Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-177
A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921. évi április hó 21-én, csütörtökön, 231 Elnök : Kérem a képviselő urakat jobbról és balról, méltóztassanak csendben lenni. A képviselőnek igazán nagyon nehéz igy beszélnie. Balla Aladár : Érdekesen kisérik a beszédet. Nem baj az. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Azokban a nehéz órákban, amelyeknek a magyar nemzet tanuja volt az elmúlt hetekben, tudnunk kell, vájjon a ministerelnök ur elődje megállta-e helyét vagy sem. Ha megállta helyét, akkor nem tudom megérteni, miért kellett ennek a válságnak bekövetkeznie. Ha pedig nem állta meg helyét, ha az ő politikája nem állott összhangban a nemzet érdekeivel, akkor a legkevesebb, amit az igen t. ministerelnök úrtól kérhetünk, az, hogy ezt a politikát itt a nemzet, az ország előtt és a külföld előtt is nyiltan dezavuáljá. (Igaz ! XJgy van ! a szélsőbaloldaloú.) Meglepetésemre azonban, t. Nemzetgyűlés, bár kijelentette a ministerelnök ur, hogy nem vállal felelősséget elődje cselekedeteiért, és a kormány csak saját tényeiért hajlandó felelősséget vállalni . . . Orbók Attila : Épen megfordítva mondta ! Rassay Károly : . . . ezt a tegnapi ülésen megfordított beállitásban hallottam, mert tegnap a ministerelnök ur azt mondotta, hogy mint mindenért, természetesen a tegnapi incidensből kifolyólag is vállalja a kormány a felelősséget az előző kormány tényeiért. Végeredményben mégis tudnunk kellene, hogy a kormánynak mi a felfoelmúlt napokban történt eseményekkel szemben és az akkori kormány magatartásával szemben ? T. Nemzetgyűlés ! Nem kíváncsiságból érdeklődünk eziránt. Nem is hiúsági, presztízs-kérdésből, hogy ime nekünk volt mégis igazunk és a kormány nem helyesen állta meg helyét azokban az időkben, hanem érdeklődünk azért, mert az a felfogásunk, hogy a nemzet nagy érdekeinek megóvása, megvédése teszi szükségessé, hogy a kormány az ezen elmúlt napokban történtekkel szemben precizirozza a maga álláspontját, még pedig precizirozza túlmenőleg azokon, amiket a t. ministerelnök ur bemutatkozó beszédében mondott. Hogy a külföld miképen ítélte meg ezeket az eseményeket, arra nézve kezemben van a »Times«nak április 11-iki számából egy kivonat, amelyet méltóztassanak megengedni, hogy felolvassak. (Halljuk ! Halljuk ! half elől. Olvassa.) »Ugy tudják, — írja a »Times« — hogy a kis-entente tagjai között tárgyalások vannak folyamatban és Magyarország előreláthatólag fel lesz szólítva, hogy a Habsburgokat végleg zárja ki Szent István koronájának jelöltjei közül. A legutóbbi tárgyalások Cseh-Szlovákia és Magyarország között a jövőre nézve szerencsésebb viszony reményével kecsegtetnek, de Prágában meg vannak győződve, hogy az eddig elért eredmény Károly király akciója és Gratz beszéde következtében romba dőlt és a tárgyalások folytatásáról csak akkor lehet majd szó, ha Magyarországon a politikai viszonyok lehiggadnak. Későbben a prágai jelentés utal arra, hogy bár a Magyarországgal folytatott tárgyalásokhoz Cseh-Szlovákiának is fontos érdekei fűződnek, (Felkiáltások a középen : Inkább neki, mint nekünk !) mégis ezen érdekeknek is háttérbe kell szorulniuk Cseh-Szlovákiának még fontosabb érdekei előtt.« Somogyi István : Annyi baj legyen ! Szoruljanak háttérbe ! Rassay Károly : Én azt hiszem, nekünk, a Nemzetgyűlésnek az ország érdekei szempontjából Gr&tz külügyminist érnek a múltkori beszédében elfoglalt álláspontját nyiltan vissza kell utasítanunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a középenj Becsületes ír.agyar beszéd volt!) Tankovich János : Osztrák beszéd volt, nem magyar ! Rassay Károly : Meg kell tagadnia vele a közösséget a Nemzetgyűlésnek a nemzet érdekei szempontjából, és nagyon örülnék, ha a ministerelnök ur ebben a tekintetben nyilt kijelentést tenne a Nemzetgyűlés színe előtt. Szilágyi Lajos: Reméljük, hogy osztja Gratz álláspontját. (Zaj és mozgás a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, különben kénytelen leszek névszerint megnevezni a képviselő urakat. Rassay Károly : Szükséges, hogy a magyar nemzet érdekeit, ennek a jövő generációnak érdekeit védjük meg és kell, hogy e mellett a presztízs kérdések másodrangú fontosságúak legyenek. Balla Aladár : Ez a fontos, az ország érdeke ! Rassay Károly : Épen ezért nagyon sajnálom, hogy a ministerelnök ur az egész királykérdést egy egyszerű kézlegyintéssel intézi el, mondván, hogy ez másodrendű kérdés. És ha a kormány és a kormányelnök ur iránt bizalommal nem viseltetünk, ennek ez az első és főoka. Mi ugy érezzük és azt hiszem, hogy az elmúlt napokban és hetekben történt események minket igazolnak, hogy a királykérdés nem másodrendű kérdés, hogy a királykérdés megoldása nem másodrendű érdeke ennek a nemzetnek. Én ugy érzem, hogy a ministerelnök urnák az a megállapítása, hogy ez a kérdés csak akkor oldható meg, ha majd a belső konszolidáció ezt lehetővé teszi és a külföldi viszonyok is lehetővé teszik olyan értelemben, hogy semmiféle idegen befolyás nem érvényesülhet, nem igen állja meg a kritikát. Nem állja meg azért, mert a mi véleményünk szerint a konszolidáció kérdése bár összefügg a királykérdéssel, de épen megfordított viszonyban függ össze. Véleményünk szerint addig igazi konszolidáció az országban nem lehet, amíg ezt a kérdést bátor kézzel a kormány és a Nemzetgyűlés meg nem oldja. (Ugy van!, Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy külpolitikai viszonyaink ugy alakuljanak, hogy semmiféle befolyást a királykérdés megoldásánál a nemzetre ne nehezedjék, én ezt az álláspontot is elfogadom abban a percben, amelyben a ministerelnök ur be fogja igazolni azt, hogy volt valaha a világtör-