Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
92 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 kormányokkal szemben sohasem mulasztott el gyakorolni a Nemzetgyűlésen kivül, ma amikor a helyzet semmivel sem változott, épugy fogja gyakorolni bent a Nemzetgyűlésben, ha kell még a kormány háta mögött is. De ha t. képviselőtársam szükségesnek tartotta hangoztatni azt, hogy ízlése ellenére vesz tevékenyebb részt a Nemzetgyűlés működésében, (Halljuk! Halljuk!) engedje meg, hogy mi is hangoztassuk azt, hogy mi sem valami nagy örömmel jöttünk, mi sem valami nagy tülekedéssel rontottunk ide be a Nemzetgyűlés termébe. A mi morális alapunk a működésre abból eredt, hogy azok a körök, akik évtizedeken keresztül Magyarország politikáját majdnem kizárólag a maguk számára foglalták le, abban a pillanatban, amikor a nemzet a legnagyobb nehézségek között volt, a polgárságot egyedül magára hagyták (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) és nekünk — akármerre nézek e Házban, el kell mondanom — az én t. képviselőtársaimnak, akik ma a munkapadtól jöttek el, legyen a munka tere a földmunka, a hivatal szobája, vagy az ipari munka, pótolnunk kellett azoknak helyét, akik évtizedeken lefoglalva maguknak a politizálás kiváltságát a legsúlyosabb időkben, magára hagyták a nemzetet és a polgárságot. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Barla-Szabó József: És akkor nem beszélt a forradalom letiprásáról ! Tegnap beszélt róla, de akkor nem ! (Zaj balfelöl.) Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Mi is ízlésünk ellenére jöttünk ide, de nem azért, mintha féltünk volna a demokráciától, hanem mert nem ugy rendeztük be életünket, hogy mi intézzük az ország sorsát. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Minket a kényszer és szükség dobott ide e padok közé és meg vagyok róla győződve, hogy ha bekövetkeznék az az eset, amire t. képviselőtársam utalt, ha egy uj forradalom jönne, amely csak valamennyiünk hulláján keresztül tudna utat törni magának, (Felkiáltások jobbfelöl : Az övé nem lenne itt !) a mi hullánk itt maradna. Meskó Zoltán: Mi nem mennénk ki Svájcba, vagy Bécsbe a Sacher-ba. (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Ha volna még kifogásom t. képviselőtársam beszéde ellen keresztény és nemzeti szempontból, az ugy elsősorban az lenne, hogy egész beszéde folyamán igazán azokban az általánosságokban mozgott, amikből nekünk itt egy éven keresztül túlontúl sok részünk volt. Majdnem azt mondhatnám, hogy t. képviselőtársam csak a líránál marad meg, de a tényéknél, a szükséges cselekedeteknek konkrét megjelölésénél visszahőkölt. T. Nemzetgyűlés! Hogy csak az ideális keresztény nemzeti irányzat lehet Magyarország létének egyedüli alapja, jövő fejlődésének egyedüli lehetősége, ebben valamennyien megegyeévi február hó 23-án, szerdán. zünk, ezt nagyon sokat hallottuk és mondtuk mi magunk is. Azonban már elmúlt egy év és meg kell állapitanom, hogy ezen politikai irányzat gyakorlati megvalósítása felé semmivel sem mentünk előbbre. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Bár ón kivül állok azon a szerelmi frigyen, amely tegnap itt lejátszódott . . . (Derültség jobb' felöl.) Budaváry László: Valamikor benne volt! Somogyi István : Próbálna meg benne lenni! Rassay Károly : . . . mégis meg vagyok róla győződve, hogy ez a frigy sokkal termékenyebb volna, ha az általános ömlengéseken kivül éles kritikát gyakorolt volna t. képviselőtársam a volt kormányok tehetetlenségével és azokkal a bűnökkel szemben, amiket ezen irányzat ellen képviselői elkövettek, és ha megjelölte volna azokat a gyakorlati reformokat, amelyeket meg kell valósitanunk, ha ezt az irányzatot valóban sikerre, eredményre akarjuk vezetni. Ami a kormány programmját illeti, Griesswein képviselőtársammal együtt le kell szögeznem azt a tényt, hogy azt hiszem, nemcsak a magyar, de a külföldi törvényhozások történetében is teljesen szokatlan, példátlan eset az, hogy egy törvényhozó testület olyan kormánynak a programmja felett folytasson vitát, amely kormány immár két hónapja gyakorolja nemcsak a végrehajtói, hanem a kivételes törvények bőséges alkalmazásával a törvényhozó hatalmat is. És ha itt tartok, vissza kell még egy pillanatra térnem Andrássy t. képviselőtársam beszédére s alá kell irnom, hogy a nemzet konszolidációjának első alaptétele az, hogy minden hatóság tartsa be a maga hatáskörét. (Helyeslés.) Ebben a kérdésben azonban két dologra kell rámutatnom. Az egyik az, hogy ebben az irányban jó példával kell előljárnia a kormánynak és semmilyen körülmények között nem szabad az államfő személyét belevonni a napi politikába. (Helyeslés a jobboldalon.) Balla Aladár : Még a császárét sem ! Rassay Károly : Mindaddig, amig legalább az államfő személye nincs beleszorítva az ő magas hivatásába és hivatási körébe, hanem önző célokból, kormányok életének máról-holnapra való továbbtengetése céljából belevonják a napi politikába, addig itt konszolidációról szó sem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Balla Aladár: Kilenc csizmást felrendeltek hozzá ! Rassay Károly: Minden alkotmánynak és különösen minden királyság alkotmányának alaptétele kell hogy legyen, hogy az államfő személye olyan messze álljon a napipolitikától, hogy az még egy mentális Sfdezavuálásba se kerülhessen bele. (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez azonban soha sem lesz elérhető akkor, ha a kormányok pillanatnyi taktikai sikerekért az államfőt exponálják a mindennapi politikai küzdelemben. A másik pedig, amit el kell mondanom,
