Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-177

246 A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921 párttal egybeolvadva, a nagy nemzeti közös érdekek közös szolgálatában gyakorolhatják a nemzet érdekére azt a befolyást, amely üdvös és hasznos és amelyet tőlük elvitatni ezen az oldalon senki sem akar. (TJgy van ! a baloldalon.) A ministerelnök ur programmjából a mi szempontunkból talán a legfontosabb, amit nagyon sürgetünk, a szociálpolitikai alkotások. (TJgy van! a baloldalon.) Ezt mi különösen azért sürgetjük, mert félünk attól, hogy az a viszály, amely a közelmúltban a munkásosztály és a többi osztály között kitört, az a sok keserűség, amely a többi osztályban a munkásosztállyal szemben megmaradt, hátráltathatja és akadályozhatja azt a tevékenységet, amelynek pedig nem szabad elmaradnia, amelynek nem szabad arra néznie, hogy a munkásosztálynak milyen politikai pártjai vannak, amely nem szabad, hogy egyik vagy másik politikai pártját akarja a munkásságnak kielégiteni, amelynek egyetlen célja az egész munkásság szociális jólétének, kulturális érdekeinek a felkarolása lehet csak. B. Szterényi József : Nagyon helyes ! Gr. Andrássy Gyula: Másik igen fontos kérdés, amelyre különös súlyt helyez a kereszténypárt . . . Meskó Zoltán: Nincs kereszténypárt! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Csak megrövidítem a hosszú címet. A másik fontos kérdés az, hogy az ellátás kérdésénél a szabadforgalom mellett, a termelők érdekeinek megóvása mellett erőteljes kifejezésre jusson a fogyasztók érdeke is, elsősorban azoké, akik önmaguktól azokat a felfokozott árakat nem tudnák fizetni. Amikor a szabadforgalomra átlép a kormányzat és a nemzet, akkor gondoskodnia kell arról is, hogy az ellátatlanok teljes mértékben megkapják azt, amire szükségük van. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gaal Gaszton : Tessék közteherré tenni, nem egy osztályra hárítani! (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Hét éven keresztül ki viselte? Gr. Andrássy Gyula : A harmadik különösen fontos teendője a kormánynak, melyre ő is súlyt helyez, a jogrend megóvása, megóvása minden körülmények között és mindenfelé egyaránt, jogrend alatt értve elsősorban azt, amit ezen az oldalon már sokszor kifejtettünk... (Egy hang a jobboldalon : Ezen is !) De az engem nem érdekel. (Zaj a jobboldalon.) Minden hatóság töltse be a hatáskörét, de azt ne lépje túl, ne avatkozzék más hatáskörökbe. En különös súlyt helyezek erre, mert gyakori veszedelem az, ha a katonaság beavatkozik a polgári közigazgatás rendjébe. (Helyeslés és taps.) Rassay Károly : Ha én mondom, akkor destrukció ! (Egy hang a jobboldalon : Mondtak ennél már nagyobb igazságokat is !) Gr. Andrássy Gyula: A polgári rendészetet szigorúan külön kell választani a katonai szellemtől, a katonai beavatkozástól. (Egy hang a évi április hó 21-én, csütörtökön. jobboldalon : De annyira nem kell elválasztani, hogy egyik a másiknak ellensége legyen!) Engem nagyon meglep, hogy azelőtt, amikor én mondtam, hogy erről az oldalról hangoztatjuk és kívánjuk ezt a különválást, akkor itt egy képviselő ur, nem tudom, hog,y ki, azt mondta, hogy az urak is követelik. En emlékszem nem rég múlt olyan időkre, amikor nagyon lelkesen és hangosan követelték ezt a túloldalon... Rupert Rezső: Ma is követeljük! Gr. Andrássy Gyula : ... ma pedig csodálatos módon visszatetszést szül. (Zaj.) A jogrendre vonatkozó az az álláspont, hogy a katonai szellem ne irányítsa a civil rendészetet, vezetett engem és a pártot akkor, amikor állást foglaltunk abban a bizonyos személyi kérdésben, melyet egyáltalában nem akarok itt most részletezni. Rassay Károly: Úgyis ismerjük! Gr. Andrássy Gyula :... hisz ismerjük, amely elvi kérdéssé vált azért, mert Gömbös t. képviselő urat megtestesült militaristának tartom, aki a legalkalmasabb arra, hogy ezt a katonai szellemet belevigye a civil közigazgatásba, ahonnan épen most véglegesen ki kell zárni. (Zaj a jobboldalon.) Barla-Szabó József: Akkor nem lehetne puccsot csinálni ! Gr. Andrássy Gyula : Egyébként mindenben teljesen egyetértek a minister úrral és nincs semmi olyan, amit beszédében kifogásolnék. Yannak még talán bizonyos hiányok benne, melyekre egész röviden rá akarok mutatni. Hiányzik benne felfogásom szerint elsősorban egy közgazdasági programm. Mert csak nyúzni a társadalmat, — bocsánatot kérek — csak erősen megszorítani és nem egyúttal rámutatni arra, hogy milyen módon fogja a gazdasági életet fejleszteni, erősíteni, milyen módon fogja lehetővé tenni, hogy ez az erős nyomás végre meghozza a gyümölcseit, egyoldalúság. Nem kétlem, hogy a kormány ezt a hiányt is pótolni fogja és igyekszik erőteljesen kiépíteni gazdasági programmját is. Nem szólott a tisztelt ministerelnök ur semmit az iparról és kereskedelemről. Azt hiszem, hogy ez is mulasztás ; azt hiszem, hogy bármily nagy igazság is az, hogy az agrár érdek Magyarországnak talpköve, az ipar és kereskedelem fejlesztése, védelme nélkül nem tudunk megélni. Egy hiánya a beszédnek az is, melyet biztosan szintén pótolni fog a ministerelnök ur, hogy a nemzetiségi kérdésről egy szót sem szólt, pedig az is fontos. Jeleznie kell a kormánynak, vájjon osztja-e elődjének azt a nemzetiségi politikáját, mely szakit a régi nemzetiségi politikával (Egy hang a középen: Nem!) és egy sokkal liberálisabb alapra helyezi, amint azt helyezni is kell, szerintem, a mai viszonyok között. Nélkülözzük a kormánynak a katholikus autonómiáról és vele kapcsolatban az 1848: XX. te. végrehajtásáról