Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-150

A Nemzetgyűlés 150. ülése 1921. évi február hó 22-én, kedden. 75 nemzetünk büszkesége, gróf Apponyi Albert is mondotta itt a Nemzetgyűlésen, hogy nekünk igenis nemzetieknek kell lennünk, de emellett a nemzetköziségből is keli bennünk valaminek lenni. (Mozgás.) Túri Béla : De azért nem állt be a blokkba Î (Mozgás a jobboldalon.) Kerekes Mihály: Nem is vesznek fel! Rassay Károly: Akiket a Nemzeti Újság í-egisztrált ! Túri Béla: Bassaynak is fáj. (Zaj.) Giesswein Sándor : Ha nálunk nincs megengedve az, hogy szabadon Írhassunk olyan dolgokról, amik az európai általános műveltséghez tartoznak... (Zaj. Ellenmondások a baloldalon.) Birtha József: Azt mind engedik megírni! (Elnök csenget.) Giesswein Sándor :... mi lenne egy Romain Roland, egy Förster könyvével, ha itt jelennék meg. Pedig azok, különösen Förster, a keresztény elv igazi kifejezői, de pl. Förster azt mondja, hogy a nagy német nemzetnek is csak ugy van jövője, ha egyszersmind bele tud kapcsolódni az európai nemzetköziségbe. Ha ő ezt mondja a nagy német nemzetről, ez az igazi keresztény gondolat s ezt minálunk a sajnos kicsi, megsanyargatott és megcsonkított Magyarországon ne mondhassuk el? Vannak az előző korokban is ehhez hasonló események, s ez nagy igazi keresztény emberekkel is megtörtént, pl. citálok egy példát, amely ugyan mintegy 300 év előtt történt. À nagy Suarez egy könyvében, amelynek a cime »De defensione fidei catholicae«, az angol schizmáról ir és nagyon jól értem azt, hogy az angol király parancsára a londoni parlament előtt ezt a könyvet elégették. De nagyon furcsa dolog történt. A francia parlament is ugyanazt a határozatot hozta, a hóhér keze által elégettette ezt a könyvet és pedig azzal az indokolással, hogy az a királyi felséget sérti. Miért sérti ? Azért, mert ő az abszolutizmus ellen foglalt állást. Suarez-t akkor destruktiv embernek tartotta a parlament és mi látjuk, hogy még most is megvannak azok az elmaradt emberek, akik minden dolgot, ami a szabadság mellett van és az abszolutizmus ellen, destruktívnak és forradalminak jelentenek ki. (ügy vanl a jobboldalon.) A mostani "kabinetben legalább is egy ember van — lehet, hogy több is — de ez az egy nyíltan liberálisnak vallotta magát . . . Barla-Szabó József: Van több isi Giesswein Sándor: ...a t. pénzügyminister urat értem és igazán sajnálom, hogy itt személyesen nem gratulálhatok neki. Ennek ellenére neki sikerült egy csapásra meghódítani a keresztény női tábort, azt a tábort, amely eddig a liberalizmust mindig csak mint egy ördögöt festette le. Budaváry László : Ma is ellene van, ellene is lesz mindig. (Mozgás.) Giesswein Sándor : En most a liberalizmusnál tartok, erről akarok most beszélni. Nekünk minden szónak meg kell adni a maga igazi értelmét. (Helyeslés a jobboldalon.) Van egy neme a liberalizmusnak, amely ellen én itt mindig küzdöttem és mindig küzdeni fogok, ez a liberalizmus az, amely a tőke uralmát megerősíti és amelyről Lacordaire azt mondja : C'est la liberté du fort pour opprimer le faible. Ez az erősnek a szabadsága, hogy a gyengét elnyomja. Haller István: Ez volt nálunk! Giesswein Sándor : Sajnos, hogy ez volt, de én ugy látom, mintha ez a liberalizmus még mindig itt élne. (Zaj.) Haller István : Ugyanúgy él ! A harc még ugyanúgy szükséges ! Túri Béla : A zsidó tőke ! Giesswein Sándor : Ez a gazdasági liberalizmus, igen, ez a szociális haladás legnagyobb ellensége és azért ez ellen a liberalizmus ellen küzdeni kell. (Helyeslés a baloldalon.) Haller István : Csak ez ellen küzdünk ! Giesswein Sándor : De akarnak önök Eötvös József liberalizmusa ellen is küzdeni ? Haller István : Dehogy akarunk ! Csak a gazdasági liberalizmus ellen ! Usetty Ferenc : Liberális helyett a keresztény is megfelel nekünk. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérünk ! Giesswein Sándor : T, Nemzetgyűlés ! Épen a múltkor olvastam a katholikusok egyik vezérének a nyilatkozatát. 0 egy intervju alkalmával kifejtette azt, hogy ő is liberális akar lenni, hiszen a liberális párthoz tartozott — persze keresztény alapon — s egyszersmind hívja a zsidókat is, tessék besétálni itt nincs keresztény kurzus. Barla-Szabó József: Ez a helyes ! Giesswein Sándor: De ugyanakkor azt látom, hogy az a lap, amelynek Zichy János volt az alapitója, mindennap megeszik egy tucat zsidót. Én igazán a szabad kritikának vagyok az embere és ha a zsidókat kritizálják, elismerem, hogy van azokon is kritizálni való, az ellen senkinek sincs kifogása. De kérem, az a durva hang, amely a sajtónak egyik részében elharapódzott, a kedélyeket csakugyan durvaságra uszítja. Budaváry László : Olvasta az Egyenlőséget ? Az finom hang ! Nagyon szép hang ! (Zaj.) Giesswein Sándor : Én egy szomorú eseményre akarok rámutatni, amelyről nem egészen hiteles adataim vannak, amiről azonban a mi lapjaink nem szólottak. Igaz ugyan, hogy a háborúban is mindig durva hang volt, de ez a hang beleéli magát a lelkekbe s már a gyermeki szivet is eldurvítja és sokszor olyan cselekedetekre viszi őket, amelyeket különben nem tennének meg. Egy szomorú dolog történt itt Pesten. A szülők elmentek hazulról, a gyermek, egy 13—14 éves flu, otthon maradt és a szomszédból jöttek hozzá a pajtásai. Midőn a szülők hazajöttek, a gyermeket halva találták. Kutattak utána, hogy mi történt, mert a gyermek halálát megfőjtás, felakasztás okozta. Azt mondották à gyermekek — igaz, hogy mi is fiatalkorunkban azon mulattunk : hogy játsszunk zsi10*