Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-176

210 A Nemzetgyűlés 176. ülése 1921. évi április hó 20-án, szerdán. landó törekvése volt, és bár hosszú idő múlva, mégis sikerült. Balla Aladár : Bécset védték ! Rassay Károly : Mikor Bécsig mentek a törökök ! Griger Miklós : Nem mondom, hogy nemzeti lelkesedésből, részvétből és szeretetből történt ez e szerencsétlen nemzet iránt. Szó sincs róla. Á törököknek kiűzése Magyarországból Németország szomszédságából Európai kérdés és európai érdek volt (ügy van! ügy van! a baloldalon) és erre abban az esetben is törekedtek volna, ha itt egyetlen egy magyar sem lakott volna, mert hiszen ők Magyarország területét hatalmi eszközül kivánták megszerezni. Azt sem állítom, hogy a háborúban a magyar vért kímélték. Szó sincs róla. Épen annak ellenkezője történt. Ha a magyar Leonidászok, ha Eger, Kőszeg, Szigetvár hős védői feltartóztatták a törököt támadásában, dehogy is ontottak német vért, magyar vér ömlött patakokban, a magyar vesztett legtöbb vért a huszártusákban. Annyi azonban mégis tény, hogy Magyarország végleges felszabadítása a török uralom alól nem kis részben a Habsburgok érdeme: Azután, ha tárgyilagosak kívánunk lenni, a támadásoknak egy részét, melyeket a nemzet közjoga ellen intéztek, nem tekinthetjük különösen és kizárólag a magyar nemzet ellen irányzottaknak. A magyarok közjogi és nemzeti beolvasztása, ez volt az a törekvés, amely kizárólag és egyedül ellenünk irányult, de egyébként, a közjogiviszonyokat illetőleg ugy bántak velünk, ahogy az osztrák örökös tartományokkal bántak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Általános európai jelenség volt, hogy a fejedelmi abszolutizmust lefokozni és legyűrni iparkodott a rendek politikai jogait és ezen minden valószínűség szerint át kellett volna esnünk abban az esetben is, ha nemzeti királyságunk lett volna. (Ugy van! a balközépen. Egy hang balfelől : Nem fájt volna annyira !) Ugy van, nem fájt volna annyira. Most pedig, igen t. Nemzetgyűlés, beszédem ama részére térek, mely a legnehezebb feladat elé állit. Arra a kérdésre kívánok felelni : telj esitette-e a nemzet mindig kötelességét ; küzdött-e lankadatlanul az osztrák önkény ellen s állandó és hűséges követője volt-e géniuszának ? Vajha azt kiálthatnám világgá, hogy igen. Nem tehetem, mert nemzetemnél is közelebb áll szivemhez az igazság. Ha pedig nem látom tisztán az igazságot ; ha tévedek ; ha a világosságot sötétségnek, a sötétséget pedig világosságnak nézem ; kérem, cáfoljanak meg, törjék érvei met pozdorjává és én ujjongok majd a leglelkesebben afölött, hogy legyőzettem. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Most is ugyanaz a helyzet !) Tudom, hogy a mienk volt Booskay, Bethlen, Thököly, Rákóczi (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kossuth !) Kossuth . . . B. Szterényi József : Deák ! Andrássy! Apponyi! Griger Miklós: ... és a többi nemzeti hős, nevesek és névtelenek, akiknek áldott emléke a nemzet szivében él. De visznt azt is tudom, hogy voltak törpéink, voltak árulóink, sőt voltak hóhéraink is, nevesek és névtelenek. Nyéki József : Akik ott ülnek azok birtokában! Griger Miklós: Történelmünkben vannak aranylapok, amelyeken alkotmányos küzdelmeink, dicső szabadságharcaink, szent és megrendítő nemzeti erőfeszítéseink megörökitvék ; de viszont vannak olyanok is, amelyek egész nemzedékek tétlenségéről és passzivitásáról tanúskodnak, magyarokról, akik az alkotmány ellen elkövetett merényleteknek meghiúsítását még csak meg sem kísérelték. (Ugy van !' a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Rupert Rezső: Elősegítették! Nyéki József : Arról még számolni kell ! Griger Miklós : Sok szenvedés, baj, megaláztatás nem érte volna a nemzetet, hogyha nem akadt volna sorainkban elég nyomorult, aki eszközül ajánlkozott legszentebb érdekeink megsértésére, (Ugy van! jobbfelől.) ama rabláncok kovácsolására, amelyekkel ősi szabadságunkat béklyóba verték. (Ugy van! jobbfelől.) A nemzet jogainak nyilt megsértésétől kezdve egészen a titkos kémkedésig, akárhányszor magyarok műve volt. (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon és jobbfelől : Megvan most is !) Az aulikus párt, amely az arisztokrácia leggazdagabb családjaiból és a köznemességnek kapaszkodó, nagyravágyó elemeiből állott, (Ugy van! jobbfelől.) Orbók Attila : Eertálymágnások, mindig itt voltak ! Griger Miklós : És a megyében és az országgyűlésen fenyegetésekkel megfélemlítették, vagy ígéreteikkel behálózták a nemességet. (Ugy van! jobbfelől.) Mint királyi hivatalnokok meghamisították, megcsonkították az országgyűlés határozatait, mint királyi ügyészek törvénytelenül elfogatták és mint királyi birák halálra Ítélték azokat, akikre a hatalom ujjal mutatott. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Most is ugy van !) Sok igazság van abban a gondolatban, amelyet e gyászmagyarokra vonatkozólag Cserey Miklós Kazinczyhoz irott levelében ugy fejez ki : a magyart nem a német miniszterek rontják, hanem a rossz magyarok. (Igaz, ugy van ! a szélső baloldalon és jobbfelől.) Aztán voltak korszakok, melyekben a nemzeti önérzet mintha kiveszett volna a lelkekből és mintha a szolgaiság szelleme váltotta volna fel azt. Valamikor Szent Gellért kemény, durva szavakkal ostorozta meg Aba királyt, sőt kikergette a templomból. Valamikor a •világi urak a vaskezü és nagyhatalmú Kálmán királyt is meghajlásra kényszeritették, akinek, amikor testvérével harcba szállt, azt mondották : »Mi nem ismerjük a viszály okát ; ha ti egymással hadakozni akartok, vívjatok meg ketten ! Mi azonban nem akarunk honfivért ontani !» (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És a király kénytelen volt engedni. Valamikor Gara nádor büszke önérzettel hangoztatta a velencei követ előtt, hogy az ország magatartása