Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-166
H A. Nemzetgyűlés 166. ülése 1921 állítani és ezt a szeszmennyiséget azután szétosztotta a mezőgazdasági szeszgyárak között. Princípium volt az, hogy az ipari szeszgyárakat szukcesszive meg kell szüntetni és azoknak szeszkontingensét azután át kell adni — persze megváltás után — a mezőgazdasági szeszgyáraknak. Ezzel szemben mit csinál ez a törvényjavaslat? Azt proponálja, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak adott kedvezményeket szüntessük meg — kérem, méltóztassanak idefigyelni -*— és akkor ezzel szemben az ipari szeszgyárak tetszés szerinti mennyiségben állítsanak elő szeszt. A részletes tárgyalásnál leszek bátor az indokolásból szószerint felolvasni, hogy ezt mondja a törvényjavaslat. T. i. a törvényjavaslat maga ezt nem mondja ki, csak az indokolás mondja ezt meg, hanem ravaszul a következőkép állítja be a dolgot : A békében 40—50 koronával volt egy hektoliter nyers szesz a tőzsdén jegyezve. Akkor a mezőgazdasági szeszgyáros kapott 6—10 korona termelési jutalmat. Minél kisebb volt a mezőgazdasági szeszgyár, annál nagyobb termelési jutalmat kapott ; a legkisebb mezőgazdasági szeszgyárak 10 korona, a nagyobbak 6 korona termelési jutalmat kaptak azért, mert a nagytermelő, a nagyipari szeszgyáros sokkal olcsóbban és jutányosabban tudja a szeszt előállítani, mint a mezőgazdasági szeszgyáros. Amikor 40 korona volt egy hektoliter szesz, — nehogy össze méltóztassék téveszteni egy literrel — akkor 20 korona adókedvezményt kapott a mezőgazdasági szeszgyáros és 6—10 koronával számitható termelési jutalmat. Ma, mikor maximált áron — tehát az állam által megállapított nem forgalmi áron, hanem maximált áron — 2400 koronát kap a szeszgyáros, akkor ahelyett hogy a jutalmat épen ugy megszorozná harminccal, vagyis hatvanszorosára felemelné a törvényjavaslat, egyszerűen eltörli azt a jutalmat és azt a 20 korona Spannungot, amely a rendes és a kedvezményes adó között van, és amely a békében 50°/o-át tette ki az alapárnak, meghagyja, s akkor azt kérdezi a törvényjavaslat indokolása, vájjon nincsenek-e veszélyeztetve az ipari szeszgyárak azáltal, hogy ők a nagyobbik adót fizetik meg a fogyasztási adó kivetésekor. Ebből szemmellátható dolog, hogy ha egy kicsit a normális viszonyok felé közeledünk, az ipari szesztőzsdék egyszerűen megsemmisítik a mezőgazdasági szeszgyárakat. (Mozgás jobbfelöl.) Ez a törvényjavaslat nem szól határidőre, hanem szól mindaddig, amig ujabb törvényt nem hozunk. Ha az volna benne, hogy ez a törvényes intézkedés csak addig álljon fenn, amig a pénzügyminister ur máskép nem intézkedik, vagy a helyzet nem változik, vagy pedig bizonyos határidőre, mondjuk, 2—3 esztendőre volna kimondva, akkor ezt természetesnek találnám, így azonban, amikor ez a törvényjavaslat egyszerűen kimondja azt, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak az ipari szeszgyárakkal szemben évi március hó 16-án, szerdán. ezentúl termelési jutalmat nem kapnak s az adódifferencia, amely a 40 koronás szesznél 20 korona volt, most a 2400 koronás szesznél szintén 20 korona, semmiféle védelmet nem nyújt a mezőgazdasági szeszgyárak részére. Van még egy érdekes intézkedés, amely az indokolásban van megemlítve, hogy a pénzügyminister ur ma mezőgazdasági szeszgyárak építésére engedélyt nem ad. Miért nem ? Hiszen ma Magyarországon, mivel a lekapcsolt részeinken voltak a legnagyobb szeszgyáraink és a legtöbb szeszgyárunk, minden erővel elő kellene segítenünk azt, hogy szeszgyárak gombamódra keletkezzenek. Es a gazdák szívesen építenének ilyeneket. Megmondom, miért. Beszéltem egy gazdával, akinek 1912-ben készen volt a kalkulációja, amely szerint 50.000 arany koronáért tudott volna szeszgyárat építeni. Ugy akarta azt megépíteni, hogy volt 500 darab 100 kilós süldője és azokat akarta eladni 50.000 arany koronáért. Méltóztatnak látni a kalkulációt. Az 500 darab süldőért kapott volna 50.000 K-t, egy koronával élő súlyát számítva, most pedig a háború alatt csak 300 darab süldőnek eladásából tudta volna bevenni az ötmilliót, amibe a szeszgyár kerül. Neki mindegy, hogy 50.000 K vagy ötmillió K, hanem békében 500 disznóért tudta volna megépíteni, a múlt évben pedig 300 darabért. T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak látni, hogy ez a törvényjavaslat nem egyszerű financiális kérdést tárgyaló, hanem a magyar közgazdaság egyik legfontosabb ágának elevenébe vágó törvényjavaslat. Olyan problémát akar szabályozni, amely a békében évtizedeken keresztül száz és száz szakember megállapítása és egész országok parlamentjeinek vitája alapján mint mezőgazdasági és ipari szesztermelés jelentkezett és egy hatalmas organizmust mutat, amelyet ez most egyszerre meg akar változtatni. Ami pedig a kisüstöt illeti, t. Nemzetgyűlés, ismétlem, nem lehet továbbra is fentartani azt az állapotot, hogy a gyümölcstermés az országra nézve ezután is elvesszen. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag kritika tárgyává tegyem a törvénykodifikálásnak mai módját. Itt van a törvényjavaslat 3. §-a, amely igy szól (olvassa) : »Termelési adó alá eső szeszfőzdékben . . .« engedje meg a t. pénzügyminister ur, a legtöbb képviselőre nézve kinai nyelven van mondva, ebből nem látja, hogy ez a kisüstre vonatkozik, azt mondhatja a pénzügyminister ur erre, hogy ez nem ő reá tartozik, de én azon a nézeten vagyok, hogy a pártértekezleten feltétlenül meg kellett volna mondani, hogy ez a törvényjavaslat most el akarja venni a gazdáknak azt a jogát, hogy kisüstöt állithassanak fel. (Ugy van 1) Ez hozzátartozik a politikai morálhoz. Egy pillanatig sem akarom a t. pénzügyminister urat ezzel bántani, hiszen nem a jelenlegi pénzügyminister ur hozta ezt a
