Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-176

A Nemzetgyűlés. 176. ülése 19k nak, egy uj magyar nemzeti dinasztiát alapithatna ? Rassay Károly: Ezt sehol sem mondotta az entente! Griger Miklós: Szabad királyválasztásról csak az esetben lehet szó, ha a magyar nemzet még az ördögöt is trónjára ültetheti, ha neki ugy tetszik. Ha azok a nagyhatalmasságok, amelyeknek jóvoltából Magyarország a világ koldusa lett és azok a kishatalmasságok, amelyek kockát vetettek Szent István ezeréves palástjára, széles e világon csak egyetlenegy embert, férfit vagy nőt kizárnak a szabad királyválasztásból, még az esetben is, ha az a leggonoszabb és leghülyébb ember volna : csorbát ejtenek a szabad királyválasztás elvén. (Ugy van !) Nemzet, mely a maga méltóságára ad valamit, ilyen körülmények közt, ilyen feltételek mellett nem élhet a szabad királyválasztásnak csúfolt jogával. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Ha pedig nem élhet vele, akkor miért helyezkedjék a szabad királyválasztás elvi álláspontjára, mikor annak semmi gyakorlati eredménye nincs, ellenben végzetes következménye lehet; mikor a nemzetnek nem lehet érdeke, hogy a király személye körüli torzsalkodások fenekestül felforgassák az országot (Ugy van!) és elkeseredett párttusák tomboljanak, bontsák, tépjék a nemzet egységét épen akkor, amikor a keleti rém veszedelme fenyeget, amikor orosz, kinai és nemzetközi terrorfiuk milliói arról álmodoznak, amikor egyetlen vágyuk az, hogy oltárainkat szétdúlják, trikolórunkat meggyalázzák, hazánkat temetővé változtassák és a romhalmazra, sirhantunkra a vörös lobogót kitűzzék. Igen tisztelt képviselőtársam mosolyog, amikor a keleti veszedelmet emlegetem. Az emberek nagyon szívesen hiszik azt, amit akarnak és épen azért mi is nagyon szivesen mondjuk azt, hogy a keleti veszedelem csak rémlátás, pedig ez a veszedelem minden rigai békekötés dacára sem múlt el fejünk felől, s aráig ez a veszedelem fennáll, nem szabad kitennünk magunkat annak, hogy most, amikor a feketesárga zászló már nem szúrja szemünket, a vörös rongyot lobogtassák meg szemünk előtt, amikor a Grotterhalte már nem bántja fülünket a »Zadrui Lenin« és »éljen Kun Béla« üdvrivalgástól visszhangozzék az ország és a nemzet szentélye, fénye és amikor kegyetlenül kivégzett ellenforradalmár testvéreink tetemei még el sem porladtak, újból annyi vértannja legyen a nemzetnek, ahány lámpavas van Budapesten és ahány akácfa az országút mentén. Már pedig ennek a veszedelemnek tesszük ki magunkat, ha élére állítjuk a királykérdést, azt a kérdést, amely apát a fiúval képes összekülönböztetni, amely testvér és testvér közé éket ver, amely nemcsak a nemzet nagy családját, hanem az egyes családokat is meghasonlásba kergetni és harci készségünket teljesen r

. évi április hó 20-án, szerdán. 213 nullifikálni képes. Feltéve, hogy az orosz bolsevizmust belső válságok és az ellenforradalmi mozgalmak nagyobbszabásu offenzívára képtelenné teszik és a közel jövőben nem kell tartanunk támadástól, akkor is időszerűtlen a királykérdés személyi részének felvetése és felszínen tartása. Rubinek István : Ki tartja felszínen ? (Zaj.) Griger Miklós : ... mert ez megbontván a Nemzetgyűlés harmóniáját, meghiúsítaná annak nemzetépítő munkáját. A Nemzetgyűléstől ezt a politikai bölcsességét, ennek megértését elvárja a nemzet, a mely a közelmúltban fényes tanújelét adta annak a tulajdonságának, hogy sorsdöntő órákban vérmes természete ellenére is mérsékelni tudja fellobbanó szenvedélyét, egységes hangulatban állást foglalván az ellen, hogy a királykérdés aktuális volna. A királykérdés nem aktuális, még akkor sem ... Rubinek István : Akkor miért beszél róla ? ! Griger Miklós : Majd rátérek arra is, hogy miért. Ha a képviselő ur nem volt itt beszédem elején, akkor ne is szóljon közbe ! Nagyon könnyű közbeszólni! Rupert Rezső : Igaza van Grigernek ! Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. A képviselő urnák joga van beszélni. Griger Miklós : Én csak akkor szólok közbe, ha az illető képviselő urnák a beszédét kezdettől végig hallgattam, de ha csak véletlenül néhány szót hallok abból, akkor nem vindikálom magamnak azt a jogot, hogy megzavarjam, Azért sincs itt az ideje annak, hogy a királykérdés személyi részében döntsünk, mert még nem alakult ki e tekintetben egyes közvélemény. Itt van pl. Rassay Károly képviselőtársam (Mozgás a szélsőbaloldalon.) aki IV. Károlyról, mint volt királyról beszélt. Kováts J. István igen t. képviselőtársamról pedig tudom, hogy lelkes királyválasztó. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: HáV Istennek!) En ezt nem veszem tőle zokon, szó sincs róla; de azzal már nem vagyok tisztában, hogy királyának ismeri-e el IY. Károlyt vagy nem. (Egy hang jobbfelöl : Nem !) Ezt a kételyt egyik hírlapi nyilatkozata keltette fel bennem, amelyet ő adott le, s amely a következőkép hangzik (olvassa) •' »Lapunk parlamenti tudósítása azt irja rólam, hogy Apponyi Albert gróf ama kijelentésére, hogy »mikor Svájcban voltam, kötelességemnek tartottam koronás királyomnál tisztelegni,« azt kiáltottam felé : Nem a királyom ! Ezzel szemben kijelentem, hogy a nemzetgyűlési napló tanúsága szerint is ezt nem mondtam, hanem csak azt, hogy ezt az egyetlenegyet kifogásolom.« Kováts J. István : így volt ! Griger Miklós: Mi következik ebből? Az, hogy Kováts J. István t. képviselőtársam nem azt kifogásolja, hogy Apponyi Albert gróf IY. Károlyt királyának elismeri, hanem csak azt,