Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-171

A Nemzetgyűlés 171. ülése 1921. évi április hó l-én

} pénteken. 149 vesztették a központi hatalmak többi nemzetei is. Csakhogy mig a központi hatalmak többi nemzetei ebből a katasztrófából levonták a konzekvenciákat, mi még most is ugy cselekszünk, ugy j árunk, kelünk, mintha semmi sem történt volna, mintha még most is Schönbrunnból intéznék az ország sorsát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A német birodalom és az osztrák birodalom népei a háború elvesztése, az autokratikus rend és a szuronyok erejére épitett hatalom összeomlása következtében levonták a konzekvenciákat és éltek azzal a hatalommal, amely őket a nemzetközi jog és a történelem tanulsága szempontjából megillette és a nekik nem tetsző dinasztiát detronizálták. (Egy hang a középen : Egyelőre l) Kz egységes, hatalmas német nép a saját véréből, a saját fajából származó fejedelmet is detronizálta, pedig senki sem mondhatja a Házban, hogy a német törvény nem gondoskodott arról, milyen jogon ül a Hohenzollern-család a trónon és hogy nem védték meg a Hohenzollern-családnak ezt a jogát. Amikor mi azt látjuk, hogy a német birodalom népe a konzekvenciákat levonva a háboruokozta összeomlásból, élt a népre visszaszállt önrendelkezési j ogával, azt hiszem, a magyar nemzet százszorosan inkább élhet önrendelkezési jogával, (Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) amikor idegen országok és tőle idegen dinasztiák érdekében vérzett el ebben a borzasztó nagy világkatasztrófában. (Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) De én azt hiszem, hogy nincs önök között senki sem, aki ne azt mondaná : többet egy magyar katonát sem akarunk áldozni az osztrák birodalom visszaállításának bolond gondolatáért ; ( Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) és azt hiszem, senki sem tételezi fel a magyar nemzetről, hogy még egyszer Ausztria imperialisztikus érdekeiért fogunk sikra szállani. Nem akarom a Nemzetgyűlés figyelmét azzal fárasztani, hogy elsoroljam, hogy az Obrenovicsdinasztia bukása után hogyan készült Ausztria lassan a háborúra. A Skoda-ágyuk megrendelési ügye, a nemzeti ellenállás idej ében tanusitott magyar és szerb közeledés ügye, mind szálka volt az osztrák szemében és leste az alkalmat, mikor lehessen rajtaütni a két nemzeti törekvésen. Méltóztatnak emlékezni, hogy amikor az annexió után mármár ugy állott a helyzet, hogy összecsapásra kerül a sor az Osztrák-magyar birodalom és Szerbia között, csak Vilmos német császár mentette meg a helyzetet, mert azt mondta : »Mit meinem Säbeln rasselt Ihr nicht«, az én kardomat ne csörgessétek. És igy volt ez, mikor a balkán háború után már egyéb kifogást nem tudtak találni, hogy beleköthessenek a függetlenségi törekvésekkel szimpatizáló szerb nemzetbe, a prizrendi konzul esetét tartották alkalmasnak arra, hogy az Eugén-induló éneklésével háborúra uszitsanak. Végre tudjuk, hogy a szerencsétlen szerajevói merénylet után a demars folytán kitört a háború. A háborút elvesztettük. Okulnunk kell rajta és ki kell jelentenünk, hogy ezentúl idegen érdekekért áldozatot hozni semmi körülmények között nem vagyunk hajlandók. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy a túlsó oldalon ülő képviselők sorából indult ki az az akció, mozgalom, amely meg akarta állapítani, hogy ebben a Házban a szabad királyválasztó politikusok hányan vannak, és kik állanak azon az alapon, hogy a királyválasztás joga visszaszállt a nemzetre. Tudomásom szerint a Ház tagj ai közül száztizenketten irták alá az ivet, tehát a Ház többsége. Méltóztatnak emlékezni, hogy a legnagyobb parlamenti párt vezére, nagyatádi Szabó István (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) a december 5-én tartatt nagy pártértekezleten kijelentette, hogy csak azt a kormányt támogatja, amely ezen szabad királyválasztás elvével nem áll ellentétben. Méltóztatnak tudni, hogy február 3-án a kisgazdapárt megállapította és kijelentette, hogy a szabad királyválasztás alapján áll, és rá két napra a nagy treugadei érdekében ugy határozott, hogy kikapcsolja e kérdés pertraktálását, ha azt más oldalról nem bolygatj ák. Ennek ismerete mellett vagyok bátor azt kérdezni a t. kormánytól, hogy vájjon a IV. Károly király idejövetelével kapcsolatosan felmerült incidens nem zavarta- e meg azt a harmóniát, amely abban a párt közi megállapodásban jutott kifejezésre, hogy ezt a kérdést itt megbolygatni nem lehet \ En ugy látom, és ugy érzem, hogy itt egy va banque játék folyik. Vagy tudja-e már bárki is a képviselő urak közül a valódi tényállást, hacsak valaki nem j elent meg a legilletékesebb helyen és nem informálódott ott, illetve még inkább talán Gratz külügy minist er urnái, aki még most is a latere szerepel VI. Károly mellett Steinamangerban, (Derültség a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) akire végre megmondhatom, hogy the right man on the right place, (Mozgás.) ami annyit jelent, hogy az arra való ember végre a kellő helyén. Kérdem a mélyen tisztelt kormányt, tud-e nekünk felviiágositást adni — mert hinni akarjuk, hogy a kormány tudomása és hozzáj áruláas nélkül történt ez az igen kellemetlen incidens, a királyi vizit incidense — hogy milyen útlevéllel, kinek a nevére kiállított útlevéllel, milyen arcképes igazolvánnyal jött be IV. Károly király Magyarországba, mely határállomást paszirozta, a határállomáson levő melyik államrendőrség láttamozta az útlevelét, tudott-e a kormány arról, hogy IV. Károly Budapestre is szándékozik jönni Horthy meglátogatására, hozzájárult-e ahhoz, hogy meglátogassa, avgy talán már azóta megtudta Gratz külügyministertől, hogy melyik külföldi képviselet láttamozta azt az útlevelet, amely Magyarországra szól, értesítette-e a kormányzó ur Öfőméltóságát akár Sigray kormánybiztos, akár Teleki ministerelnök ur, vagy Vass minister ur előzetesen, hogy meglepetésszerűen ne érje őt ez a vizit, továbbá van-e arról tudomása, hogy amikor IV. Károly megjelent Horthy kormányzó ur őfőméltósága'