Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-177
A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921 Elnök : Berki képviselő urnák is szól figyelmeztetésem. Gr. Andrássy Gyula: Az életben kifejtett alkotmány ezerszerte jobban meg tudott feladatának felelni és egy olyan uj alkotmánynak nincs is az a tekintélye. Ha mi szakitunk a múlttal, ha az, ami most az 1920 : I. te. alapján alkotni fogunk, nem találja meg a hidat a jogfolytonosság révén a múlthoz, akkor félek tőle, hogy a jövőben nem csak eltérő politikai nézetek fognak küzdeni egymással Magyarországon, hanem maga a jogalap is, amelyen a társadalom minden egyes intézményének és a politikai életnek állania kell, maga ez a jogalap is kérdéssé fog tétetni a társadalom bizonyos elemei által, mint ahogy ez történt a történelem tanúsága szerint mindig és mindenütt ott, ahol egy forradalmi földrengés szakitott a múlttal és egyszerre uj alapokra helyezte az egész alkotmányt. Akkor mindig voltak olyan részei a társadalomnak, amelyek ezt az alkotmányt, mivel annak keletkezése ellentétben állott a régi törvény alkotmányos módjával, érvénytelennek tartották. A társadalom, a nemzet belső egysége, az egész politikai élet egészséges volta válik ilyen módon kérdésessé. Ha nem akarjuk ezt a szegény nemzetet, amely olyan borzasztó nehéz helyzetben van, amelynek egész erejét arra kell fordítani, hogy újra visszaszerezze Európában azt az állását, amellyel eddig birt, ha nem akarjuk ezt a nemzetet meddő és állandó belpolitikai, polgárháboruszerü harcokra utalni, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a jövő és a múlt találkozzék, hogy a jövő a múlton alapuljon, hogy a jövő a jogfolytonosság alapján fejlődjék majdan ki. B. Szterényi József: Nagyon helyes! Gr. Andrássy Gyula : A Nemzetgyűlés jogait nem akarom kétségbe vonni. (Élénk felkiáltások a jobboldalon : Nem is lehet !) De konstatálom azt az erkölcsi kötelességét a nemzet iránt, hogy önmagának jogaiba beleszeretvén, ne tegye tönkre a nemzet legnagyobb érdekeit. (Elénk felkiáltások a jobboldalon: Ki akarja?) A Nemzetgyűlésnek erkölcsi kötelessége ezt a jogot, amelyet önmagának adott, ugy gyakorolnia, hogy a nemzetnek használjon. (Mozgás a jobboldalon.) Rassay Károly: A nemzet adta neki! Gr. Andrássy Gyula: A törvény maga mondja, hogy önmagának adta. (Élénk félkiáltások a jobboldalon : A nemzettol nyert megbizás alapján ! Mi nem intrikálunk !) Hencz Károly: Önmagától jött ide, vagy a nemzet küldte? (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : Méltóztassék megnézni az 1920 : I. törvénycikket, hogy önmagának adta. (Zaj.) Hencz Károly : Önt is a nemzet küldte ide ! Hogy önmagának adta, az csak a forma! Gr. Andrássy Gyula: A nemzet megváltoztatta a Nemzetgyűlést, a saját jogkörét azonévi április hó 21-én, csütörtökön. 245 ban ez a Nemzetgyűlés állapította meg az 1920 : I. tc.-ben, amelyben maga mondja ezeket a szavakat, hogy önmaga állapítja meg szuverenitását. Hencz Károly: Ez más! Gr. Andrássy Gyula: A t. ministerelnök ur kifejtette, hogy az ő tevékenysége keresztény erkölcsi alapon áll és hogy célja a keresztény társadalom megerősítése közgazdasági téren. Ez is megfelel a keresztény és nemzeti párt régi programmjának és követelésének. Azt mondja, hogy ő elítéli a lármás, aggressziv antiszemitizmust. En is a kereszténypárt nevében mondhatom, hogy lelkem mélyében elitélem az aggreszsziókat és azt tartom, hogy azok rendkívüli szerencsétlenségek, azok nem válnak dicsőségére, hanem egyenesen szégyenére a nemzetnek. (Felkiáltások a jobboldalon : Budaváry!) Mi intézményileg kívánjuk a keresztény társadalmat megerősíteni, a nem keresztény befolyásoktól függetleníteni és lehetővé tenni azt, hogy a közgazdasági életben nagyobb befolyást gyakoroljon, mint eddig. Rupert Rezső: Milyen régen mondta ezt Griesswein ! Gr. Andrássy Gyula: A ministerelnök ur rámutatott arra, hogy ezt elsősorban neveléssel, másodsorban a középosztályt erősítő következetes politika révén érhetjük el. Mindebben tökéletesen egyetértünk a kormánnyal. Az a törekvés, amelyet a t. ministerelnök ur emiitett, hogy össze kell hozni a kereszténység ós az agrárizmus elveit, ez sincs ellentétben a mi törekvésünkkel. (Felkiáltások a baloldalon : Söt !) Ellenkezőleg, mi is azt kívánjuk, hogy az egymást megértő, egy elvi alapon álló elemek egy pártot is alakítsanak. Azonban legnagyobb hibának tartanok azt, ha ezt bárki erőltetni akarná, ha rá akarná kényszeríteni a pártokra. Ez magától kell hogy jöjjön, vagy nem fog jönni. (Igaz! Ugy van!) Ennek a kölcsönös bizalomból kell kifejlődni, amely, sajnos, ma igen gyenge, a közös munkából, közös küzdelmekből kell kifejlődni, másként halva született gyermek marad, amint azt már láttuk a múltban megalakult pártegységnél. Ennek a pártegységnek nem lehet célja egy osztály érdeke, bármilyen fontos legyen is az az osztály. En legalább a magam részéről sohasem fogok más pártban résztvenni, mint olyanban, amely minden osztályérdek fölött a nagy, egységes nemzeti érdekeket szolgálja, amelynek elve, célja, iránya kizárja az osztályuralmat. (Élénk helyeslés a baloldalon, nyugtalanság és közbekiáltások a jobboldalon.) Az osztályuralom osztályharcot, anarchiát jelent, a társadalom végleges felbontását jelenti. (Ugy van ! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Igen rossz tanácsadója a kisgazdáknak az, aki őnekik azt szuggerálná, hogy ők vegyék át a hatalmat. (Felkiáltások a jobboldalon. Nem akarjuk!) Csak együtt, a másik
