Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-150

80 A Nemzetgyűlés 150. Ölése 1921. évi február hó 22-én, kedden. ha pedig nem, akkor bennem is, társaimban is ellenzékre fog találni. (Élénk helyeslés éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző : Gróf Andrássy Gyula ! Gr. Andrássy Gyula: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) Ha szabad lenne saját Ízlésemre, saját egyéni érdekeimre, szivem vágyára is hallgatnom, akkor azt jelenteném itt be, hogy visszavonulok a politikai élettől. (Mozgás.) Amennyire érdekel, amennyire vonz és leköt a politikának objektiv része, a politikának nagy célja, a politikában megalkotandó egyes rendszabályok : ép annyira visszataszítanak, elijesztenek és kifárasztják az embert a politikával kapcsolatos törtetések, egyéni torzsalkodások, harapózások, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azok az antipathikus tünetek, amelyek a mai szomorú időben sem szűntek meg. (ügy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Különösen lehangolja az embert az, amit ma lát. Másképen képzeltem én a katasztrófák tanúságaként az ujraébredést. Azt hittem, hogy a nemzet, elfeledve a múlt ellentéteit, nagy, hazafias célok megvalósítására össze fog fogni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nem gondoltam soha, és nem is kívántam, hogy a nemzet egy táborban sorakozzék, minden nézeteltérést elfojtva egy pártban szerveződjók meg, de azt kívántam, hogy minden párt, minden szervezkedés, csak egy tekintetet lásson szeme előtt : és ez a haza nagy érdeke. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. Egy hang a jobboldalon : ügy kellene lennie !) Minden mást hátra szorítva keresse a megértést az ellenfeleivel is. (ügy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ehelyett, sajnos, a társadalomban épugy, mint a politikai életben sok kicsinyességet, sok megvetni valót látunk. Pedig bizony nehéz helyzetben van még az ország. Ha az ember a társadalmat és a politikai világ viselkedését is nézi, az volna a benyomás, hogy túl vagyunk már a nagy veszedelmeken. De ez nagy tévedés, (ügy van! a szélsobaloldalon.) A nemzet még ma is nehéz helyzetben, nagy veszedelmektől környezve, mondhatom, élet-halál küzdelmet folytat ; (ügy van ! a balés a szélsobaloldalon.) akár a belpolitikát, akár a külpolitikát nézzük, egyaránt láthatók a nagy veszélyek. A belpolitikában ki ne látná, hogy a pénzügyek még távolról sincsenek helyreállítva, hogy a közgazdaság alapja : a munkakedv még nagyon gyenge? Ki ne látná, hogy egyik osztály : a középosztály, a legsúlyosabb válságnak van kitéve és valóban az élet-halál küzdelem aggodalmai előtt áll? (ügjy van! ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) És ha a külföldre néz, ki ne látná azt, hogy egyetlenegy barátunk, egyetlenegy szövetségesünk nincs . . . Meskó Zoltán: Nem is keresünk! Gr. Andrássy Gyula : ... hogy az összes köröttünk élő államok, — amelyek mindegyike terjedelemben, vagyonban és népszámban erősebb nálunk, — szövetkeznek ellenünk, a kisebb tényező ellen? Nem tudták a gyűlöletet leküzdeni, nem tudták leküzdeni azt a tőlünk való félelmet, amely őket vezette. Gaal Gaszton: A lelkiismeretük nem nyugodt ! Gr. Andrássy Gyula: így tehát teljesen izolálva, ellenségektől körülvéve, bensőleg még sok nehézséggel küzdve, helyzetünk oly veszedelmes, oly súlyos, hogy senkinek sem szabad saját ízlésére, saját kényelmére, saját érdekére hallgatni, mindenkinek csak egy kötelessége van : félretéve minden más tekintetet, ezt a veszélyben lévő nemzetet szolgálni ! (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsobaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl : ügy kellene ! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ez a meggyőződés vezetett engem arra, hogy ellenére ízlésemnek és kívánságomnak, elhatározzam azt, hogy az eddiginél is, intenzivebb módon vegyek részt a közéletben. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsobaloldalon.) Ha kidobnak az ajtón, bejövök az ablakon. (Éljenzés balfelöl.) Mindent megteszek, hogy, amennyire erőmtől és tehetségemtől kitelik, használjak. Kívánom, hogy mindenki igy cselekedjék; kívánom, hogy mindenki azon zászlók köré tömörüljön, amelyeket a nemzet kétségbeesésében, a veszedelmek percében kitűzött ! Amikor pedig elhatároztam az aktívabb részvételt, akkor eltökéltem azt is, hogy csatlakozom azokhoz a jelszavakhoz, ahhoz a politikához, amelytől a nemzet óriási nagy többsége, csaknem ez az egész Ház, az ország menekülését, újra lábraállitását várja : csatlakozom a keresztény és nemzeti alaphoz. (Zajos éljenzés és taps a bal- és szélsobaloldalon.) Szilágyi Lajos: ízlése ellenére? (Zaj. Felkiáltások balfélöl : Halljuk ! Halljuk !) Túri Béla: A munkapárt megint jelentkezik ? Ernst Sándor: Nem ért magyarul? (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : Csatlakozom ahhoz a párthoz, amelynek a meggyőződése a legközelebb áll hozzám. Azt kérdezte valaki tőlem, hogy ízlésem ellenére? Nem, ízlésem megszabná azt, hogy visszavonuljak a politikától, de Ízlésem ellenére nem tudnék baráti frigyet kötni, ízlésem ellenére nem tudnék uj szövetségeseket keresni és elfogadni. Ha ezt teszem, ha keresek uj szövetségest, ez azért van, mert ez igenis megfelel az ízlésemnek. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Az a nemzeti jelszó, egyike azoknak a jelszavaknak, amely körül tömörült a nemzet, az benn élt minden magyar politikai pártnak lelkében, az nem uj reám nézve sem. Hogy most a nemzet mintegy ösztönszerűleg ezt a jelszót előretolta, ez nem annak a következménye,