Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-150
A Nemzetgyűlés 150. mese 1921. évi február hó 22-én, kedden 81 mintha a nemzet el akarna zárkózni az ember szolidaritás gondolatától, a nemzetköziségnek attól a fajtájától, mely biztosithatja a békés fejlődést, ellenkezőleg, a magyar nemzet belátja, hogy szükség van egy nagyobb, intenzivebb, jobban kifejlődött nemzetközi jogra, amely a békének intenzivebb, intézményes garanciája lehet, hogy az emberi szolidaritást törekedni kell helyreállítani azon iszonyú sebek után, amelyeket rajta a háború ejtett. (Mozgás jobbfelöl.) Ezt a nemzet hazafias érzésének egész erejével meg tudja egyeztetni, ez a magasabb harmóniája a nemzeteknek csakis a nemzeti érzések tökélyének szövetségéből alakulhat ki, az nincs ellentétben a nemzeti érzéssel, ellenkezőleg az egy felső megkoronázása volna a nemzeti érzéseknek. Természetes azonban, hogy a magyar nemzet ebben a kérdésben úttörő nem lehet, erre kicsiny a nemzet. Mi örömmel üdvözöljük, ha az emberiség ebben az irányban fejlődik, mi részt veszünk a munkában, addig azonban, mig ez nem birja a nemzetek létének garanciáját nyújtani, nekünk ápolnunk kell a nemzeti erőnket, (ügy van! balfelöl.) azokat az egyetlen erőket, amelyektől a saját létünk védelmét várhatjuk, (ügy van! balfelöl.) Ez a nemzeti jelsző azt sem akarja jelezni, hogy a belpolitikában magyarosítani akarunk. Ellenkezőleg, én azt hiszem, óriási hibát követne el az, aki a nemzetiségi politikában a régi nyomokon haladna. (Ugy van! bal felöl.) Bleyer Jakab: Most beszéljen Meskó. Gr. Andrássy Gyula : Tanulnunk kell a múltból, le kell vonnunk annak a következményeit és konstatálnunk kell azt, hogy... Drozdy Győző .' Soha sem magyarosítottunk ! Gr. Andrássy Gyula : . . . nem magyarosítottunk soha, hanem igenis egy olyan politikát folytattunk ezen a téren, amelyet ma folytatni nem szabad. Változtatnunk kell a politikánkon. Én vagyok az első, aki tiltakozik azon rágalmazásokkal szemben, amelyekkel magyarok is illették a múlt politikánkat, mikor azt mondják, hogy mi magyarosítottunk. Mi igenis olyan egységes nemzeti államot akartunk teremteni minden részleteiben, amelyet ma, a mai viszonyok között, ugy kiépíteni nem tudunk. A múltból tanulnunk kell és a nem magyar'ajku állampolgároknak nyelvét az iskolában, a bíróság és közigazgatás előtt meg kell óvnunk. Huber János: Helyes! Gr. Andrássy Gyula: S ón e téren továbbmegyek. Azt hiszem, hogy abban az esetben, ha — amit adjon az Isten — a kocka megfordul s a békét, azt a szerencsétlen békét revízió alá lehet venni, hogy akkor nekünk érdekünkben lesz azokkal a régi testvéreinkkel megalkudni akként, hogy ők a saját kulturális érdekeiket, nemzeti, faji egyéniségeiket biztosítva érezhessék a régi Magyarországon. (Helyeslés balfelől.) Meg vagyok győződve arról, hogy csak a fajilag is kielégített nemzetek összetartó ereje képes igazi NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. erőt, igazi támaszt nyújtani ennek az országnak. (Ugy van! balfelölj A keresztény jelszó két meggondolásból, két meggyőződésből eredt. Az egyik az, hogy a múlt szerencsétlenségének egyik legnagyobb forrása az erkölcsök elsülyedése, elromlása volt, s hogy ezért hangsúlyozni kell teljes eréllyel, oda kell állítani az első sorba mint csatakiáltást a keresztény erkölcsöket, a legszebb erkölcsi kódexet, amelyet ember ki tudott gondolni, hogy erre a magaslatra törekedjék emelni az általános nivót. Ez reakció a múlt erkölcstelenségeivel szemben. Ebben talán nézeteltérés nem is lehet, ebben, azt hiszem, egyhangú az egész nemzet és az egész Ház. A másik meggyőződés azonban, amelyből a keresztény jelszó eredt, az, hogy, sajnos, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nem keresztény társadalomnak nagyobb része hagyta cserben a nemzetet a kemény megpróbáltatások alatt, a veszélyek perceiben, mint azt hittük, mint azt joggal elvárhattuk volna . . . (Ügy van! balfelől) Budaváry László: Sőt ellene fordultak! Gr. Andrássy Gyula : .. . hogy a nem keresztény világban nagyobb arányban hódított az a forradalmi eszme, amely Magyarországot, ha újból erőt vehetne, elpusztítaná. Ebből következik az az elementáris kötelesség a magyar haza iránt, hogy & keresztény társadalom önérzetre ébredjen, (Élénk helyeslés balfelöl) hogy a keresztény társadalom önérzetét fejlessze, fentartsa, törekedjék tért foglalni a társadalom azon tevékenységeiben is, amelyekben eddig háttérbe szorult, (Helyeslés balfelöl.) törekedjék e vezérszerepre nemcsak az államban, de a közgazdasági életben is. (Élénk helyeslés balfelől.) Tegye azonban ezt törvényesen, tegye ezt kerülve azt a felekezeti gyűlölködést, amely ellentétbe hozná alaptételével, a keresztény erkölcsökkel, kerülve azokat az egyéni erőszakoskodásokat és akciókat, amelyek célhoz soha nem vezetnek, amelyek csak ártanak a nemzetnek, ártanak a nemzet becsületének, a nemzet hírnevének s ártanak magának annak a célnak, amelyet kitűztek. Legyünk tisztában azzal, hogy ez a munka, ez a feladat, nem oldható meg gyorsan, hogy ez csak egy hosszú, egy türelmes, egy kitartó munkának lehet a gyümölcse. Szalmatüz célhoz nem vezethet; általánosítás, egyes fajok, egyes felekezetek gyűlölete, azok ellen irányzott lázítás helytelen, mert következetes munka kell, térfoglalás, önmagunk megnevelése. Legyen a magyar keresztény társadalom gazdaságilag ügyesebb, képesebb, szorgalmasabb. Erezze meg azt, hogy a nemzet iránt kötelességei vannak ezen a téren is. Vetkőzze le azokat az előítéleteket, amelyek visszatartották attól, hogy az üzleti foglalkozások bizonyos nemeivel odaadóbban foglalkozzék; legyen az a magyar gentry, a magyar felsőbb osztálybeli kereskedő, tanulVIII. KÖTET. 11
