Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lá-én, hétfőn. 577 dályozhatta volna. Nem győzzük eléggé gyakran hangsúlyozni, hogy bevált büntetőtörvényeink következetes alkalmazása ujabb büntetőrendelkezések statuálását a legtöbbször fölöslegessé tette volna. Ezek a megfontolások indítanak bennünket — mondja a kamara — azon tiszteletteljes kérelmünk előterjesztésére, hogy az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényjavaslatot visszavonni méltóztassék. Ha azonban ez a kérelmünk teljesíthető nem volna, ugy elsősorban minden félreértés elkerülése végett annak világos kifejezését kérjük a javaslat 1. §-ában, hogy az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakkal való felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló oly mozgalom értendő, mely a tanácsköztársaság elnevezés alatt ismert rendszer létesítésére irányul.« Amint méltóztatnak látni, t. Nemzetgyűlés, a kamara itt ugyanazt mondja, amit a javaslat ellen felszólalt úgyszólván valamennyi képviselőtársam felemiitett, t. i. azt a bizonytalanságot, amivel meg van szövegezve a törvényjavaslatnak ez a legfontosabb paragrafusa, amit büntetőjogilag ugy lehetne kifejezni, hogy nincs világosan megjelölve az a jogi érdek, aminek megvédésére irányul a törvénynek illető szakasza, vagyis nincs világosan megjelölve a jogtárgy. Ez tehát egyike a legfontosabb kifogásoknak a törvényjavaslat bal szemben. E mellett megemlítem azt is, hogy az általános büntetőjogi elvek szerint a szervezkedésnek amaz eseteit, amelyek általában nem alkalmasak a rend felforgatására, azokat, akik a szervezkedésben résztvettek, az általában elfogadott büntetőjogi elvek szerint büntethetőknek nem lehet mondani. Most következik a kamarának a második paragrafusra vonatkozó észrevétele : »a javaslat 2. §-a szerint, szintén a kamarának véleménye, abban az esetben, ha az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisitésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően és ennek céljára büntettet vagy vétséget követtek el, a paragrafusban meghatározott több esetben túlszigoru büntetési tételek alkalmaztatnak, még pedig nemcsak a bűnt elkövetettek vajry felbujtókra, hanem a bűnsegédekre, valamint a mozgalom vagy szervezkedés kezdeményezőire és vezetőire is. A szakaszban kontemplált rendelkezésben a büntetőjogi felelősség elfogadott elvének teljes figyelmen kívül hagyását kell felismerni. Nézetünk szerint másoknak cselekménye, amelyekben a kezdeményezés vezetői csak akkor büntethetők, ha a bűn elkövetéséről előzetesen tudtak, ha a bűntett vagy vétség elkövetését elóre láthatták és igy a mozgalom kezdeményezői, vezetői, valamint bűnsegédei nem tettes, hanem bűnsegédi bűntársak. A büntetőjogi felelősségnek ennél tovább menő kiterjesztését a javaslat második paragrafusában statuált magas büntetési tételek mellett is elfogadhatatlan túlzásnak tartjuk.« NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET. Először is tehát a büntetőjog általános alaptételeire hivatkozik. A 3. §, mely az állami- és társadalom törvénye? rendjének erőszakos felforgatására, megsemmisítésére irányuló mozgalommal, szervezkedéssel összefüggően hitelt érdemlő tudósítások, szervezések feljelentései kötelezettségét állapítja meg, ez is nagyon sok tekintetben aggályos. Különösen rámutatott egy körülményre, amelyre azt hiszem, a törvényjavaslat szerkesztői nem gondoltak, hogy t. i. ilyen izgatás vagy szervezkedésre való felhivás nagyon alkalmas módon történhetik a sajtó utján is. Már most, ugyebár, ad abszurdum lehet vinni azt, hogyha valaki a sajtóban izgat ilyen szervezkedésre, akkor is, büntetés terhe alatt a lap minden olvasójának kötelessége ezt feljelenteni. Remélem, hogy a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál ezt a szakaszt ugy fogják módosítani, hogy az ilyen magyarázat kizárt legyen. A kamara kérvényében következik az 5. §-ra vonatkozólag a következő észrevétel. (Olvassa) : »A javaslat 5. §-a szerint büntetendő az egyenes felhivás akkor is, ha egy emberhez négyszem között intéztetik. A paragrafus ily fogalmazásban tág tier et nyit a hamis vádaskodásnak és agent provokatőrösködésnek. Ezért a szakasz oly értelmű módosítását kívánjuk, mely szerint az egyenes felhívásnak többek j elenlétében kell történni, hogy a paragrafusban foglalt tényálladékot kimerítse. A cselekmény veszélyességére való tekintettel a »nyilvános« kritérium elhagyása ellen nem emelünk kifogást. Ez a szakasz intézkedik az izgatásnak épen a kulturországok büntetőjogában ismeretlen válfajára nézve. Itt is mindenesetre kívánatos az, hogy ez összhangba hozassék a büntetőjog általános elveivel. Itt már megjegyzem, hogy bizonyos anomáliák is állhatnak elő, t. i. a' meglévő büntetőtörvénykönyvünkben súlyosabb bűntettekre, amelyekre vonatkozó rendelkezések tehát ezentúl is érvényben maradnak, államfogház jár, igy pl. az 134. § szerint az alkotmány elleni nyilvános felhíváséit és izgatásért államfogházbüntetést szab ki, míg itt kisebb, négyszemközti felhívásokért fogházbüntetés van megállapítva ; ezek tehát mind büntetőjogi anomáliák. A 6. §-ra nézve azt mondja a kamara (olvassa) : »A 6. §-ban annak pregnánsabb kifejezését tartanok szükségesnek, hogy csak az állam törvényes hadereje ellem izgatás meríti ki a szakaszban meghatározott bűncselekményt, mert a javaslat szövegezése mellett kétség merülhet fel aziránt, hogy vájjon a törvényes kormány akaratán kivül vagy akarata ellenére keletkezett katonai alakulatok elleni izgatás is nem képez-e büntetendő cselekményt.« (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez is már nagyon sok felszólaló figyelmét felkeltette és azt hiszem, hogy ezek a különböző neveken folytatott átszervezés alatt álló különítmények 73