Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-171

150 A Nemzetgyűlés 171. ülése . évi április hó 1-én, pénteken. meg a helyzetet, az izgalmat nem mi hoztuk ; engedelmet kérek, más oldalról bolvga+ják fel és iritálják a nemzet békés hangulatát. Ne méltóztassék tehát engem mint turbulens elemet odaállítani. (Zaj. Elnök csenget.) Nem az elnök urnák «zól, bocsánatot kérek, f Derültség.) Bárczy István : Sajtószabadság kell, akkor nem lesznek puccsok ! Balla Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Merem állítani, hogy ha Magyarországon ezekben a napokban szabad sajtó lett volna, akkor ilyen dolog nem történhetett volna meg és nem volnánk most ebben a rettenetes helyzetben . . . (Egy hang a középen : Hanem forradalomban !) Erről a forradalomról még fogunk beszélni. Mindenesetre szomorú a helyzet Magyarországon, mert nagyon kevés embert látok a fórumon álarc nélkül járkálni. Itt majdnem minden ember álarccal járkál (Zaj a középen Felkiáltások : Le az álarccal !) Engedjék meg, t. uraim, hogy beszédem befejezéséül rámutassak arra, hogyan érhetett bennünket ez a fonák, ez a szerencsétlen helyzet (Mozgás a középen.) A mérsékelt és a guvernementális elem közbeszólását szívesen veszem. Kevés kivétellel azok vannak most a kormányzásnak, a politikai életnek élén, akik egész élesükön át politikai axiómává, dogmává tették azt a felfogást, hogy Magyarország mint önálló szuverén, független állam meg nem állhat. És most, amikor szivük vágyának ellenére, az eseményeknek hatalmas ereje folytán annyi idő után mégis csak szabaddá, függetlenné és szuverénné vált a magyar nemzet, azok, akik az Ausztriával való orthodox közösségnek voltak a hivei és rajongói, most is mindenáron az országnak, a politikai közéletnek élén akarnak maradni és tovább akarj ák vezetni az ország ügyeit azokban az ideológiákban, amelyekben vezették, amikor mi még csak egyszerű tartományai voltunk Ausztriának. (Egy hang balfelöl : Sohasem voltunk !) T. Nemzetgyűlés ! Ilyen helyzet mellett, ilyen fonák, ilyen lehetetlen, ilyen politikailag immorális helyzet mellett nem hiszem, hogy a mindannyiunk által óhajtott konszolidációi, hamarosan megtudjuk teremteni, vagy legalább is nem abban a mértékben, amint azt szegény hazánk megérdemelné. Én, és pedig mindazoknak a nevében, akikkel egy pártban vagyok együtt, kijelentem, hogy azokra hárítjuk át a felelősséget amiatt, nogy a konszolidáció Hegedüs Loránt t. pénzügyminister urnák kiváló munkássága dacára is csak ilyen ólomlépésekkel áll helyre, és kijelentem, hogy mi felelősségünkteljes tudatában ellenzéki ellenőrző könelességünket továbbra is telj esiteni fogj uk és az igazságot semmi körülmények között elhallgatni, eltemetni meg nem engedjük. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Teleki Pál ministerelnök : T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak menengedni, hogy a jelen nál, állítólag hivatkozott - - amint a hivatalos és félhivatalos lapokban olvastam — a francia kormány hozzájárulására, sőt nem tudom, hogy igaz-e a Briand-féle levélhistória. Kérdezem, igaz-e az, a hatalom átadását követelte a kormányzó ur öfőmélt óságát ól és hogy ezen uralkodói igény bejelentésére vonatkozólag felvétetett a jegyzőkönyv, vagy sem, tárgyalt-e azóta a kormány Szombathelyen, — mint hallottam — évi járadék kérdésében. Kérdezem, vájjon igaz-e az, amit ma egy félhivatalos lapban olvastam, hogy ott a ministereket és egyéb állami funkcionáriusokat audiencián fogad és ha mindezekre választ kaptam, még csak azt kérem a mélyen tisztelt kormánytól, hogy nyugtasson meg bennünket, hogy ezen misztikus királyvizitből kifolyólag sem a kis entente, sem Olaszország nem fogja-e megállapítani, hogy a Habsburgok visszatérése esetére kötött casus foederis be nem állt. Szilágyi Lajos: Nincs beleszólása az ententenek. Ez Magyarország belügye l (Zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : Azt tessék megmondani a külföldnek is ! Elnök : Mit mondott a képviselő ur ? Balla Aladár: Semmit! Majd ha Szilágyi képviselő ur lesz az elnöki székben, akkor komolyan veszem a közbeszólását, egyelőre várom, míg a mélyen t. elnök ur fog reám szólni. Ha a ministerelnök ur,szükségesnek találja a választ rá megadni, akkor mégis két dolgot kívánok leszögezni. Az egyik az, hogy a magyar kormány bizonyos tekintetben talán akaratán kívül bújósdit játszik a magyar néppel. Csak nem méltóztatnak talán annak a felfogásnak kifejezést adni, hogy ezen nehéz időkben, ezen súlyos pillanatokban a magyar nemzep, vagy mondjuk, a magyar hivatalos körök, elsősorban a belügyminister ur és az igazságügyminister ur a helyzet magaslatán voltak, amidőn erről a nagy, az ország ekzisztenciális érdekeit érintő ügyben csak egy kommünikét olvastunk tegnap ugyanakkor, amikor a világ egész sajtója a vezércikktől majdnem a hirdetésig egyébbel sem foglalkozik, mint a magyar nemzetet, közvetlenül bennünket érintő ezen fontos kérdéssel. (Ugy van f Ugy van ! a jobboldalon és a szMsőbaloldalon.) Én nem igen látok különbséget az ilyen sajtókezelés és a szovjeturalombeli sajtókezelés között. (Nagy zaj és felkiáltások a középen : Micsoda beszéd ez ? Rendre ! Rendre !) Ereky Károly : Miért rendre ? Szólásszabadság van ! (Felkiáltások : Halljuk az elnököt !) Balla Aladár: Azért kívánják rendreutasitásomat, mert a szovjet cenzúrát akarom megbélyegezni ? Elnök : A t. képviselő urat kérem, hogy ne zavarja ezen mai ünnepélyes ülés hangulatát. Balla Aladár : Ez ünnepélyes ülés ; de nagyon gyászosan ünnepélyes ülés. (Zaj a középen.) Mi, a szabad király választók, nem bolygattuk