Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-177
231 A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921. ságot, amelynek minden kérdésben, de különösen a királykérdésben elfoglalt hazafias és demokratikus felfogását megismerni tanultam, a legtávolabbról is szemrehányással vagy váddal illetni. T. Nemzetgyűlés ! Ha már erről beszélek, engedje meg nekem Griger Miklós t. képviselőtársam, hogy az ő rendkivül érdekes, széles vonalú történelmi reminiszcenciáiból is visszatérjek egyre. (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) T. képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy a mohácsi vész után a nemzet önkéntelenül is a Habsburg-dinasztiához, a nyugati hatalomhoz húzódott. Hát engedelmet kérek, én a történelmet másképen tanultam és másképen ismerem. Én ugy ismerem a történelméé, hogy a nemzet nem Pozsonyban volt, ahol a Habsburg-dinasztia ügynökei székeltek, . . . Balla Aladár: Igaz ! Ugy van ! Rassay Károly : . . . hanem a nemzet Budán volt és a nemzet nagy tömegei nem a nyugathoz húzódtak, hanem igenis a nemzeti királyság gondolata mellett foglaltak állást. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És ha azt keresem, hogy kik voltak Pozsonyban, akkor meg kei] áilapitanom, hogy amint a történetíró mondja, az egész ott lévő társaság mindössze tizenkét tagból álló vezérkar volt, katonaság nélkül, s ez a vezérkar állt kéthárom főpapból és egy pár főúrból, akik szembeái] ottak a nemzet igazi nagy tömegeivel, amelyek Zápolyai János mellett foglaltak állást. T. Nemzetgyűlés ! Hogy legutóbbi beszédemben megtettem ezt a kijelentésemet, arra engem az ösztönzött, hogy ugy láttam, hogy az a régi igazság, amely szerint a történelem megismétli önmagát, napjainkban újra valóra vált. (Igaz! Ugy van ! half elől.) Ugy láttam, t. Nemzetgyűlés, hogy ismét azoknak a jeleneteknek vagyunk szemtanúi, hogy egynéhány a főúri és főpapi karhoz tartozó egyén az, aki a nemzet nagy tömegeinek akaratával szemben, . . . B. Szterényi József: En azt hiszem, hogy több is van, nemcsak egynéhány és mások is vannak ! Balla Aladár: A nemzet maga nem! (Félkiáltások a közében : Nagy tévedés !) B. Szterényi József : Az urak mindig a nemzet nevében beszélnek. Rassay Károly : . . . mondom, egynéhány a főúri és főpapi karhoz tartozó egyén az, aki a nemzet akaratával szemben a kisebbség akaratát kívánja érvényesiteni. Griger MiklÓS : Például Griger Miklós főpap és gróf ! (Elénk derültség. Felkiáltások a baloldalon : Még lehet !) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. (Halljuk ! Halljuk !) Rassay Károly : T. képviselőtársam nem főpap, de hála a jó Istennek, nem is karlista ! És épen azért, mert a történelemnek ezt a megismétlődését láttam, tartottam szükségesnek azt, hogy arra ebben a kritikus percben felhivjam a Nemzetgyűlés figyelmét. évi április hó 21-én, csütörtökön. Ezek után röviden vázolni kivánom azokat az okokat, amelyek engem és politikai barátaimat a kormánnyal szemben ellenzéki álláspontra kényszerítenek. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad felvetnem egy kérdést. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Azt hiszem a Nemzetgyűlés tagjai és maga az egész nemzet is egy rejtéllyel áll szemben, hogy tulaj donképen mi is okozta ezt a kormányválságot, amelynek eredményeképen a jelen kormányt üdvözölhetjük. Kerekes Mihály: Aludtak rá egyet! Rassay Károly : Mivel én nem osztozom a demokráciának abban az arisztokratikus felfogásában, amelyet itt a miniszterelnök ur a kormányelnöki székből kifejtett, ugy érzem, hogy a nemzetnek talán joga volna tudni, micsoda okok idézték elő az előző kormány bukását. Nem mintha visszasírnám, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon és jobbfelől : Nem ! Nem ! Derültség.) mert én egészen őszintén megmondom, hogy bár a ministerelnök úrral szemben, különösen az ő kevésbé demokratikus politikája miatt, ellenzéki álláspontot foglalok el, mégis az ő személyét sokkal szivesebben látom a kormányelnöki székben, mint elődjét, mert legalább tudom, hogy a mostani ministerelnök ur mit akar és ehhez képest tudom a magam álláspontját is vele szemben megvonni. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ha semmi egyébért, már csak azért is tudnunk kellene, hogy mi volt az előző kormány bukásának oka, mert azt hiszem, tartozunk annyi kollegialitással Kószó István t. képviselőtársunk iránt is, hogy a történelemben ne maradjon ez a dolog olyan beállításban, mintha az ő személye és makacssága okozta volna azt, hogy az előző kormánynak mennie kellett. (Élénk derültség g baloldalon és a közé fen.) Szilágyi LajOS : Napfényre a titkos erőkkel, amelyek megbuktatták a Teleki-kormányt ! Rassay Károly : Én csak azt tudom, hogy a parlament elnapolása előtti utolsó ülésen kétségkívül válság állott be. Válság állott be abból a sokat leszólt, kikapcsolt, nem aktuális és most a ministerelnök ur által teremtett uj terminológia szerint másodrendű kérdésből : a királykérdésből. Amint azonban láttuk, rendkivül nagy gyakorlatával a volt ministerelnök ur ezt a válságot is megúszta volna, mikor aztán egy szép napon lecsapott a villám és az előző ministerelnök ur egy óra alatt megbukott s átadta helyét utódjának. (Mozgás.) Szilágyi Lajos : Joga van a nemzetnek tudni, hogy ki buktatta meg ! Rassay Károly : Azt hiszem, a nemzetnek tudnia kell, hogy miféle erők . . . Szilágyi Lajos : Titkos erők ! Rassay Károly : ... működtek közre abban az irányban, hogy az előző ministerelnök ur kénytelen volt lemondani. Kerekes Mihály: Egy ilyen szívós embert megbuktatni ! (Derültség és zaj.)
