Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-176

A Nemzetgyűlés 175. ülése 192. nem a király akaratától függ, hanem a nemzetétől. És igy tovább. Giesswein Sándor: Az arany bulla! Griger Miklós: Később azonban voltak korszakok, amelyekben a szókimondó, önérzetes magyarnak ez a tipusa mintha megritkult volna és csak elvétve találkozunk vele. Rassay Károly : Egy-egy turbulens ! GiessWein Sándor : Egy-egy destruktiv ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Griger Miklós : Elvétve találkozunk egy-egy Illésházyval, aki II. Mátyásnak szemébe vágta : Ügyeljen népei ragaszkodására, mert ha azok elszakadnak tőle, más királyt kapnak, ő ellenben nem szerez uj koronát, ha országát elvesziti. Elvétve akadunk egy-egy Wesselényi Miklósra, aki az országgyűlés terrorizáó elnökének vállára téve kezét, azt mondotta : »Jegyezze meg jól magának, uram, hogy József császár engem ugyan szenvedni megtanított, de félni nem I« Az audiendum verbum regium, a puhitási rendszernek ez a specialitása, igen sok esetben vagy megfélemlítette vagy megnyerte a renitens és ellenzéki magyarokat. A nemesi büszkeség sem állotta meg mindenkor helyét a királyi méltóság előtt ; igy Cserey Miklós és Kazinczy Ferenc levelezéseiben olvassuk, hogy amikor Pestmegye küldötte 1820-ban, tehát az alkotmány felfüggesztésének nyolcadik évében Ferenc császár előtt megjelentek, csaknem a lábaihoz borultak és »vivat !<<-ot kiáltoztak ; s ugyané forrásból tudjuk, hogy amikor a királyné gróf Teleki Lászlónét megcsókolta, a többi főúri dáma mind odatódult a grófnéhoz, hogy ajkaikkal megérintsék azt a szent helyet, ahova a fejedelmi csók tapadt. (Derültség.) Hát én, t. Nemzetgyűlés, azt tartom, hogy a királytisztelet és királyhűség nemzeti erény ; de ez már több volt a királytiszteletnél é.s királyhűségnél, ez már közel állt az arany borjú imádásához. Nyéki József : Most is imádják az arany bor jut ! Griger Miklós: Igaz, hogy amikor a nemzeti önérzet ezidőnként, koronként megnyilatkozott hiányára fájó szívvel rámutatok, kötelességszerűen a nemzet mentségére kijelentem, hogy a jellemek ezen elsenyvedése jórészt az abszolutizmusnak tudható be ; (ügy van ! jobbfelől.) mert hiszen tudvalévő, hogy az önkényuralom épen azzal okozza a legnagyobb kárt, hogy megöli a nemzetek szabad szellemét. Nálunk is megölte. Megölte annyira, hogy még a költészet sem szólaltatta meg a nemzeti sülyedés korszakában a fájdalom hangját, mert hiszen pl. Berzsenyi, aki észrevette a romlásnak indult hajdan erős magyart, azt hitte, »hogy szabad a magyar és vig« és hogy »Trézia karjain dicső szabadság-templom lett hazánk« és hogy »Ferenc — igy : Ferencz, —ticusi trónja fénylik közöttünk». S ami az abszolutisztikus uralkodók helyzetét könnyítette, az főleg azon körülmény, hogy a rendi '. évi április hó 19-én, kedden. 211 alkotmány sem állotta ki mindenkor az idők kemény próbáját. Rupert Rezső: Sohasem! Griger Miklós : Voltak korszakok, amidőn az országgyűlésen egybegyűlt rendek, a populus Verbőczyanus, büszke daccal, férfias bátorsággal, felséges felirati javaslatokkal a magyar közjog sarkalatos tételeit a legünnepélyesebb és leghatározottabb módon érvényesítették, amikor önérzetes határozattal tudtára adták a fejedelemnek, hogy ha elhagyva az alkotmány útját, parancsaikat rájuk akarják erőszakolni, ám tegyék, hatalmuk van hozzá, de ők a parancsszót törvénynek nem fogják elismerni. Voltak azonban olyan korszakok is, amidőn az államférfiúi és nemzeti géniusznak alig volt helye a rendi alkotmányban. Igy pl. ha a rendeknek ama posztulátumait és sérelmeit végigtekintjük, amelyeknek a XVIII. század folyamán kifejezést adtak, azt találjuk, hogy a király ama végzetes intézkedéseit, amelyek a nemzet fejlődését megakasztották, az állami életet veszélyeztették, nem tartották sérelmesnek és alig is emiitették, a rendi érdekek és rendi jogok megsértése miatt ellenben, amelytől szociális hatalmunkat féltették, heves és hosszadalmas panaszokra fakadtak. T. Nemzetgyűlés ! Ismerem a Habsburg-ház bűneit, ismerem fogyatkozásait. Bűneikről már szólottam ; most eme háznak néhány fogyatkozására akarok még rámutatni. Mennyire eltörpül pl. ez a dinasztia az Árpád-ház kiváló dinasztiája mellett, amely csak egy században, a XI. században három óriással : Szent Istvánnal, Szent Lászlóval és Kálmánnal ajándékozta meg a nemzetet s amelynek kevésbé tehetséges tagjaitól sem tagadhatjuk meg a tehetséget, (ügy van ! Vgy van ! a jobboldalon. Mozgás. Egy hang a jobboldalon : A Habsburg-ház csak egyet adott!) Milyen tapintatlanul viselkedtek sokszor a magyar nemzettel szemben ! Igy pl. III. Károly, miután az országgyűlés felkínálta neki szupplikáció alakjában a pragmatika szankciót, a magánjogi és közjogi elveknek ezt a mixtum compositumát, amely azután később a magyar nemzetnek annyi verés pénzáldozatába került, (ügy van ! ügy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) még csak azt sem követelve, hogy a Hausgesetz, a császári ház házi törvénye által megállapított örökösödési rend becikkelyejztessék, és miután az országgyűlés hálája és köszönete fejében 30.000 forintot szavazott meg neki, (Mozgás.) faképnél hagyta őket. »Der Mohr hat seine Pflicht gethan, der Mohr kann gehn.« (Mozgás.) Orbók Attila : Shakespeare németül ! Griger MiklóS : A mór megtette kötelességét, a mór mehet, illetve én mehetek. És mennyire fájt a nemzetnek, amikor IV. Károly király koronáztatása estéjén itthagyott bennünket. (Mozgás.) Balla Aladár: Sürgős dolga volt épen! Griger Miklós: Ezek tények, ^amelyeket elhallgatni lehet, de letagadni nem. Én nem is hallgatom el ezeket, de — s ebben különbözöm pl. Rassay vagy Herrmann igen t. kévviselőtársaim27*