Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-170
144 A Nemzetgyűlés 170. ülése 192, akik köztársaságot akartak és nagy hosszú tollat tűztek fel háromszögletes kalapjuk mellé — mere a francia forradalmat utánozgatták, ami szintén nem fér a magyar embernek lelkéhez-szivéhez. Ezeket hívták igy, nagytollu flamingóknak csúfolva őket a komoly debreceni cms. Akkor, ellensúlyozásául a külföld előtt a debreceni nagytemplomban történt dolognak, bizonyos köztársasági kilobbanás volt, melyet Szemere Bertalan nem maga inszcenirozott, de pártfogolt és igy jött létre az a bizonyos radikálpárt, ameiyen ,120— 150-en vannak aláírva, mégis van ezeknek a névsora. De hát köztársasági akarás nem volt. I Hanem emlékezünk mi most nemrégen, t. Nemzetgyűlés , egy-két köztársaságra. Itt volt a népköztársaság, amelyben mindenki részt vett, csak a magyar nép nem; (Ugy van! ügy van!) itt volt a szovjetköztársaság, az általunk zsidószovjetnek nevezett álkommunizmus. Tehát ide jut nálunk mindig a köztársasági akarás ; nem egyéb az, mint idegen akarásnak az előre való tolakodása, abból a célból, hogy a közszabadságnak mezében egy magyarellenes nemzetközi törekvés, a magyar érdekeket tipró cél erőt kapjon. Szádeczky-Kardoss Lajos: Robbantási célból I Patacsi Dénes : A nemzeti lét elhomályositása ! Tasnádi Kovács József : Épen ma reggel, amikor ide indultam, olvastam a Hétfői Naplóban, hogy tegnap a Kossuth sirjánái megjelent — nem a Nemzetgyűlés, ezt sajnálom is, hogy nem az egész Nemzetgyűlés, legalább egy koszorú alakjában, (Ugy van ! jobbfelől.) hanem megjelent a kisgazdapárt és ott bizonyos tekintetben adózott Kossuth Lajos emlékének. Ezt én ugy tekintem, mintha a Nemzetgyűlés jelent volna meg ott. (Ugy van ! balfelől.) Azt is helyesnek tartom, hogy a 48-as és függetlenségi párt megjelent. De különösnek tartom, hogy Kossuth Lajos sirjánái, —• igy olvastam a lapban, — a magyarországi köztársasági párt megjelent. (Egy hang balfelől: Van ilyen is?!) Igy volt megírva a mai lapban és Nagy György, ennek a köztársasági pártnak az elnöke beszédet tartott, kijelentvén, hogy Kossuth Lajos a köztársaságért buzogott és Magyarországra nemsokára eljön az a szebb jövő, hogy Magyarországon is köztársaság fog lenni. (Felkiáltások : Jól laktunk már vele ! Egy hang balfelől : Joga van kimenni !) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy joga van kimenni. Joga van Kossuth árjához menni mindenkinek ; ki is kell menni ; ki is szoktunk menni. De ilyen célzattal kimenni és köztársasági agitációt folytatni, amikor ez ellen törvényünk van, — nem szabad. Ez nem egyéb, mint a királyság intézménye ellen való izgatás. Itt lehetnek ilyen vagy olyan felfogású emberek a királykérdésben, de nem tartom helyesnek, miután ez a kérdés — épen a szabadkirály választók intenciója szerint —nyugvópontra juttatott, hogy akkor bizonyos tendenciózus képek és cikkek jelenjenek meg folyton a Habsburgok mellett. Ezt sem tartom helyesnek ; . évi március hó 21-én, hétfőn. de az tény, hogy a magyar nép mindig tele volt királyhűjéggel. (Általános helyeslés.) Tessék megkérdezni a magyar nép bármely tagját, akár tiszántúli, akár dunántúli, akár a Tisza és Duna közén lakik, meghallhatjuk, hogy a mi becsületes magyar parasztunk nem köztársasági, annak király kell. A magyar nemzetnek, magyar államnak mindig király kellett. (Ugy van ! Ugy van !) Méltóztassék megnézni a nagy ©zabádsághőseinket, azok fejedelmek voltak, t. uraim, azok nem köztársasági elnökök : Bethlen, Rákóczi, Bocskay. Báthory ! Itt nincs talaja a köztársasági eszmének. Megmondom, hogy mire való a köztársasági eszme. Patacsi Dénes : Hogy zsidó közkereseti társaság legyen ! Tasnádi Kovács József : Arra, hogy turbulenciát csináljanak vele, amelybe belekapaszkodj anak azok az elemek, amelyek megcsinálták azt a nép nélküli népköztársaságot és megcsinálták azt a zsidó szovjet-köztársaságot. (Ugy van ! Ugy van !) Tehát azért hoztam ezt ide, t. Nemzetgyűlés, mert tudom, hogy igenis, ilyen köztársasági agitáció folyik. Patacsi Dénes : Ez bizonyos, én situ dorn ! Tasnádi Kovács József : Akár igaz, akár nem ez a szent sirhoz való kirándulás, — közölve volt a lapban, — ez mindenesetre egy most előttünk folyó tünetnek egyik láncszeme. (Ugy van ! Ugy van!) Nekünk, akik nem vallásfelekezeti különbséget akarunk ismerni, hanem azt akarjuk, hogy itt minden magyar ember meg tudjon élni és a mi magyarságunkat n e korcsositsák el más törekvésekkel, — nekünk, a magyar nép természete szerint, királyság kell. Patacsi Dénes : Ugy van, nem kell az idegenből hozott maszlag ! Tasnádi Kovács József : A magyar nép szét. züllik királyság nélkül ; mert akkor meg lehet választani nálunk is köztársasági elnöknek bárkit és ahogy Róma polgármestere lehetett zsidó, ugy itt is lehet zsidó a köztársasági elnök. Nem volt idő még arra sem, hogy ennek a hírnek pontosan utána járjak, tehát a kérdéot is ugy fogom feltenni, hogy : ha ez igaz. Én Nagy György urat nem ismerem annyira, hogy az ő lelki nyilvánulását elbírálhassam ; de azt tartom, — és azért nevezem eszmebajnoknak — bogy semmi más nem hajtja őt, mint az eszme kilengése. Patacsi D énes : De azok a veszedelmesek, akik a kulisszák mögött vannak ! (Ugy van ! Ugy van !) Tasnádi Kovács István : De kétségtelenül megállapittatott, — és ezt ébredő barátaimra és bajtársaimra hivatkozva mondom — hogy amikor a Friedrich-kormány idejében, a román megszállás alatt, a köztársasági pártiak a pesti Vigadóban egy gyűlést tartottak, — amelyet az ébredők feloszlattak — ott Nagy Györggyel együtt csak három keresztény volt és volt 800 vagy 1200 másféle ember. (Ugy van ! Ugy van !) Ez tehát a köztársa.
