Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-171

148 A Nemzetgyűlés 171. ülése 1921. évi április hó 1-én, pénteken. magyar. És most, amikor a nemzet a megpróbáltatások kálváriáját járja, keresem azt a nagy férfiút, akit a Mindenható a mai nagy időkben rendelt számunkra, bogy a nemzetet a végpusztulástól meg mentse. És tépelődve kereső lelkem előtt képek vonulnak el. Látok egy férfiút a Novara hadihajó parancsnoki hidján. Ádáz harc dul körülötte. Megsebesül, összeroskad s mig vére folyik, ereje lankad, hatalmas lelkierővel tovább teljesiti kötelességét hazájáért és királyáért. Az Istent és hazát nem ismerő bolsevizmus rémuralma nyűgözi le az egész nemzetet. Ekkor a kötelesség férfia Szegeden van, nemzeti hadsereget teremt és a szabadulás reményét kelti újra a szivekben. A fővezér az akkor még maroknyi csapatával Dunántúl terem, majd az ott nagyra nőtt serege élén bevonul a fővárosba. A Novara hőse, a nemzeti hadsereg fővezére, eme ténykedéseivel beirta a nevét a történelembe. A királyi hatalom gyakorlásának megszűntével a Nemzetgyűlés bizalma és hálája Magyarország kormányzójává emeli. (Élénk éljenzés jobb felölj Látom itt, amint a Nemzetgyűlés szine előtt leteszi az alkotmányos esküt. Nem szavakkal, hanem méltóságteljes főhajtással köszöni meg a bizalmat, minden szivben azt az érzést hagyva vissza, hogy ez a férfiú kötelességét a súlyos időkben ismét teljesiteni fogja. Es telj esitette is. (Ugy van ! a jobboldalon J Mert amikor váratlanul, meglepetésszerűen megjelent előtte IV. Károly, akiért ő a vérét is ontottaés felszólította őt, hogy adja át a legfőbb államhatalmat, (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon : Honnan tudja ?) akkor ő ismét csak a kötelesség szavára hallgatott, előtte ismét csak az a kötelesség állott, mellyel nemzetének tartozott. (Igaz 1 Ugy van ! a jobb és a szélsőbaloldalon J Itt, t; Nemzetgyűlés nemcsak az esküjéhez hű kormányzó cselekedett, de megszólalt az ősi magyar kúria szülötte által a magyarság lelke. (Ugy van! Ugy van I a jobb- és a szélsőbaloldalon. ) a Novara hőse, a nemzeti hadsereg fővezére, beirta ugyan nevét a nemzet történetébe, de a kormányzó húsvét szent ünnepén ennél maradandóbb emléket álli tott magának millió és millió magyarnak hálás szivében. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a szélőbaloldalonj És most az előbb még tépelődve kereső lelkem látja már, megtalálta már a nagy idők nagy férfiát, a ki méltán viseli a legelső magyar ember nevét. T. Nemzetgyűlés ! Pártom megtisztelő megbízásából a következő határozati javaslatot terjesztem elő. (Halljuk ! Halljuk / Olvassa) : »Határozati javaslat. A Nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete, a magyar nemzet nevében mély háláját, hódolatteljes, törhetetlen ragaszkodását fejezi ki Magyarország kormányzója, Nagybányai Horthy Miklós ur őfőméltósága iránt a közelmúlt napok sorsdöntő eseményeiben tanúsított, a nemzet életbevágó érdekeit szolgáló, egyedül törvényes és alkotmányos magatartásáért.« (Általános, élénk éljenzés és taps. Felkiáltások jobb felől : Éljen Horthy ! A Nemzetgyűlés tagjai felállanak és eléneklik az »Isten áldd meg a magyar«-t.) Elnök : Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző: Balla Aladár. Balla Aladár: T. Nemzetgyűlés! Mikor a martirium, a vértanúság nagy ünnepe után Mária országa minden zugában megszólaltak a harangok, a hétévi vértanúságot szenvedett magyar nép ablakaiban kigyulladtak a gyertyák és a pici magyar falvak fölött levő égen kiragyogtak a csillagok : ugyanakkor, abban a pillanatban, egy autón száguldozva határunk felé nesztelenül, hogy senki észre ne vegye, a két és fél év óta önkéntes számkivetésben volt osztrák császár és magyar király átlépte határunkat, (Mozgás a jobboldalon.) hogy odamenjen, ahol egyik ministerünk lelki gyakorlatokat tart és ahol a közelségben egy vadászkastélyban a véletlen szerencse játéka folytán a ministerelnök is tartózkodott. Mikor nagyszombat estéjén nyugovóra hajtotta csonka Magyarország népe fejét, hogy másnap reggel húsvéti ünneplőben az Ur házába menjen, hogy sokat szenvedett lelkét; megnyugtatva, fohásszal forduljon az egek urához, hogy Magyarországot segitse ki ebből a rettenetes, a konszolidációt még most sem elért helyzetből, nem tudta, hogy micsoda veszedelmek réme környékezi, fenyegeti, mert ugyanakkor a körülöttünk elhelyezett aknák és puskaporos hordók fölött egy tüzes csóva jelent meg, (Zaj és derültség balfelölj még pedig kormányunk szemeláttára. Ne méltóztassanak hinni, hogy én nem értem át ezeknek a megdöbbentően komoly időknek súlyát és amikor most is felszólalok, csak azért teszem, hogy appelláljak minden becsületes magyar lelkiismeretére, hogy kövessünk el mindent, hogy uj abb végleges katasztrófa ne érj en bennünket akkor, mikor már lábbadozik az ország, mikor már talpraállni készül. ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország megmentését, a reánk leselkedő veszély elhárítását, tartj uk szem előtt. Hogy ezt megtehessük, erre, szerintem, csak egy mód van : ha az igazság, a realitás alapj ára helyezkedünk, ha az igazság szemébe nézünk, hogy meglássuk a mi gyengéinket, a mi hibáinkat. T. Nemzetgyűlés ! Elég volt már a hiu ábrándozásból, a hiu hangulatkeltésből, az önámitásból. Nekünk arra van szükségünk, hogy mindazokat, akik akár önös magánérdekből, akár osztályérdekből cselekszenek a fórumon vagy a magánéletben, a közélet soraiból kiállitjuk, vagy ha szép szerével nem megy, akkor félrelökjük, hogy a konszolidáció útját el ne gáncsolhassák. (Helyeslés a középen és bal felölj Az igazságot pedig akkor szolgáljuk, ha bevalljuk, hogy mi a helyzet. A helyzet az, amint különben azt előttem sokkal hivatottabb politikus még a háború idejében megmondta, hogy elvesztettük a háborút. Elvesztettük mi, magyarok, alak ezt a háborút nem akartuk, de nemcsak mi vesztettük el, hanem el-