Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-177
254 À Nemzetgyűlés 177. ülése 1921, irati Iroda teljesen csőd elé került. A külföld egyetlenegy hirét sem veszi át, egyáltalán semmi tekintetben nem ád neki hitelt. De a belföldi lapok előtt is elvesztette hitelét a Magyar Távirati Iroda. Példákra hivatkozom; Hegedüs minister ur expozéjában azt mondotta, hogy a tisztviselőknek természetbeni ellátását három hónapra meghosszabbitják. A Távirati Iroda, melynek itt volt a katona-tudósitója, természetesen pont az ellenkezőjét irta meg. A vidéki lapok annak nyomán közölték, s felháborodott az egész ország tisztviselőközvéleménye ez ellen. A sajtóiroda tehát a kormánynak tett rossz szolgálatot. De méltóztatnak talán emlékezni arra a győri incidensre is, amikor Haller mnister ur »kulturfülü« egyénekről beszélt, a sajtóiroda pedig »kajlafulüek«-et közölt és igy a ministerrel került differenciába a Távirati Iroda. (Derültség.) OrbÓk Attila : Nem is tévedett nagyon ! Budaváry László : A született újságírók tendenciózusan igy állították be. Orbók Attila: Kitalálták, hogy Haller mit gondolt, mikor ezt mondta ! (Derültség.) Drozdy Győző : Mivel tehát ennek a Távirati Irodának nemcsak financiális, hanem morális deficitje is van, ez a kettő együttvéve feltétlenül csődöt jelent. Értem tehát, hogy a pénzügyminister ur miért jelentette ki azt, hogy ő nem hajlandó több pénzt áldozni a Magyar Távirati Irodára. De érthető az is, hogy Teleki ministerelnök ur az utolsó idejében szabadulni akart tőle. Ezt az ötletet a magam részéről is helyeslem. De nézzünk csak a kérdés szemébe, hogy hogyan lehet szabadulni a Magyar Távirati Irodától. Ezt — ugy-e bár — versenytárgyaláson bérbe lehetne adni a legtöbbet Ígérőnek, vagy versenytárgyaláson el lehetne adni a legtöbbet Ígérőnek. Teleki kijelentése után azonban nyomban az a hir kelt szárnyra, hogy az irodát a saját alkalmazottai fogják megvenni. Ezt megcáfolták, persze csak pro domo, maguk között, a szerkesztőségek számára. Ujabban azonban egészen pozitív formában beszélnek róla és írnak is arról a lapok, hogy Eckhardt sajtófőnök a távozása előtt még egy nagy dolgot akar keresztülvinni, és ez az, hogy a Magyar Távirati Irodát a Hangyának és Ergon-nak főérdekeltsége mellett alakuló részvénytársaságnak akarja bérbeadni. OrbÓk Attila: Még nagyobb dolgot vitt keresztül : nem távozott ! (Derültség.) DfOZdy Győző : Sőt arról is szó van, hogy erről a szerződésről már az igazságügyministerium is tud és odabent jogi szempontok szerint most bírálják felül. Dánér Béla : És kinek nem adja bérbe ? Drozdy Győző : Meg fogja beszédem végén látni a t. képviselőtársam, hogy nem fogok ajánlani senkit, én csak az államnak és sajtónak szempontjati tekintem. Nem akarok kitérni arra, hogy a sajtófőnök urat miféle nexus, miféle kapcsok fűzik az Ergon-hoz. Szilágyi Lajos : A testvére a vezérigazagató ! évi április hó 21-én, csütortöhön. Drozdy Győző : Nem akarok kitérni arra, hogy a Tibor a Vilmossal milyen viszonyban van sőt nem akarom azt sem állítani, hogy pl. a mozirendeletnél a nepotizmus játszott szerepet . . . Bródy Ernő : Érdekes ! Drozdy Győző : ... de itt még a nepotizmusnál is több az, ami szerepet játszik ; még pedig az üzleti érdek, mert tudomásom szerint a sajtófőnök ur üzletileg is érdekelve van az Ergon-nál. A külföldi hírszolgáltatás szempontjából az állam életére nézve ilyen rendkívül fontos szerv nem kerülhet a rideg spekulációnak, gseftsmanoknak kezébe. Lehetetlen, hogy különféle humanisztikus és álhumanisztikus egyesületek, kapzsi részvénytársaságok, vakmerő kurzusklikkeknek telekkönyvi tulajdonává legyen ennek a meggyötört, kirabolt Magyarországnak minden anyagi és erkölcsi java. Hogy mit jelent az a hirmonopólium, amelyről itt szó van, azt csak-az tudhatja, aki ismeri a modern börzének a játékát és technikáját. Csak öt perccel előbb tudjak meg egy hirt, akkor veszek, eladok, kötök, megbízást adok, megbízást vonhatok vissza, vagyonokat pusztíthatok el egy perc alatt és milliókat szerezhetek egy hamarább tudott hir révén. Belátom, hogy a Távirati Iroda jelen helyzetében nem maradhat meg, ott valamit tenni kell, mert lehetetlen az, hogy az államnak ilyen óriási költségébe kerüljön és mégse lássuk hasznát, mert ugy külföldön, mint belföldön a helytelen vezetés következtében teljesen hitelét vesztette. Ezt a fontos, közérdekű állami munkát azonban kereskedelmi vállalatokra bizni nem lehet. Elsősorban azért nem, mert nem értenek hozzá. Hiszen ez nem oldalszij- és patrontáska-szállitás, nem export-importról van itt szó, másodszor pedig nem lehet rájuk bizni azért, mert közveszélyes dolog, hogy a legbizalmasabb természetű híreket és az egész világtőzsde köreinek szenzációit egyegy kapzsi részvénytársaság monopóliumának szolgáltassuk ki ; mert közérdekű dolog az, hogy ezeket a tőzsdehíreket az egész közgazdasági világ egyszerre tudja meg; mert csak magánérdeket szolgál az, ha valamelyik társaság azt előzetesen megtudja. Épen az Ergonnal kapcsolatban fontos, hogy megemlítsem, hogy az Ergonnak már ma is van bizonyos sajtóirodája Bécsben, a Wiener Telegraphen Companie. Szilágyi Lajos : Hallottunk róla ! Drozdy Győző : Ennek az irodának van valami budapesti fiókja is s az államnak telefonhálózatát használva, amelyet mint beneficiumot vesz igénybe, s igy percekkel, sőt néha órákkal előbb adja le az egész közgadasági világnak híreit. . . Szilágyi Lajos: Lehet ez, kereskedelemügyi minister ur ? Drozdy Győző : ... és néha hamis híreket kolportál ez az iroda, ugy, hogy a tőzsdén gyakran vagyonok buktak meg és illetéktelen módon milliókhozjutottak néhányan. Nincs a világnak állama, ahol az állami távirati irodát hadseregszállitó vállalatoknak adnák bérbe. Az angol Reuter, a francia Havas, az olasz Stefani, a német WolfBureau,
