Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-150

A Nemzetgyűlés 150. ülése 1921, gátlását jelentette be és szabadforgalmat igért, szabadforgalmat, amikor a termelő a termésfeles­legét minden finánc, zsandár, katonaszurony, Áruforgalmi, Haditermény és a jó Isten tudja micsoda csodabogarak közbemászkálása nélkül adhatja át a fürge kereskedelemnek, mely ezt odajuttatja, ahol arra szükség van, gyorsan, biz­tosan és olcsóbban, mint ahogy az előbb emiitett gabonakukacok csinálták. (Derültség.) Szabadforgalmat követelünk. Ennek az or­szágnak létérdekében jöjjön a tranzitókereskede­lem, a forgalom szabadsága, szűnjön már meg egyszer a zárolás, a kijárás, a borravalózás, az ajándékozás, mert elvégre mindig a fogyasztó zsebére megy. (Igaz ! Ugy van! jobb felől.) Ne pénzeljen itt illegitim utón senki és ne fokozza a már amugyis elviselhetetlen drágaságot. A ma­gyar ember már természeténél fogva is szabad­ságra van teremtve, tehát a minden téren való szabadforgalomnak visszaállításával is adjuk meg neki ezt a vére által is megkövetelt szabadságot. Hiszen ha a szabadforgalom visszatér, el fog­nak tűnni a láncosok, akik eddig mint kullancsok tapadtak a nemzet testéhez és szivták a nemzet vérét, amely amúgy is olyan sok vért vesztett már hat év óta. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Akkor ezek megszűnnek s még talán produktiv munkára is kényszerülnek. Ma légió a száma azoknak, akik ezzel a vérszivással foglalkoznak, mert a kötött­forgalomban kevés a fogyasztási cikk s ez a kevés is nagyon tekervényes utón és soká jut el a fogyasz­tóhoz, akit megfizettet az a láncos, illegitim módon vagy csempészés utján beszerzett áruért borzalmas áron. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nemcsak a láncosok tűnnek el a szabadforgalomból, hanem megszabadul az állam is egy jó csomó — hogy ezt is ugy mond­í am — kullancstól, akik most belekapaszkodnak, akiket kénytelen az állam részint ellenőrökül, ré­szint begyüjtőkül, népgyötrőkül és elosztókul föl- '! venni. Ezek is egyrészt megdrágítják a fogyasz- ; tási cikkek árát, másrészt az államnak is óriási : költségébe kerülnek. ( Ugy van ! Ugy van ! jobb­felől.) Hiszen csak egy példát vagyok bátor fel­hozni : a cukor példáját. Az állam megállapította a cukor árát .métermázsánként 8000 koronában. Azt is kimondták, hogy 900 korona lesz ennek a \ rezsije, hogyha a gyár az ország egyik széléről az ország másik szélére elszállítja és kiosztja, eny­. nyiből egy métermázsa költségeinek ki kell kerül- f nie. De valójában mi történt ? Tudok egy közsé­get, hiszen megnevezhetem, akárhogy Ítélnek is; el érette t. képviselőtársaim, az én községem 10 kilométerre fekszik a cukorgyártól és a 900 koro-í nás cukrot 9200 koronáért kapták. Mikor utána­jártam, akkor magának a ministernek a szájából hallottam, hogy csak 900 korona lehet az, amiti; hozzácsaphatnak és azt mondta, hogy nekünk métermázsánkint 600 koronát kell leadni az Áru­s forgalminak, a másik, 600 korona a szállítóké és,. évi február hó 22-én, kedden. 87 az elosztóké, holott a szállítás csak 30 korona métermázsánkint. Hát, t. Nemzetgyűlés, a szabadforgalomban azt a kereskedőt, aki ilyen uzsorát űzne, a fakép­nél hagynánk, ahhoz nem menne senkisem vá­sárolni. Sokan ellenzik még ma is a szabadforgalomra való áttérést. Megvan annak az oka, hogy miért. Azok ellenzik, akik ebből seftelnek, könnyen és jól éltek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nem szabad a magyar embert megkötni a véleményében — mint előbb is említettem. A sza­badság gondolata, a szabadság vágya itt már cso­dákat teremtett. Én felhívom a közélelmezési minister urat, akit most sajnálattal nélkülözünk itt, hogy e csodát kényszerítse ki azzal, hogy térjen át a szabadforgalomra most 8 napon belül és azt a gabonát, ami most a kezén van, tartsa meg a tiszt­viselőknek, hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek, a többire pedig mondja ki a szabadforgalmat, ami által az országban egy lépést tettünk a nyugalom és konszolidáció felé és megelégedett lesz mindenki. Mert mondjuk ki magyarán, hogy abból a 6—8 kiló lisztből nem él meg senki és azt pótolja a lán­cosoktól ; ahol megszerezte a többletet, megszerzi a hat kilót is ; mert, amint egy házbeli alkalmazott kezében láttam, az a kenyér valósággal ehetetlen. Szabó József (budapesti) : Ilyent sokat láthat Budapesten. (Felkiáltások jobbfelől: Mert nem engedik meg a szabadforgalmat!) Szijj Bálint : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A kis­gazdatársadalom talán az, aki verejtékével leg­többet öntözi a földet a kenyér előteremtésénél. Mi a szabad természet fiai vagyunk ; mi a foglal­kozásunkat is a szabad természetben űzzük, mi együtt örülünk a mosolygó napsugárral, együtt dalolunk a mezei pacsirtával, de együtt szomor­kodunk a bánatos égboltozattal is, a mi szabad­ságra való vágyódásunk és szabadságérzésünk talán még hatványozottabb, mint más foglalko­zásúaké s mégis mi voltunk a legjobban megkötve, a mi mozgásunk volt a legjobban meggátolva, De legyen már e megkötöttségnek vége ! (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) En e helyről nemcsak a magam véleményéről beszélek, hanem a többi gazda-képviselőtársaim nevében is felhívom ezen­nel a kormányt, tegyen meg minden előkészületet arra, hogy a jövő gazdasági évben a gabonazáro­lás megszűnjék, mert ellenkező esetben, hogyha a jövőben is a gabonazárolásra gondol, akkor min­ket most már kitörölhet a kormányt támogatók sorából, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől. Egy hang balfelől : Hol leszünk mi akkor !) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nagyon sok hallat­szik arról, hogy a tavasszal óriási támadást fog intézni a mi Kárpátaink felé az orosz bolseviki hadsereg. Azonban mi, bár majdnem egy hónap óta vagyunk itt megint összehiva, február 3-tól fogva, mégsem dolgoztunk semmit. (Ugy van! jobbfelől.) Ez is ellenkezik a kisgazda természe­tével. Most, amikor már odajutottunk volna, hogy dolgozhatnánk és talán mindennap lehetnének

Next

/
Thumbnails
Contents