Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-177
A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921. évi április hó 21-én, csütörtökön. 233 gondolatában a többi államoknak nemzeti önállóságát. Csernus Mihály: Nagy Magyarország erejével, de nem a kicsivel ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ha én követelem a magyar nemzet számára — és hiszek és bizom benne — a történelmi önállóságot és régi hatalmi pozicióját, kijelentem, hogy előttem és minden magyar ember előtt indifferens az, sőt helyesnek és szükségesnek véljük azt, hogy azok az utódállamok, amelyek nem a magyar nemzetnek testéből dagadtak és szaporodtak meg, megtartsák a maguk nemzeti önállóságát. Nekünk nem lehet ideálunk, hogy ezek az államok újra az osztrákmagyar monarchiának, esetleges korcsmonarchiának keretében a nemzeti önállóságukat is elveszítsék. Somogyi István : Mely államok nem dagadtak a magyar állam testéből? Olaszország? Rassay Károly : Ez a kérdés az, amely a ministerelnök úrral szemben bennünket ellenzéki álláspontra késztet. Ezek mellett, t. Nemzetgyűlés, kénytelen vagyok a kormányelnök úrhoz néhány kérdést is felvetni. Tegnap egy incidensnek voltunk tanúi. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezzel kapcsolatosan mégis meg kell kérdeznem a ministerelnök urat, — ezt a kérdést különben már az igen t. elődjéhez is intéztem — hogy vájjon mi történt azokkal az egyénekkel, akik a húsvéti puccsot előkészitették és azt végrehajtani segitettek ? (Felkiáltások half elől : Neveket kérünk !) Arra szeretnék feleletet kapni, hogy mi a ministerelnök ur jogi felfogása abban a kérdésben, hogy azokkal szemben, akik a Nemzetgyűlés megkerülésével akarták ezt a kérdést az 1920. évi I. te. félrelökésével megoldani, van-e a mi büntető jogrendszerünkben tételes törvény, hogy velük szemben büntető rendelkezéseket érvényesítsenek. (Félkiáltások balfelől : Nincs !) Én ugy érzem, hogy van. Somogyi István : Azt nem érezni kell, hanem tudni kell ! (Derültség balfelől.) Kerekes Mihály: Nagyon szellemes! Rassay Károly: Én tudom, hogy az 1920. évi I. te. s a büntetőtörvénykönyv helyes értelmezése szerint igenis van alap arra, hogy ezekkel az egyénekkel szemben fellépjenek. Lingauer Albin : Kik azok ? Rassay Károly : Ha azonban az igen t. ministerelnök ur ugy véli, hogy nincs, sat. igazságügyminister urnák is ez a véleménye, és abból, hogy senki ellen eljárás nem indibtatott, azt kell felvennem, hogy a kormánynak az a hivatalos álláspontja, ami Somogyi kiváló jogásztársamnak, hogy : nincsen rá jogalap. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Somogyi István : Még mindig adok fórt a jogtudományból magának. (Zaj.) Rassay Károly : De ha nincs rá jogalap s ha a kormánynak ez a felfogása és a kormány komolyan érvényt akar szerezni az 1920. évi tc.-nek, akkor nem lehet egyéb kötelessége, mint minden NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET más javaslatot megelőzve, megfelelő büntetőszankciókról törvényhozási utón gondoskodni. Más ut nincs. Ha a ministerelnök ur komolyan hirdeti azt, hogy az 1920. évi I. te.-eb hatályban kivánja tartani, s hogy megakadályoz minden olyan tényt, amely a Nemzetgyűlés megkerülésével akarja a királykérdést megoldani, akkor nincs más megoldás, mint hogy : tessék súlyos büntetőjogi szankciókról gondoskodni mindazok ellen, akik ezt a törvényt félretolva, a kérdést önkényesen akarják megoldani. A másik, amit fel kell vetnem, az, hogy bár a t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy csak a saját kormányának tényeiért vállalja a felelősséget, hajlandó-e a ministerelnök ur nyilatkozni abban az irányban, hogy vájjon az előző kormány a IV. Károllyal folytatott tanácskozásai és tárgyalásai során vállalt-e bármilyen olyan anyagi vagy közjogi jelentőségű kötelezettségeket, amelyek a nemzetet kötelezik ? (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Hogy ezt a kérdést felvetem, arra szintén egy külföldi lapból olvasott hir kényszerit engem. Azt olvastam ugyanis a »Figaródnak április 7-iki számában, hogy »a Wiener Allgemeine Zeitung« állitása szerint bécsi legitimista körökből megtudták, hogy Horthy tengernagy és a magyar kormány a következő Ígéretet tették Károly királynak, hogy megkönnyítsék neki a Magyarországról való elutazást. A király teljes évjáradékot kap, ugy mint a régi monarchia idejében, vagyis évi 10 millió koronát. Károly király kapni fog Horthy tengernagy, a magyar ministerelnök és a magyar parlament elnöke által aláirt nyilatkozatot, melyben Magyarország törvényes apostoli uralkodójának ismerik el és csupán arra kérik, hogy a külpolitikai viszonyokra való tekintettel mondjon le még egy időre uralkodói jogainak gyakorlásáról. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Én ezt lehetetlen dolognak tartom, . . . (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Balla Aladár : Annál jobb ! ^Könnyebben meg lehet cáfolni ! Somogyi István : Hiszen a költségvetésbe kellene beállitani ! Rassay Károly : ... de a nemzet érdekében és minden félreértés elkerülése végett mégis fel kell kérnem a ministerelnök urat, hogy felelős helyről jelentse ki ezeket valótlanságoknak. Balla Aladár : Neki elhisszük ! Rassay Károly : Anrál inkább kell ezt megtenni, mert ugyancsak bejárta a külföldi sajtót az a hir is, hogy a magyar kormány kiküldöttei hivatalosan tárgyaltak Bernben IV. KáToly elhelyezése kérdésében. Balla Aladár : Teleki maga mondta ! Rassay Károly : Ezek mégis olyan kérdések, hogy ha a ministerelnök ur becsületesen ki akarja kapcsoltatni a királykérdést, aminek a valóságában és lehetőségében én nem hiszek, de végre is neki programmja, akkor ezekre a kérdésekre itt a Nemzetgyűlés előtt őszinte, nyilt feleletet kell 30
