Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. évi márczius hó 11-én, pénteken, 501 ez a javaslat készül és azért én ezen semmiféle kifogásolni valót nem találok. Azt pedig, azt hiszem, senki sem fogja állítani t. képviselőtársaim között. (Halljuk ! balfelöl.) hogy ha ez a javaslat a bolsevizmus elleni védekezés, — legalább az első fele — akkor ez valami képzelt veszedelemtől valö védekezés. Ha egyebet nem nézünk, csak a mi közvetlen környezetünket akár nyugatra, akár keletre,(Ugy van! ügy van! balfelől.) akkor én mégis csak azt látom, hogy még mindig megvan az a törekvés, hogy ugy fejezzem ki magamat, a XX. század Vörös-tengerébe akarják a magyar nemzetet belefojtani, (ügy van ! balfelől.) Ezt a veszedelmet nekem lekicsinyelnem nem lehet és miután az a meggyőzédésem, hogy tényleg a régi büntetőtörvénykönyv rendelkezései — majd ki fogom fejteni — e veszedelem ellen nem nyújtanak garanciát, azért én a javaslat szükségeességét, igenis, látom. T. Nemzetgyűlés ! Azt is merem állitani, hogy ennek a javaslatnak semmiféle bosszúálló, megtorló jellege nincs. Ezt azért kivánom hangsúlyozni, mert ez semmiféle elmúlt forradalmi bűntényekre nem vonatkozik, ez teljesen pro futuro törvény, ez egy preventiv védekezés, ez semmi egyéb, mint amit Harding, az Unió elnöke mostani székfoglaló beszédében mondott : az erőszakkal szemben, igenis, mindent meg fogunk tenni a társadalmi rend védelmére. Ebben nincs visszaható erő. Bródy Ernő: A botbüntetés! Túri Béla : Ez semmi egyéb, mint védekezés a jövőre nézve, és én egyénileg, ha csak pszichológiailag lehetne államot kormányozni, azon az állásponton lettem volna a kommunizmus után, — kivéve azokat, akik tényleg annak irányitói, vezetői voltak — bogy mindenkit rögtön eresszünk szabadon s ezzel a nagy kegyelmi gesztussal, ezzel a nagy lendülettel állitsuk vissza egyszerre a lelkekben a nyugalmat s akkor rögtön szükségesnek tartottam volna egy ilyen törvényt, amely azonban a legelső megmozdulását nemcsak a tettnek, hanem a gondolatnak is ilyen irányban büntette volna. Tehát ha már a viszonyok olyanok voltak s a kormányzás ugy történt, hogy az állam érdekében ez nem is volt lehetséges, — a részletekre nem akarok kiterjeszkedni — mindannak ellenére örülök, hogy végre jön egy ilyen törvény, amely a veszedelmekkel szemben bennünket megvéd. Már most, t. képviselőtársaim, menjünk a dolog büntetőjogi részébe s kezdjük azzal, amire nem is gondoltam eddig, hogy a kivételes törvényre való hivatkozás — ma Rassay barátom erre is alludált — talán feleslegessé teszi e törvényt. Ugy látom, hogy ez először is félreismerése a rendkivüli hatalomról, a kivételes hatalomról .szóló törvénynek, mert ahogy én azt ismerem, — lehet hogy tévedek — a büntető kódex paragrafusait nem változtatta meg, tényálladékokat nem forgatott fel, csak a büntetést emelte és csak némely olyan mozgalomra, mint Rassay t. barátom mondotta, hogy például a sztrájkra, hozott olyan rendelkezéseket, amelyek tényleg eddig nem voltak. De azt állitani, hogy ha a rendkivüli hatalomról szóló törvény életben van, akkor erre a törvényre azon szempontból, amiből én látom, hogy szükség van, nincs szükség : ez tévedés. T. Nemzetgyűlés ! Én egészen őszintén, nyiltan fogok beszélni* Beismerem azt, hogy ez a törvény ellenkezik, legalább is, mondjuk ugy, hogy más színezetet ad a büntetőjognak, mintáz 1878-iki törvény. Én azt elismerem t. képviselőtársamnak ; és mindjárt részletesen is belemegyek. Azonban én azt látom, hogy azok, akik opponálnak e törvényjavaslat ellen, félreismerik ugy az 1878 : V. t.-cikket, mint magát a bolsevizmust, mint olyat, amely ellen védekezünk. Leszek bátor megmondani, miért. Tudniillik a büntetőjogunk, ugyebár, mindig konkrét bűncselekményeket állapit meg vétségeknek és pedig azokat is csak akkor, ha közvetlenül irányulnak — mondjuk : a J2. § értelmében — bizonyos esetekre. Tehát, t. Nemzetgyűlés, két dolog szükséges : a konkrét bűncselekmény és a közvetlenül irányulás. Ezt a büntetőtörvénykezést szülte az a felfogás, amely az egyéni szabadságnak teljéből indul ki és nem akar semmi mást büntetni, mint a legbrutálisabb összeütközést a jogrenddel vagy a törvénnyel. Azonban mi most voitaképen tömegmozgalom, szabad azt mondanom, egy tömegbűncselekmény ellen akarunk védekezni a bolsevizmusnál, és pedig nem ugy, hogy akkor büntethetünk, amikor már a bűncselekmény bekövetkezett, mert az nem egyéb, mint maga a proletár-forradalom és diktatúra. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.); hanem előre akarunk védekezni, hogy be ne következzék. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Mert ha nekem be kell várnom azt, hogy a proletárdiktatúra, ez az eruptív forradalom, ez a tömegforradalom megfogható legyen . . . Pető Sándor : Ez a törvény nem ezt kívánja ! (Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek, mert különben név szerint leszek kénytelen megnevezni az illető képviselő urakat ! Túri Béla : Ezt kívánja ! Azt hiszem, hogy nagyon kevesen leszünk életben, hogy ha ez a szerencsétlenség bekövetkezik. (Ugy van ! balfelől.) Tehát, t. Nemzetgyűlés, a törvényjavaslat itt voltaképen számol azzal a nagy hatalommal, ami a tömegerőben van és láttuk, hogy épen a proletárdiktatúrának a veszedelme az, — rá fogok térni néhány szóval a kitörésére, — hogy a tömegek felizgathatok előzetes bűncselekmények elkövetése nélkül, ugy hogy ez a forradalom mégis kitörhet. T. Nemzetgyűlés ! Talán itt lesz a legjobb, ha hivatkozom arra, hogy épen a napokban jelent meg egy Oroszországban járt újságírónak a brosürája az orosz állapotokról, aki ugy ment oda, hogy szimpátiával viseltetett az orosz bolsevistákkal szemben és a feljegyzéseiben, amelyeket kiadott.