Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-173

A Nemzetgyűlés 173. ülése 11 hogy ez a kisgazdapárt nem kisgazdapárt, mert itt vitatkozik mindenfélén, de a népnek a földet nem tudja és nem akarja odaadni. (Ellenmondások jobbfe­161.) Jól jegyezzék meg, hogy ez nem igaz, kijelentem én más oldalról, az ellenzék részéről, hogy ez nem igaz, de ezt hirdetik. S higyjék el, hogy az a szeren­csétlen nép, amely magát igy elhagyatva lát j a, amely a törvény dacára nem képes a jogos igazához hozzá­jutni, nem képes a kapáját most tavasszal — azt lehet mondani késő tavasszal, mert a földet már régen munkálni kellene — belevágni a földbe, akkor ellenünk fog fordulni és nem azok ellen, akik elle­nünk áskálódnak. Ha nem akarjuk azt, hogy ezek a következmények beálljanak, hogy minket jogos vád érhessen, akkor méltóztassanak épen a kor­mánypártban lévő pártok, amelyeknek megvan a nagy súlyuk, erélyesen odahatni, hogy ez a belügy­ministeri szék be legyen töltve, (Helyeslés.) hogy az a belügyminister hozza ide a közigazgatási reformot. (Helyeslés.) Ha nem tudják azt jól megcsinálni abban a ministeriumban, akkor hozzák ide rosszul megcsinálva, mi majd kireparáljuk, hiszen vagyunk elegen hozzá, akik értünk egy kicsit a jogi részéhez és a többi részéhez is. T. Nemzetgyűlés ! Bocsánatot kérek, ha tálán kissé heves is voltam. Griger Miklós: Nem, nagyon is mérsékelt volt ! Tasnádi KováCS JÓZSef: Ha bejárom kerüle­temnek egyik-másik részét, látom azt a nagy kü­lönbséget, hogy az olyan községben, ahol már mi tettünk oda főjegyzőt s ahol a mi irányunk érvé­nyesül, ott nincs panasz, ott már dolgozzák a föl­det, mig kerületemnek másik részében, ahol nem ez a helyzet, nem vágta bele egyetlen szegény ember a kapáját a földbe. Az én magyar lelkem igazán felháborodik -ezen, amikor látom, hogy az egész erő, az ország uj ébredése a magyar paraszt­ban van s mégis elhagyják azt. S akkor igazán bocsássanak meg, ha talán kicsit túlmegyek azon a hangon, amely itt megszokott. Griger Miklós: Csak bátran, szivesen hall­gatjuk ! Tasnádi Kovács József : Most rátérek a kerü­letemben történt egy-két jellemző példára. A »Haj­dúsági Virradat« című derék keresztény lap jele­nik ott meg, amely hozott egy keserves cikket Alsó- és Eelsőjózsa községek nyomorúságos álla­potáról. Ebben a két községben olyan jól művelik a földet, hogy a maguk kis házhelyén, azon a kis szűk területen szőlészetet, kertészetet és baromfi­tenyésztést tartanak fenn, de a kertjük végében, amely egy negyedhold vagy félhold sincs, már a Harsányi- és az Aufricht-féle uradalom terül el, az egyik 1999 holddal, a másik 500 holddal. Ezek­nek az embereknek másunnan nincs mit kapniok, de onnan kaphatnak, mert eddig is ők dolgoztak ottan, csak másnak. Azok a birtokok nemcsak nincsenek ipar­szerüen kezelve, sem különösebb mezőgazdasági berendezkedéssel nem birnak, hanem közönséges szántás-vetés folyik ott, tehát nincs semmi aka­1. évi április hó 6-án, szerdán. 175 dálya annak, hogy abból a 700 holdból, vagy ezer holdból ennek a 3200 lakosú két községnek körül­belül 500 igénylője részére, akik közül 102 a hadi­rokkant és hadiözvegy, ez ki szakittass ék. Ott is megvan azonban az ellenállá«. Ezek a józsaiak, amikor a földmivelésügyi minister ur lent volt azon a bizonyos templom­szentelésen Debrecenben, hozzá akartak menni küldöttségileg. Gondosan, hermetice elzárták elő­lük a minister urat. Ekkor ezek a földmivelésügyi minister úrhoz nem juthatván, a főispán urnák, aki igen derék magyar úriember, adták át kérel­müket, amelyben egyrészt kimutatják, hogy az egész Harstein-birtokon rablógazdálkodás folyik, az egy elhagyatott birtok, másrészt, hogy ők ebből harmados birtokot szoktak kapni néha egy kicsit, adatokat hoznak fel, tehát kérik ennek az ügynek megvizsgálását. Nem tudom, hogy ez a kérvény felkerült-e a minister úrhoz vagy nem, de itt a Hajdúsági Vir­radatban nyomtatásban meg fogja kapni a minister ur. Itt leírják az egészet és közben azfc a megjegy­zést teszi az, aki leirja, aki szintén alsójózsai ember s lávüle még négy becsületes í'öldmivesember van ajáirva, hogy az ő helyzetükön, ugy látszik, nem akarnak segiteni. Erre a legközelebbi számban tör­vényes alapon heiy^reigazHó közleményt tett közzé Szomjas Gusztáv főispán ur s abban mindezeket valótlannak mondja, s azt mondja, hogy ezek a szegéiw józsai földigénylők ki vannak elégítve. Orbók Attila : A főispán ki van elégitve, ne&i van 2—3000 holdja. Meskó Zoltán : Nagyon derék szociális érzésű ember. Griger Miklós : Ugy látszik, nem nagyon, Tasnádi Kovács József: Kérem én nem a főispán ellen beszélek. Elismerem, hogy derék, magyar úriember, semmiféle kifogásom a szemé­lyisége ellen nincs. Én itt tényeket adok elő. Meskó t. képviselőtársam nehezményezi, hogy erről be­szélek, de bocsánatot kérek, azért vagyok itt, hogy a sérelmeket idehozzam. Ide alá van irva, hogy Szomjas Gusztáv főispán helyreigazító köz­leménye, s én ki fogom mutatni községi bizonyít­vánnyal, hogy ami itt van, az a valóságnak nem felel meg. Nem akarom mondani, hogy a főispán ur valótlant mondott, hanem megtévesztették. De majd megmondom, hogy ilyen nyilatkozatot miért is nem szabad kiadni. Azt mondja, hogy 460 hold tulaj donföldjük van, ezt vették a józsaiak. ötszáz holdat, mondja, bérbe kaptak, feles művelésben van 954 hold, harmados művelésben van 700 hold, tehát az ő számitása szerint 2100 holdat kaptak. A 460 tulaj donholdnak a története ez : Debrecen alatt van az u. n. Steinfeld-uradalom, a Macs, ha jól tudom 5000 hold körül van. Mikor a földreform törvénnyé lett, mint másutt is, amire szintén rá fogok térni, az történt, hogy annak 25. §-ába kapaszkodva 50 holdanként parcellázták 15.000 koronás holdanként! árban.

Next

/
Thumbnails
Contents