Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

100 A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921. hogy mennyit jelent ez százalék szerint, amenynyiben állana az, amit a lapok hiresztelnek, de mivel a mélyen t. pénzügyminister ur ezt megmásította... Hegedüs Loránt pénzügyminister : Nem másítottam meg semmit! Hornyánszky Zoltán: Igenis megmásitotta. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Nem! Hornyánszky Zoltán : Megmásitotta. Azt mondotta, hogy a legalacsonyabb tétel, amit méltóztatik adni, 400 K a legkisebbnél... Hegedüs Loránt pénzügyminister : A XI. fizetési osztálynál. Hornyánszky Zoltán :... és fokozatosan megy tovább. Tehát igenis megmásitotta, mert a legalsóbbrendü tisztviselőknek a XI. fizetési osztályban a lapok által közölt és tendált hir szerint 550 K segély járt volna. Ha tehát 400 K-t kapnak, állitom és vitatom, hogy ez kevesebb. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Amikor egy biró éhenhal, amikor Kesselbaumot eltemetik, és jön a Nemzeti Újság felbuzdulva, megrökönyödve, megrémülve, hogy mi történik itt, hogy a tisztviselők éhenhalnak, akkor t. kormány és t. pénzügyminister ur, lehetetlenség az, hogy a társadalomnak legértékesebb elemét, a lateiner-elemet tökretegyék és elsorvasszák. A mélyen t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy vigyáznunk kell, hogy az erkölcsi differenciák innen valahogy kiküszöböltessenek. Azt kérdezem a t. pénzügyminister úrtól, hogy vájjon a kellő anyagi segélyezés nem alkalmas-e arra, hogy a tisztviselők lelkületében konszolidációt teremtsen, mig viszont, ha nincs meg a kellő segélyezés, nem alkalmas-e ez arra, hogy bizonyos olyan törekvéseket robbantson ki, amelyek közel állnak az anarchia felé való hajláshoz? (Zaj jobbfelöl.) Ez nem a konszolidációt szolgája, mélyen t. pénzügyminister ur, mert a konszolidációt az szolgálja, ha a társadalomnak legértékesebb elemét, amely szellemét, espritjét adja a nemzetnek, megerősítem és segítem. Mert beszélhetnek akármilyen földbirtokpolitikáról, beszélhetnek akármilyen gazdasági politikáról, ha a társadalomnak legértékesebb elemét kiteszem annak, hogy pl. egy királyi biró kénytelen éhenhalni, bocsánatot kérek, ez nem alkalmas másra, csak a lelkek forradalmasítására, ezt pedig, ugy hiszem, egyikünk sem akarja. A konszolidáció megköveteli azt, hogy odahassunk, hogy a legszegényebb, legnyomorultabb társadalmi réteg, a köztisztviselő, a közalkalmazott megkapja a standard-jához mért ellátást, azt, amihez joga van, mert azt mondhatnám, hogy egy negotium filaterale áll fenn állam és tisztviselő között akkor, amikor odaadja munkáját és eszét, összes képességét és az állam azt felhasználja; viszont az állam kötelezettséget vállal akkor, amikor azt a tisztviselőt kinevezi, mert azt mondja : do ut des, facio ut faciès — adok, hogy adj, teszek, hogy tégy, — évi március hó 19-én, szombaton. ellenben »tégy és nem adok semmit« : ez uzsora. {Mozgás jobbfelöl-) T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassanak félni attól az indítványtól, amelyet Weiss Konrád képviselőtársam itt benyújtott, mert HZ ÉLZ indítvány, igenis, nem teljesen, de nagy részében teljesiti azoknak a szegény, nyomorult közalkalmazottaknak kívánságaik megkoronázását. A mélyen t. pénzügyminister ur gyönyörűen fejezte be a beszédét; utalt a keresztre, utalt a töviskoszorura, utalt a feltámadásra. Erre utalok én is és e szent feltámadás reményében kérem, majdnem azt mondom : követelem, hogy legyünk méltók magunkhoz és koronázzuk meg azt a feltámadást azzal a mennybemenetellel, hogy az a tisztviselő megkapja az erkölcsi és anyagi jólét lehetőségét, amelyet egy olyan keresztény gondolkozású, magát liberálisnak valló ministernek nyújtania kell. Kérem tehát Weiss Konrád képviselőtársam indítványának elfogadását, amelyhez a magam részéről hozzájárulok. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Senki sincs felírva. Kivan még valaki szólni? Ha senki sem kivan szólni, akkor a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Kegyeskedjenek megengedni, hogy a 2. §-hoz, némileg csendesebb hangon, én is hozzászólhassak. (Mozgás. Hallj uh! Halljuk!) Ami mindenekelőtt Weiss Konrád t. barátom felszólalását illeti, én nagy hálával köszönöm ugy neki, mint a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének azt a nagy erkölcsi épitő munkát, amelyet kifejt, és remélem, hogy e hazafias munkát továbbra is fogja teljesíteni. A magam részéről a Szövetséggel állandó kontaktusban kívánok maradni és ez, azt hiszem, kölcsönösen jó eredményre fog vezetni. Weiss Konrád képviselő ur felemiitette a tisztviselők memorandumát, és ezzel kapcsolatban a lakáskérdést. Teljesen igaza van, ezzel a lakáskérdés még megoldva nincs és én a mellettem ülő t. barátommal, az igazságügyminister úrral arra fogok működni, hogy ugyanakkor, amikor a rendelet kijön, az állami tisztviselőknek adjuk meg azt, amit a lakásrendelet felemel. Azt hiszem, a közalkalmazottak ezzel teljesen meg lesznek nyugtatva. Viszont kérem, hogy határozati javaslatának további részét ne méltóztassék fenntartani, mert ugy látszanék, mintha a Nemzetgyűlés elvetne valamit, amit, ha lehetne, szívesen megadna. Azt mondom, s ez szól Virter László t. barátomnak is, hogy bárki az én helyemen volna, nem adhatna többet, mint ón ; mert nem a státusrendezés, a fizetésemelés a fő, hanem a pénz értékének az emelése. En az egész adórendszerét e célra igénybe veszem, oly óriási milliárdokat követelek az ország közgazdaságától, amilyenhez hasonlót még