Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-150
76 A Nemzetgyűlés 150. ülése. 192 ványosdit — ezek azt mondották : játsszunk Héjjasdit és az egyik fiút megfogták, nem tudom, hogy kommunistának vagy zsidónak deklarálták-e, felakasztották és amidőn látták, hogy fenn van a levegőben, elvesztették a lélekjelenlétüket és ahelyett, hogy leemelték volna, a szomszédba siettek segitségért. Mire visszajöttek, a gyermek már halott volt. (Zaj.). Budaváry László : Szamuelyt játszottak azok ! Kuna P. András: Szamuelytől és Kun Bélától tanulták ! Drozdy Győző : Hiszen megtörtént ez a dolog ! Budaváry László : Ki olvasta ? Dinich Vidor: Hátha Szamuelyt játszottak ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, a képviselő ur nem képes beszélni. Giesswein Sándor : En csak azt akarom bizonyítani, hogy mennyire megromlott már a gyermekvilág lelke. Diních Vidor : Megtanulták a kommunistáktól ! Giesswein Sándor: Hiszen igaz, hogy ott történtek a legnagyobb durvaságok. Sallay János : Az volt a szülőanyja mindennek ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Giesswein Sándor: Ne folytassuk ezt. Én megint csak gróf Apponyi Albert ur szavaira hivatkozom, aki egyszer a képviselőházban azt mondotta, hogy legyen már egyszer vége a megtorlásoknak. Ha mindig inszinuációk, inkriminációk és gyanusitások folynak, akkor azt a durva lelkületet, amelyet először a kommunizmus hozott be az országba, sohasem tudjuk innen kiirtani. Ezzel átmegyek arra a másik dologra, amellyel szintén előttem már többen, közöttük gróf Apponyi Albert is foglalkozott itt a Házban, hogy : nagyobb humanizmus legyen már egyszer az internáltak kezelésében. Okmányaim vannak arra nézve . .. Drozdy Győző: Nem hallgatják meg ! Giesswein Sándor : ... hogy olyanok, akiket a biróság felmentett, mégis internálás alá kerültek. Fangler Béla : Világos dolog ! Giesswein Sándor: Az ártatlanságuk ki van deritve. Virter László : Ha nem volnának ártatlanok, akkor börtönben volnának, nem pedig internálva. Giesswein Sándor: Csak mint pendente-ot hozom elő, hogy itt van egy franciául irott lap : »Le Slovaque sans Pays», amely a becsületes tótság érdekét szolgálja, az a célja, hogy a tótokat elragadja a cseh tirannizmus alól és nekik autonómiát szerezzen. Ebben azt panaszolják fel, hogy a cseh tirannizmus mintegy 230.000 tótot internált és mindenféleképen meggyötört. Ez ellen nekünk is tiltakoznunk kell, hogy azokat, akik a mi honfitársaink voltak és akiket ma is azoknak számítunk, (Ugy van ! ügy van !) a cseh imperializmus ne tirannizálja. Fangler Béla : Hogyan lehet a kommunistákat a magyarokkal párhuzamba hozni ? '.. évi február hó 22-én, kedden. Giesswein Sándor : De akkor ne mutathassanak azok ide át, hogy itt Magyarországban szintén hasonló dolgok történtek. Sallay János : De itt hazaárulókról van szó ! Giesswein Sándor: Én nem hazaárulókról beszélek, hanem olyanokról, akikről a biróság kimondotta, hogy nem volt semmi bűnük. A legbecsületesebb ember is a biróság elé kerülhet, abban nincs megszégyenítő. Tiltakozom az ellen, hogy az, ha valaki a biróság elé kerül, infámia volna az illető számára. Megint gróf Apponyi Albert ur szavaira hivatkozom, mert ugy látom, hogy még ilyen nagy ember részéről sem elég egyszer mondani valamit, hanem kell, hogy minél többször mondassék ki. ö mondotta itt a Házban, hogy azok, akik internálótáborokba kerülnek, nem mind kommunisták, de azok, akik onnan kikerülnek, igenis olyan szivbeli állapotot hoznak magukkal, hogy tele vannak elégedetlenséggel a társadalmi viszonyaink iránt. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Nemcsak ők, hanem a rokonaik is !) A kiutasitás dolgában is tudok olyan inhumánus eseteket, amelyek az én kerületemben történtek, és pedig keresztény munkásokkal, olyanokkal, akik 25—30 év óta dolgoznak itt. Egy dolgot hibáztak el ezek, illetve mulasztottak el : nem szerezték meg a honosságot, de idevaló asszonyt vettek nőül, az egyiknek öt, a másiknak hat gyermeke van és most az a sors fenyegeti őket, hogy egy-két hét múlva itt kell hagyniok a házukat, családjukat, stb. és el kell menniök, pedig ezek semmiféle kommunizmusba nem voltak belekeverve. Egy hibájuk lehetett talán, az, hogy egészen nyiltan és nem titkolva énrám adták a szavazatukat. (Zaj és ellenmondások.) Igen, t. Nemzetgyűlés, mindenféle zaklatások mögött politikai okok vannak a háttérben. Ezt igenis, be lehet bizonyitani. (Felkiáltások haljelöl ; A titkos szavazás mellett ?) Orbók Attila : Nyiltan megmondták, hogy kire szavaztak ! Giesswein Sándor: Kérem,t. képviselő urak, én titkosan szavazhatok, de azért nem röstellem megmondani, hogy kire adom a szavazatomat, mert a titkos szavazásban nincs az a kötelezettség megirva, hogy az ember ne mondhassa meg a meggyőződését, hanem igenis, megvan a módja hozzá, hogy ha nem akarja megmondani, akkor titokban tarthassa. Ezekről az emberekről tudták azt, hogy rám szavaztak, és innen van még most is, egy év múlva a zaklatás. Ez mutatja azt a szomorú jelenséget, hogy az a liberalizmus, amely ellen mi együtt küzdöttünk, nem múlt el, sőt keresztény köpeny alatt talán még jobban virágzik, mint azelőtt. (Zaj és közbeszólások. Elnök csenget. Halljuk 1 Halljuki) Hadd térjek át egy másik kérdésre, amely a mai közvéleményt igen foglalkoztatja. Ez az u. n. faji kérdés, amelyet ma a politikai élet előterébe tóinak. Nagy tévedés, midőn a nemzeti eszmét a faji kérdéssel keverik össze. Kérdezem, hol van Európában tiszta faj. Poroszországban
