Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-166

"A Nemzetgyűlés 166. ülése 1921. 1911-ben Romániában és minden nagyobb petróleumtermelő országban a benzint még egyszerűen kiöntötték, mint hasznavehetetlen cikket. 1901-ben még nem voltak exploziós motorok és 1904-ben épen Berlinben jártam, amikor az első ilyen szeszmotorral tettek kísérleteket, és ugy indult a dolog, hogy a szeszmotorok fognak maguknak utat törni a közgazdasági életben. Ugy találták, hogy ez a kiöntött és lebecsült benzin jobb motorok hajtására, mert nagyobb a kalóriatartalma és az ereje. Egy kiló benzin kompaktabb, mint egy kiló szesz, tehát inkább ezt használták fel, ugy hogy átmenetileg, de csak átmenetileg kiszorította a szeszt a közgazdasági életből. Ha azonban megfigyeljük az automobilizmus fejlődését, be kell látnunk, hogy a benzin az üzemekbe többé visszatérni nem fog. Amerikában minden húsz emberre jut egy autó, Angliában minden 150 emberre, Franciaországban minden 250 emberre, Németországban pedig minden 3—400 emberre. Sréter István : Nálunk minden zsidóra jut egy autó ! (Elénk derültség.) Ereky Károly: Ez tehát azt bizonyítja, hogy az automobilizmus feltétlenül fejlődni fog, mert hiszen nálunk és egész Európában előbbutóbb normális viszonyok lesznek. Ez a fejlődós feltétlenül azt hozza magával, hogy az automobilizmus le fogja foglalni a benzint. Annál rosszabbul esett nekem, hogy a pénzügyminister ur, aki kijelentette, hogy engem nem cenzúráztak ki, mégis kicenzuráztatta ezen megjegyzéseimet. Hegedüs Loránt pénzügyminister: En nem! Ereky Károly: Engedelmet kérek, ez pénzügyi cikk volt és azt mondotta a pénzügyminister ur, hogy minden cikkemet elvitték és megmutatták, tehát ugyebár kicenzurázták azt a cikket, amely arról szólt, hogy ezek az enrgiaforrások használatra felajánltattak-e. Nem akarom ezzel a kérdéssel a t. Nemzetgyűlés drága idejét hosszasabban igénybevenni, a legfontosabb kérdés az, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraktól miért veszik el a szeszt? Miért veszik el a gazdától 24 koronájával ? Azt mondja az idevágó rendelet, hogy a szeszt gyógyszertári és magasabbrendü ipari célokra használják fel, azonkívül deneturált szeszt készítenek belőle. En azt mondom, — s azt hiszem a pénzügyminister ur is igazat ad nekem abban — hogy a nemzet ilyen hatalmas nagy vagyonával, mint a szesz, nem lehet zárt ajtók mögött rendelkezni. Kérem ebben a legnagyobb nyilvánosságot. Megmotiválom azt is, hogy miért. Elvették a gazdáktól a háború alatt 5—6 koronájával a szesz literjét, sőt még olcsóbban és mikor a kommunizmus elmúlt, 110.000 hektoliter készlete volt a magyar kormánynak zárolt szeszben itt Budapesten. Ezt onnan tudom, hogy amikor közélelmezésügyi minister koromévi március hó 16-án, szerdán. 7 ban a románok el akarták vinni ezt a mennyiséget, eljött hozzám a fiatal Franki ur — a keresztnevét nem tudom — ós kért, hogy interveniáljak a románoknál, hogy azt a 110.000 hektoliter szeszt, amely fel van raktározva Budapesten, ne vigyék el, hogy azt ne államvagyonnak, hanem privát vagyonnak tekintsék. En eljártam a dologban ; nem tudom mi történt azután, de a románok a szeszt nem vitték el. 110.000 hektoliter volt az a szesz; künn a mezőgazdasági szeszgyárakban szintén volt tekintélyes mennyiségű szesz és az 1920/21. évi szesztermés szintén hatalmas mennyiséget tett ki, amelyre nézve az a zárolás történt. Azt hiszem tehát, hogy kis számot mondok, ha 200.000 hektoliterre teszem azt a szeszmennyiséget, amelyet lefoglaltak. Ha ezt a szeszmennyiséget csak ugy veszem fel, hogy 100 koronával adták el, ez akkor is két milliárdot tesz ki. Az elvételi ár azonban csak 100 millió koronákra rug. Ki kapta meg azt a differenciát, amely igy előáll a zárolt szesz eladási és beszerzési ára között? En arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, — hiszen mint bankár nem is veheti rossznéven, mert egy bankban pl. a pénztáros sem haragszik, nem veszi becsületsértésnek azt, ha ellenőrt ültetnek melléje — méltóztassék erről a Nemzetgyűlés nyilvánossága előtt elszámolni. Amint a minister ur intéséből látom, ezt meg is fogja tenni, amit nagy köszönettel veszek tudomásul. Méltóztassék erről a szeszmennyiségről elszámolni, mert végeredményben mindenféle mendemondára és gyanúra adhat okot az, ha ez meg nem történik. Leszek bátor ezt a határozati javaslatomban is előterjeszteni. Most rátérek a törvényjavaslat ismertetésére. Ez a törvényjavaslat az egész szeszproblémát felöleli. En tudom, hogy nem a t. pénzügyminister ur készítette ezt a törvényjavaslatot, hanem az igen t. elődje, de mindannak dacára kényszerülök leszögezni azt, hogy a cím nem fedi a benne felsorolt fontos módosításokat. T. i. a mezőgazdasági szeszfőzdék nem kapnak termelési jutalmat. Ez nincs megmondva a törvényjavaslat címében, már pedig egy törvényjavaslat címének olyannak kell lennie, ugy kell megkonstruálva lennie, hogy a tartalmára bizonyos fokig rámutasson. Ezt máskülönben nem tudom máskép elképzelni, mint hogy a minister ur tartalomjegyzéket adjon hozzá, vagy az indokolásban markánsan mutasson rá arra, hogy mit is céloz ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat feldönti a békében kiépített egész szesztermelési rendszerünket. Megmutatom, hogy hogyan. Egész Európában kialakult a szesztermelésnél és a szesz forgalombahozatalánál a következő rendszer: Az állam védelmébe vette a szesztermelést olyan formában, hogy azt kontingentálta, azaz megállapította, hogy mennyi az az összes szeszmennyiség, amelyet egy kedvezményes adó mellett elő szabad