Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lé-én, hétfőn. 581 tassék csak meggondolni, mit jelentenek ezek a bizonytalan nomenclaturák, amelyek alapján mindenkit meg lebet fogni; mit jelent a négyszemközt való felhívás büntetése, amely tisztára a spicliskedésnek és az agent provokatörösködésnek való tág térnyitás, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hiszen teljes értékű, bizonyítékról nem is lehet szó, tekintettel arra, hogy csak az az ember tanuskodhatik, akit állítólag négyszemközt felhívtak. Ez a rendőrállamnak bevezetése ; ez az, amitől a magyar ember mindig irtózott, ami ellen a régi történelemben is nagy küzdelmek folytak és ezek azok a bizonyos rendelkezések, ez az a szellem, amely az 1723-ik évi IX. sz. dekrétumban is honolt, amely dekrétum alapján üldözték Wesselényit, Kossuthot és Balogh Pált. Ez ugyanaz a szellem és ez az, amit a magyar judikaturában nem szabad megtűrni, az ilyen esetek azok, amelyeket a magyar jogszolgáltatásból ki kell zárni. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom hosszasan nyújtani az amúgy is meglehetősen terjengőssé vált vitát, de fel kell még hívnom a Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ezeket a büntetőjogi aggályokat ne méltóztassanak lekicsinyelni. A büntetőjog és a büntetőjogi tudomány régóta, évszázadok óta fejlődött. Sok okos ember törte a fejét a büntető-jogtudomány problémái fölött s a mai büntetőjogi megállapodások statisztikákon, megfigyeléseken, pszihológiai tanulmányokon épültek fel. Ez a büntetőjogtudomány amely már átment a gyakorlati vizsgán a különböző kulturnemzeteknél, már megállapította azokat az alapelveket, amelyeken a büntetőjogi jogszabályoknak nyugodniuk kell. Konstatálhatom, hogy a magyar büntetőtörvény e tekintetben igenis a helyzet magaslatán áll, amennyiben kongruenciában van az általános büntetőjogi alapelvekkel. Ez a törvényjavaslat azonban minduntalan kirándulásokat rendez ezekből a régen leszürődött és nagyon fontos alapelvekből, amelyeknek megbolygatása igen nagy veszedelmeket jelent, mint erről majd a gyakorlatban meg fogunk győződni. Teljesen egyetértek Rassay Károly t. képviselőtársammal abban, hogy a birót nem szabad abba a helyzetbe hozni, nogy ő folytonosan ilyen bizonytalanul fogalmazott törvényszakaszokat magyarázasson s azon tűnődjék, hogy kikre és milyen esetekre lehet majd ezeket a szakaszokat alkalmazni. Utalok még arra is, hogy a történelem azt bizonyítja, hogy amikor bűncselekményeket ilyen általánosságba igyekeztek beleburkolni, amelynek alapján akárkit meg lehetett fogni, ez az eljárás mindig előjele volt a felfordulásnak, tehát nem megakadályozó ja, hanem előjele volt annak, (ügy van ! a szélsöbaloldalon) Mert hol voltak a legradikálisabb jogszabályok a bolsevista felforgatások ellen? Oroszországban. Oroszországban voltak a legkegyetlenebb,rendszabályok, mint például a deportálások. És hol következett be mégis a bolsevizmus? Oroszországban. Mert a túlzott üldözés tulajdonképen megteremti a fogékonyságot az ilyen forradalmi mozgalmakra még ott is, a hol az nincs meg. Vegyük ezekhez még hozzá azt, hogy a felforgatások melegágya ugy is fejlődik, mert az általános nyomorúság, az éhezés, a hideg lakások, a politikai üldözések, internálások stb. mindmegannyi tényezői annak a talaj megmunkálásának, amely azután készséggel fogadja be az izgatók munkáját s az ilyesmi még sokkal lényegesebb része a felfordulásoknak, mint maga az izgatás, mert az izgatás egymagában véve nem jelent semmit, ha nincsen már egy megdolgozott talaj, amely magába fogadja ezeket a bolsevista izgatásokat. A kormány politikájának tehát elsősorban arra kell irányulnia, hogy gyökereiben orvosolja a meglévő bajokat, próbálja egészségessé tenni ezt a talajt, okos szociálpolitikával, demokratikus iránnyal (Helyeslés.) és szabad levegővel, — mint gróf Apponyí Albert t. képviselőtársunk mondotta — vagyis a közszabadságoknak és elsősorban a sajtószabadságnak visszaállításával. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az igazságügyminister ur ebben a tekintetben is bizonyos megnyugtató nyilatkozatot tett, mert azt mondta, ha a sajtószabadságot, ha visszaállítjuk is, revideálnunk kell a sajtótörvényt, abban az irányban, hogy erélyesebben tudjunk a sajtóvisszaélesekkel szemben eljárni. En ezt helyeslem, de egy ilyen törvényjavaslatot három nap alatt ide lehet terjeszteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl : Már van erre vonatkozólag indítvány !) Méltóztassék tehát, t. Nemzetgyűlés, felkérni az igazságügyminister urat, hogy ^ezt a törvényjavaslatot sürgősen terjessze elő. En azt hiszem, gróf Apponyi Albertnak teljesen igaza volt ebben a tekintetben s ahhoz, amit mondott, csak azt kellett volna hozzátenni, hogy leghelyesebb lett volna, ha már erre a törvényjavaslatra a kormány szerint szükség van, ezt a két törvényjavaslatot együttesen terjeszteni a Nemzetgyűlés elé, mert a rend és a szabadság egyensúlya, minden állami fejlődésnek az alapja. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Mi a háború óta folytonos korlátozások között élünk. Amióta a háború megindult, természetesen korlátozni jkellett — épen a háború érdekében — a sajtó szabadságát is. Azután jöttek a polgárok mindennapi életét folytonosan megzavaró különféle zaklató intézkedések. Hol rezet rekviráltak, hol a gabonát vitték el, (Felkiáltások jobb felöl : Most is viszik !) hol ezt, hol azt. Sor került a gyermekekre, aztán a szülőkre. Ezek egy része visszajött rokkantként, másik része nem is jött vissza. Aztán következett a forradalom, amely még nagyobb zaklatásoknak tette ki a polgárságot ; majd mindezek tetejébe jött a bolsevizmus, aztán a román megszállás. Mi tehát már egyszer szabadon akarunk