, ilyen olcsó bérért talán mégsem hajlandók azt a munkát elvégezni. évi április hó 21-én, csütörtöhÖn. 253 Lingauer Albin : Hát a bevételek ? Drozdy Győző : A bevételekről is beszélünk. Kerekes Mihály: önkéntes adományok! Drozdy Győző : Hol van elrejtve a költségvetésben a többi ? Olvasunk a költségvetésben a miniszterelnökségnél ezt a tételt : sajtóosztály költségei 2*5 millió korona, a külügyministerramban sajtóalapra 2,400.000 korona. A rendelkezési alapok indokolásában pedig ezt olvassuk : »Ez az alap törekvéseinknek külföldön való megismertetését szolgálja.« Ez természetesen, nyilvánvalóan szintén csak sajtó célokat szolgálhat. így meg lehet állapítani, hogy összesen 11,700.000 koronát fordit az állam arra amit a múltban nagy Magyarország idejében 12.000 koronával végzett el. Szilágyi Lajos : Tökéletesen igy van. Drozdy Győző : Ehhez az összeghez hozzá lehet azonban számítani azt a pluszt, amit a távirat és a telefon költségei jelentenek, amit a Távirati Iroda természetesen nem fizet, mig ha az magánvállalkozás kezében lenne, az államnak ebből ismét jövedelmei lennének. Én a pénzügyi bizottság tagja nem vagyok, — előbb, talán gyengéd célzásból, a kivándorlási bizottságba választottak be, talán jobb volna, ha kivándorolnék innen, most meg egy másikba — (Derültség a szélsőbaloldalon.) de tudomásom van arról, hogy a pénzügyi bizottság már szintén állást foglalt emiatt az abnormis pénzpocsékolás miatt, mert a pénzügyi bizottság sem látja be, hogy ami Radónak prosperált, ami Radónak kitűnő üzlete, jövedelmező rentábilis vállallat volt, arra az államnak miért kell ráfizetnie. Ugyanakkor azonban kisült az is, hogy nemcsak anyagi deficitje van az államnak a Távirati Iroda révén, hanem morális deficitje is, az nemcsak anyagi, hanem morális szempontból is rossz üzlet. Minden magyarázat nélkül könnyen megérthető az, hogy a külföldi lapok nem nézik bizalommal azt a tudósitóirodát, amely kifejezetten az államé és annak a hireit mindig bizonyos gyanúval fogadják. Igy volt ez már a Károlyi-kormány alatt. Mikor pl. Szterényiéket letartóztatták és internálták, akkor ez a Távirati Iroda ezt cáfolta, a külföld azonban nem hitte el. Kun Béla is fentartotta, s amikor Szamuely hóhérai végiggyilkolták az országot, ez a Távirati Iroda cáfolt, de nem hitték el. Jött a fehér terror, a Duna és Tisza között történt gyilkosságokról irtak a külföldi lapok ; a Távirati Iroda ismét cáfolt és — ezt sem hitték el. Hiába irta ez a Távirati Iroda, hogy Orgovány nincs is Magyarországon, hogy Zalaegerszeg csak egy nyaralóhely, (Derültség a szélsőbaloldalon.) nem hitte el az egész külföld. Most azután, amikor már a felelősség nélkül vérengző különítmények tényleg megszűntek és végre valami jogrend mégis van ebben az országban, hiába irja ezt a Távirati Iroda, mert miután már anynyiszor félrevezette a külföld közvéleményét, most sem hisznek neki. Odajutottunk tehát, hogy a Táv-