Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-170

À Nemzetgyűlés 170. ülése 1921. kozásu rendelkezéseit. Nevezetesen a rendelet 12. §-a a következőket rendeli (olvassa) : »Azokat a rendőrhatósági engedélyeket, amelyek a rendelet hatálybalépte idején működésben lévő mozgófényképüzemekre vonatkoznak, lejáratkor a belügyminister felülvizsgálat alá vonja. Ha a belügyminister ezeket az engedélyeket meg nem ujitja, azok lejártukkor az üzemekre vonatkozó esetleges haszonbéri szerződéssel együtt minden kártérítésre való igény nélkül megszűnnek. Méltányos esetekben jogosult azonban a belügyminister egyes vállalatok üzembentartását továbbra, legfeljebb egy év tartamára megengedni. E rendelet hatálybaléptekor működésben lévő mozgófényképüzlet helyiségeire nézve a lakásrendelet 4. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.« Bátor leszek azután megmondani, mi ez a bizonyos rendelkezés. Mielőtt azonban e magánjogi rendelkezéssel érdemben foglalkoznék, fel kell itt a Ház előtt vetnem azt a kérdést, hogy egyáltalában honnan veszi a kormány a jogot ahhoz, hogy ilyen magánjogi viszonyokat rendeleti utón szabályozzon ? ! (Ugy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon. ) Drozdy Győző: A legnagyobb visszaélés a kormánytól. (Zaj.) Rassay Károly : A kivételes ' törvény felhatalmazást ad a kormánynak bizonyos magánjogi vonatkozások szabályozására. Még a háború előtt a háború esetére hoztuk az 1912:LXIII. tc.-et, amely a kormánynak felhatalmazást ad arra, hogy a háború által érintett magánjogi viszonyokat szabályozza. Ezt a rendelkezést, amint a minister ur is nagyon jól tudja, az 1914. évi L. te. és más törvények is részben kiterjesztették, részben módositották ; egyet azonban nem mondtak ki, hogy bármely magánjogi viszonyt a kormány a maga szabályozási körébe vonhat, mert ha ilyent mondtak volna ki, akkor nem volna értelme, hogy- itt parlament legyen. Mindig hangoztatták, hogy a kormány csak olyan szabályozásokat vonhat hatáskörébe, amelyek a »háború által érintett« magánjogi viszonyokra vonatkoznak. Sőt ezt az 1912:LXIII. te. indokolása meg is jelölte, mondván, hogy itt kétféle felhatalmazást kell érteni, az egyik a moratóriumos intézkedések megtételére, a másik pedig a háborúba bevonult egyének érdekeinek megvédésére vonatkozik. ( Ugy van! a szélsőbalóldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Mi ezt a felhatalmazást kiterjesztettük a jelen viszonyokra. Akkor is aggodalmamat fejeztem ki e kiterjesztés ellen. Azonban az 1920. évi VI. te.-ben is megmondottuk, hogy milyen viszonyokat vonhat a kormány a maga szabályozási körébe. Megmondottuk, hogy itt csak a közrend, közbiztonság és a külügyi érdekek által meghatárolt keretekben mozoghat a kormány rendeletalkotási jogköre. Hát én igazán kíváncsi vagyok arra, — eltekintve attól a bizonyos erkölcsi lezülléstől, évi már cms hó 21-én, hétfőn. 125 amire bátor leszek a megjegyzésemet megtenni — micsoda közbiztonsági, közrendészeti szempontok játszottak közre, hogy a kormány ezt a magánjogi viszonyt rendeletileg kívánta szabályozni. Azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlésnek mégis fel kell emelnie a szavát és a saját szuverenitása alapján tiltakoznia kell, hogy amikor a Nemzetgyűlés együtt van, amikor a Nemzetgyűlés működhetik, amikor a kormány a Nemzetgyűlést kéthónapi vakációra küldheti, hogy akkor ily súlyos magánjogi kérdésekben — amelyek exisztenciákat tehetnek tönkre — rendeleti utón szabályoztassanak. T. Nemzetgyűlés! 1918-ban, amikor a háború folyt, amikor a legkritikusabb háborús viszonyok között voltunk, az akkori kormány mégis szükségesnek látta, hogy a mozgók államosítására vonatkozó törvényjavaslatokat a törvényhozás elé hozza, és ne rendeleti utón szabályozza. Bródy Ernő : A kivételes hatalomra vonatkozó törvény életben volt akkor is! Rassay Károly : Pedig a rendeleti utón való szabályozásra, — tág lelkiismeret mellett — akkor is mód lett volna, mert a kivételes törvények életben voltak. Mikor a kivételes törvényt meghosszabbítottuk, akkor — nagyon jól tudja a minister ur —- minden oldalról óvások hangzottak fel, hogy a kormány ezzel a kivételes felhatalmazással csak oly esetekben élhet, mikor a pregnáns szükség erre kényszeríti. Akkor a kormány képviselője — azt hiszem Ferdinandy igazságügyminister ur — megnyugtató kijelentést tett, hogy az itt nyert felhatalmazással csakis akkor fognak élni, amikor a köznek legsürgősebben megoldandó kérdései forognak szőnyegen és amikor a kérdés szabályozása nem birja meg azt a késedelmet sem, hogy idehozzák. Én mindenkinek a megítélésére bízom, vájjon ez a kérdés oly rendkívül sürgős volt-e, hogy rendeletileg kellett szabályozni. Bródy Ernő: Sürgős volt azoknak, akik megkapni akarják! Rassay Károly : Annyira sürgős volt-e, hogy az ideiglenes belügyminister urnák kellett ezt végrehajtani ? Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar bíróság, amely méltó lesz a maga nevéhez és a »független bíróság« elnevezéséhez, amit mi annyiszor hangsúlyozunk, — ezt a rendeletet a magánjogi rendelkezések tekintetében félre fogja tenni. Birtha József : Ez izgatás ! (Derültség és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Drozdy Győző : Tizenöt esztendő, tessék kimondani ! Rassay Károly : Félre fogja tenni, t. képviselőtársaim, mert meg fogja állapítani azt, hogy a kormány az adott felhatalmazás keretén túlmenőleg vont be oly kérdéseket a rendeleti szabályozás körébe, amikre nézve a törvény-