Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-164

A Nemzetgyűlés 164. ülése 1921. esetlenségével és kálváriájával oda, ahova egy nyugati ország még el nem jutott, hogy ugyanis itt mindenki egyformán, a konzervatívoktól egészen a józan szociáldemokratákig egyformán szembehelyezkedik, egyformán utálja, egyformán elkerülni akarja a bolsevizmust. Ennélfogva soha ez a Nemzetgyűlés és a mi kis csoportunk is, amelyhez tartozni szerencsém van, semmiféle eszközt meg nem tagad a kormánytól abban az irányban, hogy a bolsevizmus ellen védekezzék. De ennek azután tisztának, világosnak és határozottnak kell lennie. (Ügy van! a szélsőbalon.) Nem szabad olyan törvényjavaslatot előterjeszteni, amelybe csak erőszakosan magyarázzák bele a törvényjavaslat jóakarói azt, hogy az a bolsevizmus ellen van, ellenben egy rosszindulatú közigazgatás, egy rosszindulatú büntetőjogi politika bizony ezen törvényjavaslat hatása és uralma alatt megteheti azt, hogy minden politikai szabadságot üldözőbe vesz, hogy minden tisztességes és törvényes fejlődési agitációt és vágyakozást megfojt vagy pedig bünvádilag üldöz. Túri Béla : Ez nem történhetik meg ! Pető Sándor: Megtörténhetik ez is, mert ott kezdődik a nyomozás, hogy ez tud valamit, ez hallott valamit, ez felhívott valamire. Túri Béla: Ez nincs benne! t Pető Sándor: így van az. En azt hiszem, hogy a bolsevizmus veszedelmét itt folyton előráncigálni, amikor retrográd és a közszabadsággal és a politikai agitáció jogával szembehelyezkedő intézkedéseket léptetünk életbe, teljesen felesleges. Hiszen mindenesetre ennek a kérdésnek a legveszélyesebb részén már túlvagyunk. S anélkül, hogy én az igazságszolgáltatás ellen a legkisebb kifogást is akarnám, vagy tudnám emelni, én láttam jól és megfigyeltem azt, hogy amikor a bolsevizmus letört itt Magyarországon és megkezdődött a bolsevisták üldözése, nem kellett keresni uj törvényeket, mert megvoltak a mi régi törvényeink és a mi régi bíróságaink, s ezek igen erélyesen el tudtak bánni azokkal, akiket abban a szerencsétlen felforgató munkában bűnösöknek találtak, és soha sem bíróság, sem közigazgatás, sem nyomozó hatóság nem volt zavarban a bolsevizmus üldözésénél amiatt, hogy uj paragrafusokra lett volna szüksége. Mindazok az anarchisztikus mozgalmak és alkotmányellenes törekvések, amelyek előfordulhatnak, és amelyek embereket akár könnyelműségből, akár fanatizmusból, akár félrevezetésből büntetendő cselekmények terére visznek, mindazok a mi büntetőtörvénykönyvünkben eddig is megtalálták a maguk ellenszerét. Itt van a büntetőtörvénykönyvünknek első fejezete, amely a felségsértésről, a második fejezete, amely a hűtlenségről, a negyedik fejezete, amely a lázadásról, az ötödik fejezete, amely a hatóság elleni erőszakról, a hatodik fejezete, amely az izgatásról szól, és üldözi azokat, akik ezeket a bűncselekményeket elkövették. Tehát elég bőven van évi március hó 12-én, szombaton. 525 gondoskodás a mi büntetőtörvénykönyvünkben minden alkotmány- és törvényellenes és erőszakos agitáció, kísérlet és törekvés ellen, és eddig még sohasem akadt ilyen bűncselekmény, amelynél akár a bíróságok, akár az ügyészségek, akár a nyomozó hatóságok zavarba jöttek volna amiatt, hogy milyen törvényes alapon üldözzék az ilyen erőszakoskodó s az ország és állami és társadalmi rend érdekeit sértő törekvéseket. Nem fogadom el tehát azt az érvelést, amelyről olyan nagy buzgalommal beszélt tegnap is Túri Béla t. képviselőtársam. Nem tartom őszintének azt az indokolást, hogy a t. kormány ezt a törvényjavaslatot a bolsevizmus letörésére és üldözésére kívánja a Nemzetgyűlés által elfogadtatni hanem, sajnos, én ebben a törvényjavaslatban egyik oszlopát látom annak az épületnek, amelyet itt már régóta emelnek s amely épületnek hogy mi a célja, arról is egész nyíltan és bátran beszélt a maga szempontjából Tűri Béla t. képviselőtársam, aki azt mondotta, hogy nekünk semmi közünk azokhoz az eszmékhez, amelyekről olyan szépen és gyönyörűen beszélt két nappal ezelőtt gróf Ápponyi Albert t. képviselőtársam. Túri Béla: Korrektivumokkal! Pető Sándor : Lényegileg így van. Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy ő igenis nem akar alkalmazkodni a Nyugathoz, hogy itt nem nyitja ki az ablakokat azért, hogy a szabad levegő bejöjjön, hogy neki semmi köze azokhoz az áramlatokhoz, amelyek, ha bennünket a Nyugattal összekötnek, akkor itt a gazdasági és minden egyéb, az állami életre fontos élet is jobban fejlődnék és jobban kialakulna. 0 megmarad a maga szigetén, ő az egész vonalon a numerus clausus alapjára helyezkedik és igenis akar egy kis sziget Magyarországot, amely szembeszáll, nem harmonizál a nyugati haladással, a nyugati kultúrával és mindazzal, ami a nyugati eszmékkel kapcsolatos. Sréter István : Mese ez. Demagógia! (Mozgás.) Túri Béla : Minden más nemzet a maga veszedelmével szemben épugy védekezik. (Zaj.) Pető Sándor : Sajnos, én ezt a törvényjavaslatot csak egy láncszemnek tekintem abban a sorozatban, amellyel találkoztunk már többször, s amelynek egyik díszpéldánya a botbüntetés, amelyről azt hittük, hogy ez mérséklő hatással lesz a drágaságra, pedig . . . (Felkiáltások : Nem hajtották végre!) Bródy Ernő : Van bot és minden drágább ! (Zaj.) Pető Sándor : ... talán naptárilag lehet megállapítani, hogy azóta, kezdve a falun és végezve a városban, kezdve a mezőgazdasági termékeknél és végezve a kereskedelmi áruknál, minden fokozottabb mértékben lett drágább Magyarországon, mint akárhol, úgyhogy azt hiszem, hogy aránylagosan Magyarország, mert hiszen az olcsóságnak bizonyos feltételei megvannak, aránylag Európa legdrágább országa.