Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-166

A Nemzetgyűlés 166. ülése 1921. • évi március hó 16-án, szerdán. 17 Igen-nel szavazott 36, nem-mel 21 képviselő ur. így tehát a szakasz változatlanul fogadtatott el és az összes módosítások elesnek. Következik: a 3, |. Héjj Imre jegyző '(olvassa a 3. §-t). Temerváry Imre: Tisztelt Nemzetgyűlés S A szakasz hátrányos lenne azokra a birtokosokra nézve, akik akkor adták el a borukat, amikor még nem volt tudomásuk arról, hogy ez az adó életbe fog lépni. Arra kérném a pénzügyminister urat, szíveskedjék legalább az indokolásba belevenni azt, hogy esetleg bírósági döntések alkalmával . . . (Felkiáltások : Benne van !) Ebben az esetben elállók a szótól. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni % (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Eelteszem a kérdést, méltóztatnak a 3. §-t elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatott. Következik a 4. §. Héjj Imre jegyző (olvassa a 4. §4). Bozsik Pál : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Teljesen honorálom a pénzügyminister urnák azt az intencióját, hogy a 4. §-ban gondoskodni kíván arról, hogyha a bor ára lényegesen csökken, abban az esetben a bortermelők kevesebb adót fizessenek. Azonban ez a paragrafus olyan bizonytalan, hogy nem tudom, hogyan lehet azt majd gyakorlatilag végrehajtani. ,A helyzet ma a bortermelőknél a következő : A tél folyamán 3500 koronára is felment a bor ára. Ez az ár nagyon szép jövedelmet biztosított, de az óriási kiadások mellett — amelyekre Bernáthigent, képviselőtársam is rámutatott — azéit mégsem jelentett olyan mérhetetlen jövedelmet. Ma azonban már az a helyzet, hogy pl. az én vidékemen, Gyöngyösön 3500 koronáról 2000 koronára szállott le a bor ára, sőt ez a csökkenés nap-nap után mind nagyobb lesz. Ha a pénzügyminister ur megvalósítja az ő szép terveit, akkor a bor ára még lej ebb fog szállni, tehát a bortermelők kevesebbet fognak kapni, mint amennyit tén}deg elköltöttek a borra. Ezért én egy szó beszúrását bátorkodnám indítványozni a 4. §-ban. A második sor ugyanis azt mondja, hogy a pénzügyminister köteles a bortermelési adó arányos leszállítása iránt rendelettel intézkedni. Talán méltóztatnék a pénzügyminister ur bevenni a »leszállítása« szó után : »és visszafizetése« szavakat. (Ellenmondások.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát'bezárom. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Arra kérem tisztelt barátomat, méltóztassék ettől az indítványától elállani. Én a már egyszer elköltöto állami pénzeket nem adhatom vissza. De amint helyesen méltóztatott mondani, egész politikám célja az, hogy a pénz értékét felemeljem. Ezzel szemben a többi dolog mind mellékes. Mellékes az, hogy a börzén lemegy a papír ára, mellékes, hogy a bor ára lemegy, a fő az, hogy egyetlen papírunknak, a magyar koronának az ára felemelkedjék. Ha a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. korona ára fölmegy, akkor a bortermelők költségei olcsóbbak lesznek. Kérem indítványomat elfogadni. (Élénk helyeslés.) Bozsik Pál : Indítványomat visszavonom. Elnök: A tanácskozást berekesztem. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 4. §-t elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatott. Következik az 5. §. Héjj Imre jegyző (olvassa a javaslat 5—8. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: így a bortermelési adóról szóló 1918. évi I. tcikk egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Harmadszori olvasása céljából a legközelebbi ülés napirendjére fog tűzetni. Következik a pénzügyi bizottság jelentése az országos pénzügyi tanácsról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Iklódy-Szabó János előadó: T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur 1920 december 20-iki ülésén közölte velünk azt a programmot, amelynek alapján hiszi, hogy az ország gazdasági konszolidációját megteremteni képes lesz. Ennek a programmnak, amint tudjuk, gerincét alkotja a vagy on váltságról szóló törvényjavaslat, melynek első része már a Ház asztalán fekszik és azt hiszem, hogy a Háznak a legrövidebb időn belül módjában lesz magával a kérdéssel érdemileg is foglalkozni. Különösen a vagyonváltságról szóló törvényjavaslat végrehajtása kapcsán tartotta szükségesnek a râkiister ur azt, hogy az ország független, közgazdasági kérdésekben járatos ferfiaiból egy pénzügyi tanácsot szervezzen abból a célból, hogy ez a tanács részben mint hatósági, részben pedig mint véleményező testület járjon el azon kérdésekben, melyeket a törvényjavaslat egyes konkrét intézkedései reábíznak. Ez a pénzügyi tanács tizenkét tagból áll. Négy tagját a Nemzetgyűlés választaná, négy tagját az államfő nevezné ki, négy tagja pedig akként jönne össze, hogy azok között a közigazgatási bíróság elnöke és alelnöke és a magyar királyi kúria elnöke és alelnöke foglalna helyet. Ez összesen tehát tizenkét tag. Egyébként a pénzügyi tanácsnak nem az a hivatása, hogy a ministert a politikai felelősség alól mentesítse, sőt ellenkezőleg, a minister politikai felelőssége változatlanul, érintetlenül megmarad, amint az a törvényjavaslatban expressis verbis ki is van mondva. Miután a pénzügyi bizottság a javaslatot letárgyalta s azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául is elfogadta, méltóztassanak megengedni, hogy legalább röviden rámutassak arra, hogy milyen módosításokat eszközölt a bizottság a javaslaton. A második szakaszban helyesebbnek látta »Magyarország kormányzója« szavak helyébe »Magyarország államfője« szavakat tenni. Továbbá, hogy a tanács működését a tanács tag3