Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-166
A Nemzetgyűlés 166. ülése 1921 javaslat, láttuk, hogy a jogrendet tulaj donképen nem a kormány s nem a nagybankok és a részvénytársaságok veszélyeztetik, hanem egyes emberek, akik elkeseredettek, vagy politikai hatalmat akarnak a kezükbe kaparintani és izgatnak. Tulaj donképen ezek azok, akik az állami és társadalmi rend ellen esetleg felléphetnének. Szóval ez csak szórványos jelenség. Ezzel szemben a közgazdasági rendet tulaj donképen a kormány veszélyezteti a kivételes hatalommal, és veszélyeztetik azok a nagybankok, részvénytársaságok, központok, amelyek még mindig ragaszkodnak a háború alatt megszerzett régi hatalomhoz. Amíg a jogrend terén a Curia, az Ítélőtábla, a törvényszék, a járásbíróság és a falusi birótól kezdve a főszolgabíróig, az alispánig, minden szerv érintetlenül megvan, addig közgazdasági téren abszolúte összeomlást látunk magunk előtt. Ez a törvényjavaslat is markánsan igazolja, hogy azok, akik a háborúban a közgazdasági, hatalmat magukhoz kaparintották, görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a közgazdasági hatalmat, amelyet a háborúban a hadi célok érdekében kaptak a kezükbe, megtartsák maguknál, holott semmi értelme nincs többé annak,— hiszen épen a jelenlevő pénzügy minister ur hange úlyozza mindig, hogy vissza akar térni a szabadkereskedelemre, azaz a háború előtti állapotokra — hogy a háború alatti organizációkat tovább is fent ártsuk. A beterjesztett törvényjavaslat a szeszadó megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezésének módosításáról és kiegészítéséről tulaj donképen nem is pénzügyi javaslat. Ez pénzügyileg az országnak nem hoz egy fillért sem, mert hiszen az 1. §-ban megállapított szeszadó a szeszadópótlék név eltörlésével a szeszadót ugyanakkora összegben állapítja meg, mint amennyi azelőtt volt a szeszadó és a szeszadópótlék együtt. A javaslatnak az a rendelkezése, hogy a termelési jutalom megszüntetésével bejönne pár millió, az nem pénzügyi javaslat, hanem egy közigazgatási eljárás következtében beálló megtakarítás, úgyhogy ez nem pénzügyi törvényjavaslat, hanem pénzügyi közigazgatási javaslat. Szükségesnek tartom azonban megemlíteni, hogy míg a pénzügyminister ur 100 K-t vetett ki literenként a szeszre kivételes törvény alapján, addig mi itt a Nemzetgyűlésen azon vitatkozunk és azt iktatjuk törvénybe, hogy 1 K 60 f, illetőleg 1 K 80 f adót vessünk ki egy liter szeszre. Ez megfordított állapot. A fontos az, hogy a Nemzetgyűlés kapja meg azt a jogot, amelyet a kivételes hatalomról szóló törvény, illetőleg az 1920 : IV. te. a pénzügyminister ur számára biztosított, és mi, a Nemzetgyűlés, mondjuk ki azt, vájjon 100 K adót vetünk-e ki a szeszre kincstári részesedés címén vagy bármily címen, vagy pedig kevesebbet. A másik dolog pedig az, hogy a pénzügyminister ur mindig hangoztatja a szabadkereskedelem szükségességét és azt hiszem, valamennyien emlékeznek arra, hogy expozéjában kijelentette, hogy évi március hó 16-án, szerdán. 5 feltétlenül a szabadkereskedelem hive, ez a törvényjavaslat pedig homlokegyenest ellenkezik a szabadkereskedelemmel, amint azt rögtön ki fogom mutatni. Ebben a törvényjavaslatban a pénzügyminister ur fenn akarja tartani azt az állapotot, hogy az 1920 : IV. te. alapján tovább is megállapítsa a szesztermelés elosztását az egyes szesztermelők között, mert hiszen a törvény nem intézkedik arról és külön törvényhozási intézkedés szükséges ahhoz, hogy megmondjuk, hogy egyes mezőgazdasági szeszgyárak mennyi szeszt termeljenek. A pénzügyminister ur ezt nem változtatja meg, fentartja magának tovább is a jogot az 1920: IV. te. alapján, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak meghagyja, hogy mennyi szeszt termelhetnek. Továbbá e szerint a törvényjavaslat szerint az ipari szeszgyáraknak korlátlan szesztermelést enged meg, mert hiszen a magasabb fogyasztási adót fizetteti velük, a kontingenseket megszünteti és ezek a magasabb fogyasztási adó alapján annyi szeszt állithatnak elő, amennyit akarnak, Air ig tehát a mezőgazdasági szeszgyárakat gúzsba köti és a változott viszonyoknak megfelelően nem változtatja meg kontingensüket, addig az ipari szeszgyáraknak teljes szesztermelési szabadságot ad. Békében, a háború előtti időben ez ugy volt megállapítva, hogy a szesztermelők összeültek a pénzügyminister elnöklésével és a konferencia előtt lefolyt két esztendő termelési adatai alapján megállapították a kontingenst, hogy mennyi szeszt állithatnak elő. Ez alz 3> termeléi rendszer, amely a törvénybe le van fektetve és majd a részletes tárgyalás során leszek bátor kitérni arra, hogyan gondolom ezt szabályozandónak. Már most a békében a szeszforgalom teljesen szabad volt. Azt kérdezem a pénzügyminister úrtól, vájjon a bolsevizmus, vagy mi az oka annak, hogy a szesz forgalma nem szabad? Méltóztassék nekem megmondani, hogy miért nem lehet a szeszforgalom ma olyan szabad, mint volt 1914-ben; miért szükséges az, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraktól elveszik a szeszt 24 koronával, odaadják azt vállalkozó cégeknek, amelyek aztán pálinkát és likőröket csinálnak belőle és eladják a szesz literjét ezer koronájával, abszolút liter számítva. Például, hogy egy számadatra hivatkozzam, a Hobé-likőr literje 4—500 korona, van benne 30 százalék szesz, tehát 1200—1300 koronájával adják el azt a szeszt, amelyet a szeszgyárosoktól 24 koronájával vesznek el. Nem értem, miért van erre tovább szükség a háború elmultával is? Hisz végeredményben, aki likőrt akar inni, az fizesse is meg a szabadforgalom utján annak, aki a szeszt termelte. Ugyanez a helyzet a kisüsttel. A kisüstöt a törvény ugy nevezi, hogy : termelési adó alá eső szeszfőzdék. A kisüstöt a háborúban elszedték azon a címen, hogy szükség van a bennük lévő rézanyagra hadicél szempontjából. Azonkívül meghozták az 1916 : XXIV. tcikket, amelyet a 116300/1916, sz. pénzügyministeri
