Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

610 A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921 szolidációt mielőbb törvényes intézkedésekkel is biztosítsuk, az igazságügyminister ar, majdnem azt mondhatnám, csökönyösen ragaszkodik az általa proponált módosítás szövegéhez és az osztályok egyeduralmára vonatkozó szavakat, ugy amint azt Rassay Károly t. barátom igen helyesen javasolta, nem akarja kiegészíteni azzal, hogy »vagy aki valamely egyénnek az egyeduralomra való törekvését propagálja«, ami, ha a törvény szövege ilyen általánosságban szól, nincsen kizárva. En nem tudom, miért fél a t. igazságügyminister ur ezen pótlás beillesztésétől, hiszen nem gondolhat senki sem arra, hogy akad itt egy egyén, aki aspirál arra, hogy Magyarországon, mint diktátor a törvényeken kívül és azok felett uralkodjék és ha az igazságügyminister ur is abban a véleményben van, hogy ilyesmi nem lehetséges, akkor annál nyugodtabban beveheti a törvény szövegébe ezt a pótlást, mert amint méltóztatik emlékezni rá, gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam aggodalmas lélekkel rámutatott arra, hogy sajnos, ezzel a gondolattal is foglalkoznunk kell és majdnem junktímot kivan felállítani, amidőn azt mondotta, hogy a közszabadságok biztosításával egyidejűleg méltóztassanak ezt a törvényt olyan formában, ahogyan ő előadta, elfogadói. En tehát újból kérem az igazságügvminister urat, hogy már csak a tárgyalás simán való folytathatásának biztosítása céljából is méltóztassék a Rassay t. képviselőtársam által proponált szöveghez és ahhoz a pótláshoz, amelyet méltóztatott előadni, még hozzátenni e szavakat: »vagy egyéni törekvéseknek meggátlására«. Indítványozom, hogy a szakasz ezzel egészíttessék ki. Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Senki sem.) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom ós a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az előadó ur kivan szólni. Bernolák Nándor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Mivel ehhez a szakaszhoz valami tiz módosítás adatott be, talán nem lesz egészen felesleges, ha ilyen körülmények között röviden én is megteszem észrevételeimet. Ami legelőször is azt a módosítást illeti, amelyet Kerekes képviselő ur tett, — sajnálom, hogy nincs most jelen — ez olyan veszedelme a közszabadságoknak, amelyet Kerekes t. képviselő ur nem is sejt. 0 küzd ez ellen a javaslat ellen egy hosszú beszédben, elmondja, hogy akarjuk mi lenyűgözni a közszabadságokat, s a vége egy propozició, amelyet be akar iktatni a törvénybe, s amelyben nem kevesebbet mond, mint többek között azt, — csak egyet ragadok ki — hogy aki egy ministeri végrehajtási utasítást nem kellő eréllyel hajt végre, öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Azt hiszem, hogy Kerekes t. képviselő ur nem tudja, hogy pl. egy hozzá közelálló nagyon magas egyházi hatóság, amikor megtagadta a kultuszminister , évi március hó 14-én, hétfőn. urnák a középiskolákban a vizsgálatokra vonatkozó rendelkezésének teljesítését, ötesztendei fegyházat kellene hogy kapjon. Hogy azután még milyen következései volnának javaslata többi rendelkezésének, ezt itt részletezni csak azért nem akarom, bár nagyon érdekes volna, mert az idő rendkívül előrehaladt. Csak azt konstatálom, hogy ha Kerekes t. képviselőtársam sejtette volna, hogy ő micsoda fegyházat készit itt elő majdnem az egész magyar társadalomnak ebben a kis pótlásban, soha ennek a javaslatnak a rendelkezéseihez hozzá nem ^s szólott volna. Épen olyan veszedelem az a másik propozició, amelyet Kerekes t. képviselő ur tett, hogy tegyük be a szövegbe : »bolsevista, kommunista, anarchista.« Arról nem beszélek, hogy ez lehetetlen kategorizálás, de ezeknek a fogalmaknak minden szolgabíró egészen más jelentőséget tulajdonit. Méltóztassék csak visszagondolni arra, hogy kit mindenkit csuktak le vagy fogtak el annak idején azon a címen, hogy anarchista. Es most hajlandók volnánk egy ilyen tág interpretációnak helyet adni és lehetővé tenni, hogy egy ilyen tág fogalommeghatározás mellett az embereket esetleg tetszés szerint csukdossák be a szolgabirák. Olyan kódexe a világnak nincs, amely egy szóval jelölné meg egy bűntett tényálladékát. A közszabadság és az egyéni szabadság követeli, hogy meghatározzuk szorosan, szabatosan azt a tényálladékot, és mondhatom, hogy az a definíció, amelyet ez a javaslat nyújt, abszolúte szabatos, tiszta, határozott definíció, amely semmiféle veszedelmet nem hoz másra, mint arra, aki megsemmisíteni vagy felforgatni akarja az egész állami és társadalmi rendet. Ezt büntetni akarjuk, büntetni is kell, azonban minden más kiterjesztése ennek a rendelkezésnek a^ legnagyobb veszedelmet jelentené. Épen így a magam részéről nem tudok hozzájárulni ahhoz a propozicióhoz sem, amelyet nyilvánvalóan azért, hogy enyhítse ennek a törvénynek a rendelkezéseit, Drozdy Győző képviselő ur tett. 0 is védeni akarta ezzel az egész Nemzetgyűléssel szemben a közszabadságokat, elmondta, hogy milyen pongyolán szövegeztük mi ezt a javaslatot, elmondta, hogy minő veszedelem van abban, hogy mf~azt mondjuk, védelemben részesül az állam és társadalom törvényes rendje, és akkor jön az ő konkrét propozició jávai, amely, ugy gondolja, egy jelentéktelen változás, t. i. azt akarja, hogy az »és« helyébe jusson a »vagy«. Drozdy képviselő urnák is azt mondhatom : ha ő ebben a javaslatban egy nagy veszedelmet látott, az ő javaslata százszor akkora veszedelme volna a közszabadságoknak, mert én és ez a javaslat nem akarunk mást, mint védeni az államot és a társadalmat olyan támadásokkal szemben, amelyek a kettőnek egységes, közös struktúráját egyazon aktussal lerombolják, ő