Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-170
122 A Nemzetgyűlés 170. ülése 1921. évi már cms hó 21-én; hétfőn. kény értéket képviselő ipari érdekeltsége körében napok óta a legnagyobb izgalmat váltja ki. Mint méltóztatnak tudni, a m. kir. ministerium a mozgófényképüzemek kérdésében rendeletet bocsátott ki még a múlt év őszén. Két rendelet látott napvilágot. Az egyik a kormány rendelete, amely általában véve szabályozta a mozgófényképüzemek jogviszonyait részben rendészeti, részben pedig magánjogi vonatkozásban. A másik a belügyministernek e tárgyban kiadott végrehajtási rendelete, amely utána rövid két hét múlva jelent meg. Mind a két rendelet nemcsak a jövőre kihatóan foglalt magában rendelkezéseket, hanem rendelkezett a már működésben lévő mozgófényképüzemekre és azok uj engedélyezésére is. A magam részéről kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezek a rendeletek a már működő mozgófényképüzemekre rendkivül sérelmesek. Bródy Ernő: Jogfosztás! Meskó Zoltán: Lejár az engedélyük! Rassay Károly: Megállapítható, hogy ez a rendelet igen érzékeny támadást intézett a magántulajdon elve ellen is. Mindennek ellenére én nem kívánom az egyéni sérelmek szempontjából szóvátenni e két rendeletet, hanem foglalkozni kívánok vele egyrészt abból a szempontból, hogy vájjon egyáltalában volt-e a kormánynak joga ilyen rendeletet kibocsátani . . . Drozdy Győző: A kivételes törvényt használták fel erre! Bródy Ernő : Kommunizmus ! (Zaj és ellenmondás a középen.) Rassay Károly : .. . másodszor, ha volt joga, vájjon megfelelnek-e e rendeletek azon elveknek, amelyek alapján a mai kormányzati uralom egyáltalán felépült, nevezetesen vájjon nem lépte-e túl a kormány a hatáskörét akkor, amikor a kivételes hatalom alapján nyert felhatalmazással élve, ilyen magánjogi viszonyokat vont szabályozása körébe, másrészről, ha nem lépte volna túl, vájjon megfelelnek-e ezek a rendeletek a magántulajdon tekintetében az egész kormányzati rezsim alapjául elfogadott elveknek. (Mozgás a középen. Egy hang : Ez nem magántulajdon !) Meskó Zoltán : Nem veszik el a magántulajdont ! Rassay Károly: Tisztelt képviselőtársaim méltóztassanak megengedni, én a kérdést teljesen jogászi alapon kívánom tárgyalni és módjában lesz majd mindenkinek a maga véleményét megalkotni. Attól tartok, hogy akik ilyen hamar döntenek a fölött, vájjon van-e itt szó a magántulajdon sérelméről vagy sem, azok el sem olvasták ezeket a rendeleteket és valószínűleg azt sem, amely ezen rendeleteknek tulajdonképeni kiindulópontja. Még azt a bizonyos 1901-es rendeletet sem olvasták el, amelyre a kormány is és ezen képviselőtársaim is — meg vagyok győződve — jóhiszeműen hivatkoznak. Tisztelt Nemzetgyűlés! Mielőtt ezeknek a rendeleteknek a jogi bírálatára rátérnék, legyen szabad röviden utalnom arra, hogy a mozgófénykép-üzemipar Magyarországon mindössze alig negyedszázados múltra tekinthet vissza. (Zaj a középen.) Gunda Jenő: Lezüllesztette gyermekeinket! (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon: Erről is beszélünk !) Rassay Károly: Tisztelt képviselőtársam, tudom, hogy mindig haragos ellensége volt a cölibátusnak, de azt hiszem, hogy ilyen merész kijelentéseket mégsem tehet. (Derültség.) Ezelőtt 24 évvel nyilt meg az első mozgófénykópszinház egy Rákóczi-uti kis kávéházban. Hat évig más mozgófényképszinház Budapesten, de talán egész Magyarországon sem volt. Nagyon természetes, hogy külön rendelkezések és szabályozások a mozgófónyképszinházakra nem is alkottattak ekkor, amikor ez az ipar minálunk tulajdonképen még csak kezdeti stádiumban volt. A mozgófényképüzemek jogviszonya nem volt szabályozva. Minthogy azonban az élet mégis csak haladt előre és kérdéseket vetett fel, egészen egyszerűen az egész kérdést megoldandónak vélték ugy, hogy egy 1901-ben megjelent belügyministeri rendelet intézkedései közé skatulyázták be ezt a kérdést is. Ez az a rendelet, amely a mozgófényképüzemek jogviszonyát egészen 1920 októberéig, vagyis a most szóbahozott rendelet megjelenéséig szabályozta. Ez az 1901. évi 64.573. számú belügyministeri rendelet azonban nem a mozgófényképszinházakról rendelkezett, — mert hiszen Magyarországon akkor tulajdonképen még nem is volt ilyen — hanem rendelkezett az u. n. látványosságokról, mutatványosbódékról stb. Hogy e rendeletnek tulajdonképeni célját és az ott szabályozni kivánt viszonyokat megvilágítsam, bátor leszek felolvasni a rendelet 1. §-át, amelyből meg méltóztatnak állapítani, hogy tulajdonképen mit kivánt szabályozni ez a rendelet. Ez az 1. § a következőképen szól : (Olvassa): »Hangversenyek, táncvigalmak, szavalatok, felolvasások, daltársulati, büvészeti, továbbá cirkusz, valamint egy vagy több állattal bemutatandó előadások, álarcos menetek nyilvános rendezéséhez, — tűzijáték, állatsereglet, anatómiai, panoptikai és más hasonló múzeum, báb- vagy gépszinház nyilvános bemutatásához, kintorna és általában hangszerekkel udvarokon, utcákon, tereken, nyilvános helyeken kereseti célból való játszáshoz, végre hinták (lég-, hajó-, kör-hinták), erőmérőgépek, hullámvasutak és ezekhez hasonló természetű játékoknak és szórakoztató eszközöknek, illetve hasonló látványoknak nyilvános helyeken való felállításához rendőrhatósági engedély szükséges.« Tisztelt Nemzetgyűlés! Méltóztatnak ebből megállapítani, hogy ebben a rendeletben mozgófénykép-szinházakról egyáltalában szó sincs. Ereky Károly: Gépszinház!
