Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-165
A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lá-én, hétfőn. 583 Csukás Endre: Halljuk sokszor azt, hogy titkos leveleket csempésznek be az országba, a levélcenzura éberségét is kiakarják játszani és Bucharin-egyleteket akarnak itt alakítani az ifjúság számára. Amidőn ilyen jelenségeket tapasztalunk, nem tudom optimista módon nézni ezeket a dolgokat. Bátorkodom felhívni figyelmüket arra, hogy nekünk óvatosaknak kell lennünk és éber szemmel kell figyelnünk minden jelenséget, mert a bolsevizmusnak igenis van még talaja, van még gyökere ebben az országban. Meskó Zoltán: Budapesten különösen! Csukás Endre: Az egyik talaj, amelyen a bolsevizmus még virágozhat, maga Budapest, az ő csodálatos légkörével, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Van egy csodálatos fajtája az intelligenciának. Ez a csodálatos fajta felnő a Nick Carter-féle detektivregények olvasásában, a bárok, a mulatók, az orfeumok légkörében, a vigszinházi darabok élvezetében, azután különböző destruktiv irányú regények mohó olvasásában, különböző extravagáns példák követésében. Sajátságos egy fajta ez. Mindenképen feltűnni és kiválni akar a többi ezer közül, de nem tartós, kiváló munkával, nem szorgalommal, hanem bármilyen úton-módon, amely kiemeli őt a közönséges átlagemberek közül. Ez a fajta célul tűzi ki magának azt, hogy mindenképen kiemelkedik, ha kell erőszakos cselekmények árán is, ő nem akar átlagember lenni, hanem élére akar állni valami mozgalomnak és ha élére állt, akkor örvend, ha újságok az ő nevét mint vezető emberét emiitik és amidőn tettre kerül a sor, akkor a nyomorult félrevezetett népet neki zúdítja a szuronyoknak, ő pedig csendesen a kávéház kirakatán át nézi, hogy mi történik a félrevezetett tömeggel. (Igaz! ügy van! jobbfélol.) Ez csodálatos egy faj. Mindig elégedetlen, ha nem tud kiválni, és kitalál olyan dolgokat, amelyek a perverzitással is határosak és a józan gondolkozással ellenkeznek. Ilyen például a festészetben a kubizmus, vagy a futurizmus és más efféle. Ugyanez van az irodalom terén. Gr. Széchenyi Viktor : A nyugatizmus ! Csukás Endre: Nagyon jól mondta gróf Széchenyi Yiktor t. képviselő ur : a nyugatizmus. Meskó Zoltán: Az irodajlom! (Derültség.) Csukás Endre : Ezek az irodalmi téren is ilyen extravaganciákat követnek el azért, hogy a rendes átlagemberek közül kiemelkedjenek. Ezekből lett az a népbiztos fajta, amely félrevezette Magyarország józan munkásságát, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Es én a munkások védelmében is szólalok most fel, amidőn ennek a fajtának a bűnlajstromát sorolom fel és amidőn kívánom, hogy ez a törvény tulajdonképen ne a félrevezetett munkások ellen szóljon,... Usetty Ferenc: Nem is azok ellen szól! Csukás Endre:... hanem azok ellen, akik született forradalmárok, született népbiztosok, akik az elégedetlenséget folyton növelik a munkásság tömegeiben. Mert mi ezeknek a céljuk? Az, hogy elégedettség ebben az országban soha, de soha ne legyen. Először felkapták a független Magyarországnak gondolatát. Mikor végre elértük a nemzet függetlenségét, akkor ez nem volt elég, akkor azt mondották: rögtön valósuljon meg a nemzeti hadsereg. Amidőn a nemzeti hadsereget felkínálták azok a tényezők, amelyek akkor jogosítva voltak ezt felkínálni, amidőn már megvolt a független hadsereg, ismét felhangzott a jelszó, hogy: le a hadsereggel, nem akarok katonát látni. Amidőn végre széjjelzüllesztették a hadsereget, akkor tovább mentek. Megvolt a független Magyarország, de nekik ez nem volt elég. Legyen ebből keleti Svájc, mondották. S mikor ez is megvolt, azt mondták: nem elég demokrata az ország, nem elég egyenlő mindenki, legyen szociáldemokrata az egész kormányzat. Amidőn az egész kormányzat szociáldemokrata lett, akkor ez sem volt elég. »Legyen vörös bolsevizmus, lángoljon fel minden«, mert ez volt nekik az érdekük, ilyen miijében tudtak kiválni és azután igy égették el majdnem teljesen ezt az országot. Én tehát nem tudom még optimizmussal nézni ezt az országot, s nem tudom ugy nézni ezeket a dolgokat, hogy itt már semmi talaj sincs a rendbontók számára, én tehát szükségesnek látom ennek a törvénynek a megalkotását. Sándor Pál : Nem tartják be az eddigi törvényeket sem ! Csukás Endre : Itt van március hónapja. Hallatszanak suttogások erre-arra, hogy jön a tavasz, jön a március, történni fog f valami, a forradalomnak hónapja ez. (Mozgás.) Én elitélem azt, aki mai szomorú helyzetünkben a forradalmat jogosultnak tartja. A forradalmat kívánom én a körülöttünk, a tőlünk elszakított részeken, de itt benn az országban nem kívánom. Mi a márciusi szellőtől azt kívánjuk, hogy ihlesse meg mindenkinek a szivét és lelkét s alkotó munkára serkentsen mindenkit, induljon meg a termelés, a munka, a józanság; de a forradalomtól irtózom, mert a forradalomnak jelenleg semmiféle jogosultsága nincs, (ügy van! a jobboldalon.) Különbség van forradalom és szabadság között. Ha egy nemzetnek alkotmánya ellen súlyosan vétenek, ha itt a közszabadságok veszedelemben forognak, ha az alkotmányt a porbadöntés veszedelme fenyegeti, akkor igenis jogosult a szabadságharc, de forradalomnak csak egyetlen egy esetben van jogosultsága: ha a gyomor üres, a gyomor és az éhség forradalmának. De ha azt látjuk, hogy a kormány minden igyekezetével azon van, * hogy az éhség csillapítva legyen, s amidőn azt látjuk, hogy a
