Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-170
A Nemzetgyűlés 170. ülése 1921. évi március hó 21-én, hétfőn. 143 Elnök: Milyen címen kivan szólni a képviselő ur? Gömbös Gyula: Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. Gömbös Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Bár a Ház hangulatából látom, hogy teljesen felesleges itt védekeznem Rassay igen t. képviselőtársam felszólalásával szemben, mégis megállapítani kívánom, hogy én, mint a MOVE elnöke odakint működöm, idebent pedig nemzetgyűlési képviselő vagyok és nekem semmi közöm a mozikhoz anyagi tekintetben, de miután itt keresztény ügyről van szó, nemcsak jogom, de kötelességem is egyesületem érdekét mint nemzetgyűlési képviselőnek képviselni (Helyeslés.) és; mindig is képviselni fogom. Ezzel a kérdéssel nem is kivánok sokat foglalkozni, hanem inkább a képviselő ur háta mögött ülő Drozdy igen t. képviselőtársam közbekiáltásával, aki a képviselő urnák erre a megjegyzésére azt mondotta, hogy : gazság. Az elnök úrtól már megkapta érte a megfelelő rendreutasitást. En azt kérdezem Drozdy képviselőtársamtól, aki megfelelő időpontot választott a távozásra, hogy milyen jogon mer ő egyáltalán kritizálni olyan kérdésben, amelyhez neki semmi érzéke nincs, amely kérdés felett ő kritikát nem is mondhat és olyan szemtelen, — bocsánatot kérek az imparlamentáris kifejezésért . . . Elnök : A képviselő urat rendreutasítom ! Gömbös Gyula : Bocsánatot kérek, de Drozdy képviselővel szemben igazán nehéz más kifejezést találni. Azonban meg akarom állapitani, hogy igazságtalanságnak és a szólásszabadsággal való visszaélésnek tartom, ha egy képviselő minden alap nélkül ilyen súlyos kifejezéseket használ a Házban. A magam részéről ezt a kifejezést ä legerélyesebben visszautasítom és bocsánatot kérek az elnök urtó], hogy itt a Házban magamat ilyen erős kifejezésre — mint a »szemtelen« kifejezés — elragadtattam. Elnök : Következik ? Héjj Imre jegyző: Tasnádí Kovács József! Tasnádi Kovács József: Mélyen t. Nemzetgyűlés ) Miután két és fél óra hosszat tartott itt a moziügy tárgyalása, amilyen hosszú mozielőadást én még sohasem láttam, (Derültség.) én igen rövidre fogom nemzetvédelmi szempontból előadni kivánt interpellációm anyagát. Általában már régibb idő óta uralja a közhangulatot a királyság kérdése. Nem ezzel akarok foglalkozni, de ezzel erős összefüggésben van interpellációmnak tárgya. T. Nemzetgyűlés ! A magyar történelem lapjait lapozva, egészen 1849 április 14-ig — bár ez sem olyan esemény —'• nem találkozunk köztársasági akarással. Sokszor szoktak hivatkozni az 1514-iki Dózsa-féle úgynevezett parasztlázadásra, mint a magyarságnak valami embrionális köztársasági törekvésére, ez azonban teljesen téves, mert ha szabadna a mai kor kifejezését használnom, az akkori kor cselekvése nem volt egyéb, mint bizonyos szociális törekvésnek politikai felhasználása, azonban semmi összefüggésben a köztársasági eszmével nem volt. Azt mondhatnám, egyenesen a magyar történelmet hazudtolná meg és a magyar lélek ellen vétene, aki Báthory, Rákóczi, Bocskai, Bethlen szabadságharcát vagy akármilyen szabadságharcunk kilobban ásat akár lázadásnak, akár forradalomnak, akár pedig köztársasági akarásnak akarná nevezni. (Helyeslés.) Ez nem volt egyéb, t. Nemzetgyűlés, mint Magyarország függetlenségére való helyes törekvés. Szádetzky Lajos : A koronát se fogadták el ! Tasnádi Kovács József: A magyar nép, amióta bejött ebbe az országba, szabadság után áhítozott, különösen attól fogva, hogy 1526 óta idegen járom alá került. Benkő Gábor: Mondd ki nyíltan, hogy Habsburg-járom alá ! Tasnádi Kovács József: Ez volt az oka, t. Nemzetgyűlés, az 1848-iki nagy fellendülésnek is. Szabadságot, magyar szabadságot követelt Kossuth Lajos és követelt minden magyar ember. Azonban 1848 nem volt forradalom, az a magyar szabadság törvényes követelése volt, mert március 15-ének 12 szabadságpontját 1848 április 11-én az ország mindkét háza, sőt maga a magyar király is szentesitette. Ez tehát nem volt forradalom, a forradalmat csinálta az osztrák kamarilla — ezzel nem foglalkozom — de köztársasági akarás nem volt. Azok, akik a köztársasági eszmét igy szeretnék az ezt bevenni nem akaró nép közé hinteni, szeretnek hivatkozni arra, hogy Debrecenben, az én szülővárosomban, a nagytemplomban 1849. április 14-én Kossuth a köztársaságot kiáltotta ki. Ezt nem igaz. Kossuth Lajos szabadulni akart az osztrák kamarilla nyomásától, meg akart szabadulni a Habsburgoktól, mert átkosaknak találta őket az országra, és igy találta azt az egész magyarság is. A magyar függetlenséget kiáltották ki a debreceni nagytemplomban, nem pedig a magyar köztársaságot. Kossuth Lajos nem is akart köztársaságot. Aki komolyan olvassa Kossuth iratait, leveleit, az látja, hogy 6 épen nem köztársaságot akart. Az pedig a legaljasabb ráfogás, hogy Kossuth maga akart volna Magyarország fejedelme lenni, vagy pedig köztársasági feje. BenkŐ Gábor: Kormányzó volt î Tasnádi Kovács József : Ha akart volna, lehetett volna S Akik ott voltak akkor Debrecenben, mint az én^apám is, tudják, hogy milyen volt a hangulata a magyarságnak, Kossuth lehetett volna, ami akart, de nem lett, mert ő a magyar hazáért buzgott, azért élt és egész haláláig a magyar nép érdekében, a magyar szabadságért szenvedett. T. Nemzetgyűlés I Ekkor volt egy bizonyos köztársasági akarás, de már április 14-ike után. Ezt az a bizonyos Madarász László inszcenirozta, ; aki hatalomra vágyódott Kossuth Lajossal szemben . Debrecenben még ma is nevetnek a flamingó• kon — ha méltóztatnak tudni, azokat hívták igy 3
