Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-163
A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. évi márczius hó 11 én, péntekéi,. 497 »amely a katonás fegyelem megbontására alkalmas«. T. Nemzetgyűlés! Itt egy pillanatra mégis kénytelen vagyok megállni. Kérdést kell intéznem : hogyan méltóztatnak ezt tulajdonképen érteni ? Nekem nem szabad a román hadsereget sem kritizálnom, mert ki vagyok téve annak, hogyha a fegyelme ellen vétek, ez esetleg alkalmas lehet a magyar hadsereg fegyelmének a megbontására is ? Vagy talán kisértette az igen t. igazságügyminister urat még a régi időből az osztrák hadsereggel való sajnálatos együttműködés és közösség . . . Balla Aladár: Nincs már meine Armee! (Zaj.) Rassay Károly : ... és arra méltóztatik gondolni, hogy jöhet idő, amikor ennek a törvényjavaslatnak homályos rendelkezése alapján kénytelenek leszünk a dicsőséges osztrák hadsereg fegyelmét is megvédeni? (Zaj a szélsőhaloldalon.) Engedelmet kérek, mikor én nem látok más módot, mint azt, hogy a körülöttünk lévő hadseregek romoljanak, a mienk pedig erősödjék, nem tudom megérteni, hogy mi akart lenni ez a védelem a javaslat indokolásában. (Zaj.) Bernolák Nándor előadó: A bizottsági szöveg kifejezetten a magyar fegyveres erőre vonatkozik. Legyen szabad ezt megállapítanom. Rassay Károly: Engedelmet kérek,ezzel szemben »ki a katonaság intézménye ellen izgat« kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez nemcsak a magyar fegyveres erőről szól, hanem általában véve a katonaság intézményéről és az eredeti szöveg is, amelyet a törvényjavaslat tartalmazott, szintén a magyar fegyveres erőt mondotta, tehát semmiféle novum, semmiféle javítás nem volt azáltal, hogy a t. előadó ur a magyar fegyveres erőt külön kiemelte, mert hiszen ez benne volt az eredeti törvényjavaslat szövegében is ... Pető Sándor: A militarizmus védelme! A militarizmus szent ! Rassay Károly: Hasonlóképen a katonaság intézménye, amely alapja volt ezen indokolásnak, ott szintén megjelölés nélkül maradt. Méltóztassék megengedni, hogy általában véve kérdést intézzek az igazságügyminister úrhoz, mert hiszen ez beleiillik a törvényjavaslat vitájának általános keretébe : meddig méltóztatik még gondolni az esküdtszék intézményének a felfüggesztését ? Én megértettem azt, hogy a háború alatt az esküdtszék intézményét félretolták és szakbiróságokra ruházták az Ítélkezést. De mikor ilyen javaslatot hoznak ide, amelyben determinálatlan cselekményeket büntetendő cselekménynek minősítenek, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) amelyben, ha lehet garanciáról szó, csak egy garancia lehet, az, hogy oda független polgárok ülnek le, (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) akik együtt élnek a nemzet életével és akik esetleg felülről jövő nyomást is tudnak parírozni azáltal, hogy az igazNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1020—1921. — VIII. KÖTE ságszolgáltatásban tényleg az állam érdekét és nem a törvény szövegét nézik, akkor mégis kérdeznem kell : mi äz indoka annak, hogy a minister ur még most sem látta elérkezettnek az időt, hogy végre az esküdtszék intézményét, ha máshol nem, legalább a politikai bűncselekményeknél, amelyek mindig odatartoztak, visszaállítsák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Befejezem beszédemet, öszszefoglalom azt, amit eddigelé mondottam, abban, hogy szívesen hozzájárulok büntetőtörvény egyes büntetési tételeinek emeléséhez, ha az egyes cselekmények a büntetőtörvénykönyvből átvett tényálladék alapján határoztatnak meg. De nem járulok hozzá ahhoz, hogy meghatározatlan cselekmények ilyen súlyos szankciókkal minősíttessenek bűn* cselekményekké, mert én ennek a mai, igaz, hogy a nagyon sokszor lecsepült büntetőjogrendszerünkkel szemben semmiféle szükségét sem látom. Nem járulhatok hozzá a javaslathoz azért, mert ez a visszaéléseknek lehetőségét vég nélkül megnyitja. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Pető Sándor : Az üldözésekét ! Rassay Károly : Nagyon sajnálom, de nem érthetek egyet Haller t. képviselőtársammal, aki lelkiismeretét azzal nyugtatja meg, hogy hiszen visszaélés mindig lehetséges volt és ez attól függ, hogy a hatalom miképen kezeli a törvényt. Engedelmet kérek, nagy különbség van abban, hogy ha valaki, aki a visszaélést elköveti, viseli a felelősséget az embertársai előtt, a történelem előtt és az igazságszolgáltatás előtt és más az a vissza* élés, amely az ilyen javaslatok alapján be tud burkolózni a törvényességnek látszatába. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Pető Sándor : Bírói Ítéletekkel szankcionálják! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad még röviden a javaslat politikai részével foglalkoznom. Amint végighallgattam azoknak a képviselőtársaimnak beszédét, akik a javaslatot támogatják és láttam azt az ideges félelmet és borzongást folyton a forradalomtól, önkénytelenül eszembe jutott az a kép, amelyet Anglia közállapotai mutattak a francia forradalom idejében. Én nem fogok — mint Bródy t. képviselőtársam— a francia forradalom történelméből venni példákat. De talán Angliából, amely mégis kissé távol állt a forradalom hullámaitól, lehetne összehasonlító képet venni. A mostani helyzet nagyon emlékeztet azokra az angol közállapotokra, amelyek a francia forradalom idején uralkodtak. Az egész társadalom, maga a kormány is, meg volt rémülve a forradalom gondolatától, amelynek pedig Angliában sem a belső, sem a külső feltételei fenn nem forogtak. Egy erős reakció bontakozott ki az angol közállapotokban és angol kormányzás részéről, amely a polgári szabadságokat, a sajtót, a gyülekezést, a véleményszabadságot teljesen elnyomta. Az az uralkodó osztály, amely a sajtószabadság és általában véve a közszabadságok növekvő ereje által 63
