Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

582 A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lé-én, hétfőn. élni. (Élénk helyeslés.) Hagyjanak fel, t. Nemzetgyűlés, a folytonos korlátozásokkal. Mi a szabadforgalmat követeljük egyszesmind a szabadságot is, a véleménynyilvánítási és lelkiismereti szabadság teljességét. Dánér Béla : Nem akarunk több bolsevizmust ! (Zaj balfelöl.) Bárczy István : T. Nemzetgyűlés ! Egy szóval a gyűlölködésből, az üldözésekből azt hiszem, épen elég volt Végre is, ugy vélem, a kormánynak is az a szándéka, hogy a konszolidálódás felé vezessen minket. Méltóztassék elhinni, hogy e célból nem elég ilyen törvényjavaslatokat előterjeszteni, hanem épen a közéleti tényezőknek, tehát a kormánynak is hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy itt a lelkek kiengesztelődése, megbékélése következzék be, mert ez az előfeltétele minden termelő munkának. Az osztályok közötti harcnak és mindenféle titkos harcoknak megszüntetése az előfeltétel; az összefogás abban az irányban, hogy amiről annyit beszélünk, végre tényleg be is következzék és egy összefogó, komoly termelő munka induljon meg, amely megadja az országnak azt a gazdasági bázist, amelyen aztán felépülhet mindaz, amit mi a jövőtől várunk. T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről hozzájárulok Rassay Károly t. képviselő ur javaslatához, azon okból, mert azt hiszem, hogy e törvényjavaslat úgyszólván minden lényeges szakasza átdolgozást igényel. Épen ezért sokkal helyesebb volna, ha a javaslat levétetnék a napirendről, visszaadatnék az igazságügyi bizottságnak és igy történnék az átdolgozás, mintha itt a részletes tárgyalás alkalmával hevenyészve különböző módosításokkal állunk elő, amelyeket különösen a büntetőjoggal nem ismerős képviselő urak nem tudnak hirtelenében megítélni és igy azokat tisztán politikai bizalom vagy bizalmatlanság alapján szavazzák meg vagy vessék el. Azt hiszem, ebből a szempontból helyes Hassay Károly képviselő ur indítványa és ezért a magam részéről ahhoz járulok hozzá, egyébként általánosságban sem fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Helyeslés a széls'óbalóldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vasadi Balogh György jegyző : Csukás Endre ! Csukás Endre: T. Nemzetgyűlés! Amidőn az egész ország sóvárogva várja, hogy a pénzügyminister ur javaslatai törvénnyé váljanak és ezzel a hasznos alkotó munka egyik alappillérre rakassák le, megokolandónak tartom azt, hogy jelen alkalommal miért nyújtom a magam részéről is a vitát és miért szólalok fel. Mivel erről az oldalról a javaslat mellett még felszólalás nem történt, nem akarom annak látszatát kelteni, mintha azon oldalról, amelyhez tartozni szerencsém van, passzív rezisztenciával, csöndes hallgatással akarnók mellőzni ezt a törvényjavaslatot, vagy egyszerűen belenyugodnánk minden kritika nélkül annak minden pontjába. Felszólalásommal demonstrálni akarom azt, hogy mi a kisgazdapárt részéről szintén figyelemmel kisérjük ennek a javaslatnak minden pontját, minden felszólalást és eleve kijelentem azt, hogy nem csöndes passzív rezisztenciával és rezignáltán járulunk hozzá ehhez a javaslathoz, hanem öntudatosan és megfontoltan. (Ugy van! jobbfelöl.) Meskó Zoltán : És csak megfelelő módosítások után! Csukás Endre: T. Nemzetgyűlés! Amidőn e javaslat mellett felszólalok, eszembe jut egy régi legenda, egy régi kép a múltból. Erődöket emelnek a haza határán, hogy az erődök megvédjék Magyarországot. Az épitők egyik kezükkel lerakják az épület fundamentumát, de a másik kezükkel sokszor kénytelenek megragadni a kardot és kénytelenek megvillantani azt az ellenség felé, hogy az ellenséget visszatartsák és békében, nyugodtan építhessenek. Épen ilyen helyzetben van a mi országunk jelenleg. Mi is építeni, alkotni akarunk, a köveket egymásután helyezzük le a fundamentumra. Ott van az 1920. évi I. törvénycikk, amely a helyén van már. Erre fel akarjuk rakni a többi követ is, de sajnos olyan viszonyok között élünk, hogy a másik kezünkkel olykor még meg kell villantani a kardot belső és külső ellenségeink felé, hogy nyugodtan és békében élhessünk. Teljesen igaz, hogy ha erre szükség nem volna, akkor kétszerezett gyorsasággal és kétszerezett erővel építhetnénk; azonban, sajnos, ezt nem tehetjük meg, mert nyugalmunk, békességünk, konszolidáltságunk nem áll még olyan szilárd alapon, hogy nem volna szükség olyan törvényekre, amilyen most is előttünk fekszik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A javaslat ellen felszólalók egyrésze túlságos optimizmussal tekinti a dolgokat. Optimizmusukban annyira mennek, hogy nem látnak itt már semmiféle mozgolódást, semmiféle tünetet, amely aggasztó volna, hanem mindent a legnagyobb nyugalommal szemlélnek és ugy tüntetik fel, mintha teljesen szilárd volna lábuk alatt a talaj és most már semmiféle forradalmi veszedelem nem kisértene. Ezekkel szemben hivatkozom arra, hogy méltóztassék csak'Pécs felé tekinteni. Pécsből egy uj Szalonikit akarnak készíteni, egy ugródeszkát, amelyről alkalmas pillanatban be akarnak ugrani a nyitott réseken és ugrásukkal fel akarják rántani magukhoz ismét azokat, akik most meghunyászkodva hallgatnak. Felhívom figyelmüket arra az erőszakos cselekményre, amely nemrégen törtónt Spanyolországban. Felhívom figyelmüket azokra a suttogásokra, amelyeket ma már úgyszólván minden téren hallunk. Halljuk a suttogásokat, hogy lesz még elvtárs, halljuk az irigykedő beszédeket, mikor a köztisztviselők családtagjai sorfalat állanak, hogy félre a kalapos dámákkal, (Mozgás.) irigylik a köztisztviselők ellátását. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Usetíy Ferenc: Ugyan sokat irigyelhetnek!