Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

584: A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lé-én, hétfőn. kisgazdaközönség önfeláldozással aláveti magát a rekvirálási eljárásnak, még egyedül csak ő nem szabad ; amidőn azt látjuk, hogy önzetlenül odaad mindent, de mindent az éhség csillapítására : akkor semmiféle forradalomnak jogosultságát nem látom, és akkor, amidőn ennek dacára reménykedő és bizakodó hangok hallatszanak, hogy következik a tavasz, következik a március, megváltozik minden és felfordul minden, akkor én igenis — módosításokkal, — jogosultságát látom ennek a törvényjavaslatnak. T. Nemzetgyűlés! Sokszor igen nagy jogosultsága van annak, ha a munkásság megmozdul. A munkásságnak lehet tűrhetetlen helyzete és juthat olyan körülmények közzé, amidőn megélhetését kell biztosítania, vagy pedig az Ínségét kell enyhítenie. Különösen a kartellekkel, trösztökkel szemben jogosult sokszor a bérharc és jogosult, hogy összeállással ezeknek a kartelleknek és trösztöknek makacs ellenállását megtörjük. De politikai sztrájknak jogosultsága egyáltalán nsncs, mert az egyik ellenhatás a másik ellenhatást kelti és nagyon vigyázzunk, — talán nem tudják sokan, fel akarom nyitni a szemeiket — hogy vidéken a termelők között az ám a hangulat, hogy ha politikai sztrájk van, akkor mi nem adunk és nem termelünk, (TJgy van ! jobb felöl.) és azt mondják igen sokan künn a termelők között : miért adjunk, ha nem dolgoznak és miért adjuk oda önfeláldozással a kenyeret azoknak, akik a termelő munkát megakadályozzák. (Ugy van! TJgy van! Egy hang aJobbóldalon : Aki nem dolgozik, ne is egyék!) Én erről a helyről kérem azt a munkásságot, amelynek érdekeit én, mint kisgazda képviselő, épugy hordozom magamban, mint talán a szocialista képviselők, (Felkiáltások jobbfelöl: Jobban, őszintébben!) kérem a munkásságot, hogy saját érdekében tartózkodjék a politikai sztrájkoktól és hogy rokonszenvünk kiséri a sztrájkot akkor, ha a jogos megélhetésért folyik, a kapitalizmus, a tröszt és a kartellek ellen. E törvényjavaslat ellen az az ellenvetés hangzott fel, hogy nincs megnevezve a törvényjavaslatban, hogy kik ellen hozatott. Megengedem, — én a jogi dolgokhoz nem nagyon értek — hogy ezt jobban ki kellett volna fejezni ebben a törvényjavaslatban. Az igazságügyminister ur kilátásba helyezett némi módosításokat ; talán majd ezt is konkretizálni fogja az ő bölcs belátása szerint. De én mégis aggodalom nélkül tudom megszavazni e tekintetben a törvényjavaslatot, mert tudom és érzem azt, hogy azok a cselekmények, amelyek ebben a törvényjavaslatban konkretizálva vannak, az én erkölcsi felfogásomat nem fedik, az én erkölcsi világnézetemmel nem egyeznek meg, s az én erkölcsi felfogásom felháborodik azokra a bűncselekményekre, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak 1. §-a magában foglal. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Balla Aladár : Mi van benne? Mondjon csak egyet ! Csukás Endre: Mivel pedig az ón erkölcsi felfogásomat nem fedi az, ami ebben a törvényjavaslatban van, tehát ez azok ellen hozatott, akik felforgatók, destruktívek, s akik zavart akarnak csinálni ma is ebben az országban. (Zaj.) Benkő Gábor: Es a kariizmus ellen! Balla Aladár: Arról nem beszélnek! Csukás Endre: Felhozatott még e törvényjavaslat ellen az, hogy jó részben sérti a közszabadságokat és az egyéni szabadságot. Én erre felhozok egy másik dolgot. Hát ez a törvény nem hozatott-e a puccsok ellen is ? Hát a pucscsok nem a közrendet akarták felborítani? Ha törvényen kivül mozgalom történik ebben az országban, akár jobbról, akár balról, arra nem szól ez a törvény? Rassay Károly: Miért hoznak törvényt, miért nem büntetik meg őket? Csukás Endre: Hiszen, t. képviselő urak, az önök felfogását is védelmezi ez a törvény, mert történjék itt bármily erőszakos kísérlet a parlamenten kivüli kormányzásra, vagy pedig a parlamenten kivüli törvények meghozatalára, amelyek tulajdonképen nem is volnának törvények, mert puccs utján jönnének létre, ezek ellen épugy szól ez a törvény, mint a többi cselekmények ellen. Drozdy Győző : Hiszen van már törvény ! Büntethetnék őket, ha akarnák ! Benkő Gábor: A szabad királyválasztókat büntetik is! (Zaj. Elnök csenget.) Csukás Endre : Es ha sértik is az egyének szabadságát, egyes esetekben előfordulhat ez, vagy talán némely képviselőnek vagy képviselőjelöltnek, vagy népszónoknak talán kellemetlensége is lehet, ha túllendül beszédében bizonyos megengedett határokon... (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki állapit ja meg a határokat ?) Meskó Zoltán : Az ember hazafias érzése szabja meg a határt. Csukás Endre : ... én mégis azt mondom : amikor látom azt, hogy Erdélyt Jászi és társai önként odataszitották Eomániának, amidőn látom azt, hogy ebben az országban majdnem kiégett minden, amidőn látom azt, hogy ebben az országban nyomorult és koldus majdnem mindenki azoknak a mozgalmaknak hatása következtében, akkor én hajlandó vagyok még az én egyéni szabadságomból is feláldozni bizonyos részt — Andrássy Gyula szavaival élve — a közcél és a haza üdvének érdekében. Kerekes Mihály: Ennyire még a minister sem megy. Csukás Endre : Ezeket hozom fel a javaslat védelmére. Most pedig engedjék meg, hogy beszédem második részében kritika tárgyává tegyem ennek a javaslatnak egyes részleteit. Bár a kormányzó többség padsorában ülök, ezt nem ugy értem, hogy mindenben helyeselni és mindenben meghajolni kell az igazságügyminister ur javaslata előtt; sőt azt tartom,