Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-173

176 A Nemzetgyűlés 173. ülése 1921. évi április hó 6-án, szerdán. Azt kérdem én most az igen t. főispán úrtól és Meskó t. képviselőtársamtól, hogy az as én szegény napszámos emberem, aid a háborut végigverekedte, aki nem tudott árdrágitani és láncolni, akinek a családja itthon nyomorgott és azt is kellett egy kicsit valarinek tartani, honnan vett volna annyi pénzt, hogy holdanként 15.000 koronát tudjon adni a földért ? Ezt a 460 holdat tehát nem vették meg, hanem előjegyezték és pedig vagyonos emberek körülbelül százan, debreceniek és józsaiak, tehát azok, akik részére megcsináltuk a földreformot és a 29. törvénycikket, megint kimaradtak belőle. Hogy azután ez a nyilatkozat mennyire nem felel meg a valóságnak, itt van a kezemben, épen tegnap hozták fel a józsai emberek, a községi bizonyitvány, amely azt mondja, hogy ennek a két Józsának 3152 lakosa van, a két községben 102 rokkant és hadiözvegy van, azonkivül bizonyitja itt a községi elöljáróság, majd méltóztatik megkapni a minister urnák ezt is, hogy az alsójózsai hadiözvegyek kaptak 5 magyar holdat, a felső józsai hadiözvegyek pedig 10 magyar holdat, a 102 rokkant és hadiözvegy tehát összesen 15 magyar holdat. Griger Miklós: Gazság ! Tasnádí Kovács József : Azonkivül debreceni gazdákkal vegyesen. Hadirokkantak, napszámosemberek, kaptak felesbe 180 holdat. Erre 500 igénylő van legalább, Felsőjózsán pedig kaptak ezek 40 magyar holdat. Ezenkivül a Harsteinnak méltóztatott beleegyezni abba, hogy ezen Alsójózsa község összes lakossága 12 darab szarvasmarhát legeltethessen 50 korona darabonkinti díj lefizetése ellenében. Méltóztassék most majd elbirálni a földmivelésügyi minister urnák, hogy melyik az igazi, az én birálatom nem számit, de itt a községi bizonyitvány, vagy a főispáni nyilatkozat. Az fog kisülni,amit én mondok, hogy egészen másról van szó ott, mint amiről szó van a törvényben. Még az a veszedelem is fenyeget itt, hogy rablógazdálkodás folyik ott azon a bizonyos Harstein-féle birtokon. Ez ugyanis egy örökösödési vitás föld, 1999 hold, a cirka 2000 hold, ezek a szegény emberek nem is gazdák, hanem szegény napszámosemberek, ha belemennek abba a földbe, becsületesen meg fogják munkálni, mert hiszen maguknak dolgoznak. Ugy elérjük, hogy kapunk termést belőle, igy pedig aligha, mert ezek a szegény emberek nem akarnak egyáltalán rossz munkát végezni, viszont nem akarják már tovább magukat a harmados földdel kiuzsoráztatni. Az is megtörtént még ebben az esetben, hogy a debreceni úgynevezett Nyomásban, amely ott körülbelül Józsáig elnyúlik, s amelyből eddig kaptak földet, most szépen kiteszik őket, mert fogta magát Debrecen városa és ezt szépen ellicitálta, azt mondván, hogy csak olyan debreceni gazdáknak adja, akik a maguk jószágával meg tudják szántani. Tehát 5—7 lovas gazdák kapják s a józsaiak ettől is elestek. Én tisztelettel kérem a földmivelésügyi minister urat, —erre vonatkozólag egy kérvényt is bátor leszek majd átadni — hogy méltóztassék nyomban intézkedni. Hiszen azt beláthatjuk mindnyájan, hogyha most bele nem megy abba a földbe parasztember, akkor abból a földből az idén termés nem fog kijönni. Már pedig az az ember most már azon az állásponton van, — nem mondom , hogy helyes — miután meg is biztattuk ezzel a törvénnyel innen a törvényhozás terméből, hogy ő most már a maga bérletébe, még pedig az olyan bérletbe fog belemenni, amely a földreform alapján a 37. törvénycikk jussán az övé is lesz, mint járadékbirtok. A másik eset Hajdúböszörményben történt. Innen a hadiözvegyek és hadirokkantak hozzám irfcak egy kérvényt, amelyet nagyon számosan aláirtak. Én magam mentem eh a földmivelésügyi minister úrhoz, ő leküldte Hajdúböszörménybe azzal az egyenes utasítással, hogy tessék a városi bérleti földeknél ezeknek jogos igényét figyelembe venni. Annyira gyorsan intézkedett a minister ur, ezt köszönettel nyugtázom itt, hogy mire én negyednap, március 15-én lementem Hajdúböszörménybe, a polgármester ur, aki igen derék ember és a népnek barátja, nekem már prezentálta is. Akkor dr. Bagi Kálmán főjegyző ur, aki — ugy látszik — nem egészen a mi nézetünket vallja, előállt azzal, hogy azt lehetetlen végrehajtani, hiszen ilyen nincsen, minket, a várost a városi törvény köt ; az 1886. évi XXII. te. 120. §-a előirja nekünk, hogy a városi földeket hogyan kezeijük ; más föld nincs Hajdúböszörmény határában, mert, hála Istennek, ott már elég jól van elosztva a föld a gazdák között és az 50—60—100 holdból nem lehet elvenni, mert ezzel csak bajt csinálnánk. A városnak 900 hold földje van, amelyet csak árveréssel lehet kiadni, az kapja meg, aki többet ad érte. Én igyekeztem a t. főjegyző urat, aki különben Debrecenben jogásztársam is volt, felvilágositani, hogy az a szakasz nem is azt mondja, hogy árverésen kell kiadni, csak azt mondja, hogy : rendszerint árverésen adandó ki, de a szabadegyezkedést is megengedi. Elővettem az 1920. évi XXIX: tc.-t és azt mondtam — Rupert képviselőtársam, mint jogászember, rögtön igazat is fog nekem adni — hogy itt van egy törvény, amelyet 1920ban hoztunk, tehát az 1886-nál mégis csak különb törvény ez, hiszen ugy tanitott bennünket a mi professzorunk, a magánjogi tanárunk, hogy a későbbi törvény mindig az előbbinek parancsol, mondjuk : derogál. Erre azt mondta, hogy ő még sem meri megtenni, hanem hozzám irnak egy levelet, átadják az egész paksamétát —- még aznap át is adták — melyben a ministeriumhoz kérdést intéznek. Felhoztam az iratokat, beszéltem itt a Házban a minister úrral, a minister ur engem Ferdinándy és Gerencsér tanácsos urakhoz utasitott, azok már elintézték ; igy látom ezt a Böszörmény és Vidékéből, amely szintén nem a mi lapunk, hogy a közgyűlés március 29-én tárgyalta is a főispán leiratát, amelyben azt mondja, hogy a minister el-