Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921. sohasem követeltek azért, hogy a köztisztviselő­kön segítsek. Méltóztassék megkérdezni bármelyik köz­tisztviselőt, — Hornyánszky képviselő ur kissé hangosabban fogja megkérdezni, (Derültség.) hogy mit kivannak elérni, azt-e, hogy a fize­tésük 10—20—100%-kal felemeltessék, vagy azt-e, hogy az árak lemenjenek. (Igaz ! TJgy van ! jobb felöl.) Ha én ezt megcsinálom, ettől fognak boldogulni a tisztviselők, nem pedig attól, hogy adunk nekik folyton értéktelenebb bankót, ami ugy néz ki, mintha egy csődtömegre ujabb vál­tókat bocsátanának ki. Az a helyes közgazda­sági politika, amit a kormány csinál, nem pedig az, ha ujabb bankókat nyomunk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ennélfogva válaszom az, hogy Magyarország minden erejét megfeszitjük, hogy a pénz vásárló erejét emeljük; ez elsősor­ban a fix-fizetésüek érdeke, többet ennél nem tehetünk. Ezért kérem t. képviselőtársamat, hogy mél­tóztassék határozati javaslatát visszavonni; ha pedig nem méltóztatnék visszavonni, ugy a t. nemzetgyűlést kérem, hogy méltóztassék azt elvetni, mert további felelősséget nem vállal­hatok csak az enyémért, melyet szíveskedjenek elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Virter László t. barátom egy nagyon fontos dolgot emiitett meg, amit meg kell oldani. Mi­után az ipari munkásoknak — én sokáig voltam az Országos Pénztár vezetőségének tagja — a betegsegélyezését megoldtuk, valahogyan a köz­alkalmazottakéról is gondoskodni kell. Ez nagy szociális probléma, amelyet a keresztény pártban is felvetettünk, de amelyet nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A kormány minden­esetre fölveszi ezt a kérdést programmjába, és tőlünk telhetőleg igyekezni fogunk ezen nehéz, de szerintem sürgős kérdést megoldani. (Helyeslés.) Ami Budaváry t. barátom indítványát illeti, nem ismerem annyira a tanítóság kérdé­sének ezt a részét, hogy a kultuszminister ur távollétében beszélnék róla. Uj paragrafust ne tessék csinálni, a dolgot majd meg fogjuk beszélni. Mindenesetre kérem, hogy a 2. §-t az én toldásommal és t. barátom, az igazságügyminister ur pótlásával elfogadni, a többi módosítást pedig elvetni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Weiss Konrád t. képviselő ur felszólalása során kérdést intézett kozzám, hogy az államvasutak tisztviselői és alkalmazottai mikor fognak előlépni. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! A képviselő ur is hivat­kozott az 1920 : XI. tcikkre, amely lehetetlenné teszi azt, hogy az államvasutaknál az előlépteté­sek megtörténjenek. évi március hó 19-én, szombaton. 101 Weiss Konrád : A többi ministeriumban tör­téntek, pl. a honvédelmiben, a külügyben! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Kérem, olyan előléptetések, mint amilyenek a külügyministeriumban és más ministeriumban voltak, az államvasutaknál is voltak. Ezek csak szórványos előléptetések, amelyek a mostani törvény alapján is eszközölhetők. így léptettem elő én is, amikor először voltam kereskedelem­ügyi minister, egyes államvasuti tisztviselőket, és igy történtek azóta is előléptetések. Azonban a rendszeres előléptetések mindaddig nem fog­nak megtörténni, amig nincs a statusrendezés megcsinálva. Addig nagyobbszabásu előléptetések nem lehetségesek. Én a magam részéről, aki a legnagyobb mértékben méltányoltam mindig az államvasuti tisztviselők azon szolgálatait, amiket az ország­nak tettek, a legnagyobb mértékben fájlalom, hogy nem lehet most őket előléptetni. De legyen meggyőződve a t. Nemzetgyűlés és a t. képviselő ur, hogy a magam részéről el fogok követni mindent, hogy ezek az előléptetések mielőbb megtörténhessenek. Hiszen ez feltétlenül szük­séges minden hivatalnál, és különösen egy állami üzemnél, mert ott gondoskodni kell a szukresz­cenciáról és véget kell vetni annak az állapot­nak, hogy legyenek ott hivatalnok-gyakornokok és más ilyen kisebbrendü alkalmazottak, akik most rendszeresített állásokba nem léptethe­tek elő. De kérem, — én nem tudom, hogy jól értettem-e, — a képviselő ur azt is mondta, hogy 1914 óta nem voltak előléptetések az államvasutaknál. Ez nagy tévedés, mert mél­tóztassék visszagondolni, mi történt 1918 végén és az 1919. év elején. Akkor az államvasutaknál is olyan mérvű előléptetések voltak a Károlyi­kormány alatt, hogyha rendes előléptetések történtek volna, az illetők ma sem lennének ott, ahova a Károlyi-féle előléptetéseknél ju­tottak. Weiss Konrád : Azok kinevezéséről van kü­lönösen szó, kik hadifogságba estek ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter: Ezt mind pótolták az 1918/19. évi elő­léptetések. Hivatkozott a képviselő ur arra, hogy a katonatisztek előlépnek. Rassay Károly : Igaz ! Most is kaptak 1200 korona havi pótlékot! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Ezt nem tudom, de ugyanakkor kifogás tárgyává tette a képviselő ur, hogy az ország alkalmazottainak egy része különleges elbánás­ban részesül. Azt nem lehet megcsinálni az államvasutaknál, hogy ők is külön elbánásban részesüljenek. Keájuk majd csak akkor kerül a sor, ha az összes állami alkalmazottak előlép­nek. De ismétlem és biztosítom a képviselő urat, hogy a magam részerői mindent el fogok

Next

/
Thumbnails
Contents