Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-177

234 A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921. évi április hó 21-én

} csütörtökön. Rupert Rezső: Határidőhöz keli kötni! Rassay Károly. Eészletes kormányprogrammjában a ministerelnök ur, nagy sajnálatomra, nem terjeszkedett ki a tisztviselői kérdés megoldás dására. A menekült tisztviselőkre vonatkozólag tett ugyan kijelentéseket, de méltóztassék megengedni, hogy Magyarországnak ma egyik legsúlyosabb problémája nemcsak a menekült tisztviselőknek, hanem általában véve az állami tisztviselői kar helyzete. En nem tudom egyoldalulag kezelni ezt a kérdést; én nem tudom azt sem mondani, hogy ez a kérdés csak a meglevő tisztviselői kar megélhetési szempontjából fontos. Pontos az abból a szempontból is, hogy a magyar tisztviselői karban a fegyelem feltétlenül helyreállíttassák. Ha egy bürokráciát teremtünk, ha az államéletnek azelőtt szabadon lévő megnyilatkozásait is bevonjuk az állami adminisztráció körébe, — hiszen alig van már gazdasági életnyilvánulás, mely ne vonatott volna oda — akkor a legkevesebb, ami az állam kötelessége, az, hogy egy megfelelő, tökéletesen fegyelmezett tisztviselői kart, bürokráciát teremtsen. Ezt a két kérdést össze kell kötni, össze kell kötni épen a tisztviselői kar értékes, komoly rétegei érdekében. Tessék a tisztviselői kar megélhetését biztositani. Lehetetlen az, ami ma van, hogy a tisztviselői kar egyrészt éhezik, másrészt oda van állitva nagy társadalmi osztályok gyűlöletének, mert ugy van feltüntetve azokkal a szerencsétlen naturáliákkal, természetbeni ellátásokkal, mintha a tisztviselői kar más karok rovására élősdi volna . . . Szilágyi Lajos: Mintha kiváltságos osztály volna ! Rassay Károly : .. . mintha kiváltságos osztály volna. B. Szterényi József : Dehogy az ! Nyomorgó osztály ! Balla Aladár : A nyomorban kiváltágos ! Rassay Károly: Ezzel szemben kénytelen vagyok megállapítani, hogy a magyar tisztviselői karnak nagy, tekintélyes része az állam által nincs ellátva s önmagát tartja fenn nyomorogva, küzdve és minden értékének árubabocsájtásával. (Ugy van! Ugy van! Egy hang jobb felöl: Egy része nyomorog, a másik panamáziJc !) Tisztelt ministerelnök ur, ezt a kérdést valamiképen a pénzügyminiszter úrral együtt meg kell oldani. Nekünk nem lehet érdekünk, hogy a jóvátételi bizottság elé egy hamis mérleget állítsunk, (Helyeslés.) már pedig, ha tovább is fentartjuk ezt az állapotot, hogy a tisztviselői kart nem az állam tartja el, hanem nyomoruságával küzd és tengeti magát és a még meglévő jobb időkből megmaradt, de már fogytán lévő vagy elfogyott értékeiből tartja fenn magát : akkor mi a jóvátételi bizottság előtt egy hamis mérleget mutatunk be, mert ugy tüntetjük fel a dolgot, mintha a magyar állam fenn tudná tartani az állam tisztviselői karát. Ez igazságtalanság ós nem hiszem, hogy a nemzet többi dolgozó osztálya a maga részéről egy ilyen igazságtalan fentartását helyesnek és jónak tartaná. B. Szterényi József: A pénzügyi bizottságban folyton tárgyaljuk ezt. Rassay Károly : A pénzügyminister ur mindig arról beszél, hogy meg akarja menteni a vagyonokat; nem ugy értem, hogy ä meglevő vagyonokat a maguk egészében, hanem hogy a vagyont akarja megmenteni, . . . Balla Aladár: Az exisztenciákat. Rassay Károly : ... az exisztenciákat, a háború után kialakult és az azelőtt keletkezett exisztenciákat akarja megmenteni a pusztulástól. Azt hiszem, hogy ez csak akkor lehet jogosult, ha egyúttal nem tűri azt, hogy más becsületes exisztenciák tönkremenjenek. Hiszen itt van a kinevezések kérdése, melyet maga a ministerelnök ur is szíves volt megemlíteni. Nem. akarok kitérni arra a keserves érzésre, mely a tisztviselői kar lelkét betölti annak láttára, hogy mig a törvény ellenére a katonai kinevezések, kormányzói, kabinetirodai kinevezések, külügyi kinevezések . . . (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl : Szilágyit is előléptették. Bizonyára megérdemelte! Zaj.) Kerekes Mihály : Yasutigazgatókat neveznek ki! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly : ... a hivatalos lapban visszavisszetérő jelenségek, addig az állami szolgálatban álló más karokhoz tartozó tisztviselőkre nézve a kinevezés lehetősége a legmerevebben elzáratott. (Egy hang jobbfelöl : Öt év óta nem volt kinevezés !) Ugyancsak fel kell vetnem még egy kérdést. Igazságtalannak találom, hogy a katonai és civil-illetmények közt oly óriási diferenciák vannak, (ügy van !) Hogy egyebet ne mondjak, mig az a pótlék, amelyet oly nehezen tudtunk a minister úrtól kiverekedni a legmagasabb rangban lévő polgári tisztviselőknél, a ministereknél 2000 korona maximumban állapíttatott meg, ez a pótlék azonban még ma sincs folyósítva, addig a katonák részére már négy héttel ezelőtt folyósították, és oly mérvben, hogy egy tábornok az V. fizetési osztályban 3000 korona havi pótlékot kapott. Balla Aladár: A háborúban? B. Szterényi József: Nem, most! Orbók Attila : Egy őrmesternek több fizetése van, mint egy ministeri tanácsosnak! Rassay Károly: Azt hiszem, hogy ilyen igazságtalanságokat fentartani nem lehet és nem szabad. (Helyeslés.) Amikor egyforma feladatot tölt be az a polgári tisztviselő .vagy , katonatiszt, akkor ilyen igazságtalan, sokszor igazán nevetséges és még a régi osztrák-magyar monarchia hadseregéből átvett alapokon megállapított horribilis fizetésekkel nem lehet tehát a civil tisztviselői kar elkeseredését még fokozni. Ha a tisztviselői kérdésről beszélünk, be-