Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-170

A Nemzetgyűlés 170, ülése 1921 és ezt fentartom — (Zaj a középen és jobbfelöl,) mert lehetetlen, hogy befektetett milliós és milliós értékek egész egyszerűen elvétessenek a régi tulajdonostól. Azt mondja a t. minister ur, hogy a be­rendezésre nézve megegyezhetnek. De hiszen a minister ur is nagyon jól tudja, hogy a mozgó­fényképüzemeknél a berendezés nem azok a székek, padok, gépek és a vászon képezi, amit az üzemhez használnak, hanem az a súlyos át­alakítási költség, amely a régi engedélyesre nehezedett, amikor egy bérházat mozi céljaira átalakított, vagy pedig egy teljesen üresen álló telken felépítette a maga mozgófényképszinhá­zát, szerződést kötve a régi ház- vagy telek­tulajdonossal, hogy az engedély elvonása vagy megszűnése esetében a szerződésben kikötött 25 vagy 30 év múlva köteles azt a házat ere­deti állapotába visszaállítani. Mondja meg már most nekem a t. igazságügyminister ur, mint jogász, hogy vájjon terhelni fogja-e ez az át­alakítási kötelezettség az uj engedélyest is? Milotay István : Terhelnie kell. Rassay Károly : Méltóztatnak látni, súlyos magánjogi problémák vannak itt, amiket meg kell oldani, és nem elég csak ugy odavetni egy rendelkezést és azt mondani, hogy a bíróság döntsön. Én előre kijelenthetem, hogy ebből a perek egész lavinája fog megindulni. Sándor Pál : A kincstár fog fizetni ! Rassay Károly: Erre a kérdésre nem tud nekem a minister ür válaszolni, mert ha a belügyminister ur talán tudna is, az igaz­ságügyminister nem tudhat választ adni. (Derültség.) Sándor Pál: Dehogy nem! Mindenre tud válaszolni ! Szilágyi Lajos: Sok hűhó semmiért! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Kétség­telenül beigazoltam, hogy azokat a befekteté­seket, amiket a régi engedélyesek a moziépü­letekbe tettek, s amelyek — hogy csak egy példát hozzak fel -— a Benaissanee-Mozgónál 17—18 millió koronára rúgnak és a többinél is hasonlóképen magasak, ezeket neixi tudja az a régi engedélyes a rendelet szerint senkitől a világon megkapni. Az uj engedélyes hivatkozik a rendeletre, amely azt mondja, amit a t. igaz­ságügyminister ur is mondott, hogy én lakás­rekvirálási aktussal kerültem ebbe a helyiségbe, nekem semmi közöm ahhoz, hogy itt márvány­falak vagy márványlépcsők vannak, vagy hogy ezt az épületet annak idején miként hozták létre. Orbók Attila : De a mozi nem lakás, azt nem is lehet rekvirálni ! Rassay Károly : Ugyanaz fog történni, amit látunk ma is, ha egy lakást elrekvirálnak. Mél­tóztassék csak végiggondolni ezt az analógiát. A régi lakó sem léphet fel az uj lakóval szem­ben követeléssel azon az alapon, hogy ő esetleg kifestette, vagy kitapétáztatta a szobákat. Az '.. évi március hó 21-én, hétfőn. 139 uj lakó azt mondja, hogy ő a rekvirálás jog­igénye alapján költözik be, vele szemben tehát semmi követelés nem támasztható. Az uj enge­délyestől tehát nem követelhet és a háztulaj­donostól sem, mert a háztulajdonos egyszerűen azt mondja, hogy tőlem elvették a helyiséget, semmi közöm a dologhoz, engem csak az az egy érdekel, hogy 25 évig bennhagylak téged az obiigóban és 25 év múlva köteles vagy vissza­állítani a helyiséget abba a régi állapotába, amelyben tőlem kivetted. Ez az a kérdés, t. minister ur, amelyre vonatkozólag nem méltóz­tatott nekem választ adni. Haller István : A bíróság majd elintézi ! Rassay Károly: Kérem, én is ezt akarom, és ha Haller István t. képviselőtársam is a bíróságra akarja ezt bízni, akkor csatlakozzék ahhoz a másik törekvésemhez is, amit kérdés alakjában a minister ur elé terjesztettem, hogy t- i. hajlandó-e ugy módosítani a rendeletet, hogy ezeknek a kérdéseknek eldöntését kiveszi a rendelet hatásköréből és magánjogi útra, bíró­ság elé utalja. T. Nemzetgyűlés ! En azt hiszem, hogy ebben a kérdésben végre mégis csak állást kell foglalnunk és lehetetlen, hogy meg ne értsük egymást. Nem arról van itt szó, hogy ha el akar­ják venni valakinek a moziját, azt ne vehessék el és ne adhassák oda egy uj engedélyesnek, hanem arról, hogy ha vannak milliós befek­tetések, akkor nem szabad egyetlen egy állam­polgárt sem olyan helyzetbe hozni, hogy ő ezen befektetések címén senkitől se tudjon kártérítést követelni, ne tudja eziránti igényét érvényesíteni. Már pedig ha ez a rendelet igy megy keresztül, amint a t. igazságügyminister ur ragaszkodik hozzá, akkor erre nem lesz mód, ha csak be nem következik az, amit én mondottam, hogy a bíróság egy bírói gesztussal félre fogja lökni ezt a rendeletet és a magánjog védelmére fog kelni. Azt mondja az igen t. minister ur, hogy az uj engedélyesek a hadiárvák, hadirokkantak, hadiözvegyek stb. Nagyon helyes, már nem is beszélek a részvénytársaságokról, nem is beszé­lek az egyesületekről. Tisztelt minister ur, gondolkoztak önök arról, hogy ezeket a hadi­árvákat, rokkantakat, özvegyeket kik fogják finanszírozni ? Mert azt méltóztatik tudni nagyon jól ugye­bár, hogy az a hadirokkant, özvegy vagy árva, akinek ma módja van egy mozgófényképüzemet karbahelyezni és fentartani pár százezer korona tőkével, az nem szorult támogatásra és akkor elvették az ^engedélyt olyanoktól, akik arra rászorultak volna. Ha pedig rászorult, akkor a háta mögött van egy finanszírozó vállalat és akkor önök nem a hadirokkantaknak adtak jö­vedelmet, hanem annak a finanszírozó válla­latnak. Taszler Béla: Azt is vissza lehet majd vonni annak idején. 18*

Next

/
Thumbnails
Contents