Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

498 J Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. a maga pozícióját féltette, megragadta ezt a forradalmi félénkségét, forradalmi hisztériát és minden demokratikus gondolatot, minden haladást erővel elnyomott. A kormányzat minden kisebb jelentőségű és egészen ártatlan célú társulásban forradalmi szövetkezéseket, lázadásokat látott. Időről-időre tudatosan keltett pánikot a közvéleményben, hogy ezzel a pánikkal igazolja a parlamentben és kint a társadalomban egyaránt erőszakos és elnyomó politikáját. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mint nálunk !) És a felzaklatott társadalomnak félelme átterjed a bíróságokra is és hiába voltak mentőtanuk, a rendőrség, a bíróság egyaránt félt a forradalomtól és megszűnt igazságszolgáltatási szerv lenni, hanem egyszerűen politikai hatósággá lett, amely abban látta feladatát, hogy ő is elnyomjon minden forradalmi megmozdulást, vagy helyesebben minden olyan jelenséget, amelyet forradalmi megmozdulásnak minősített, önkéntes társulatok alakultak. Ezek arra vetették a fősúlyt, hogy adatokat szolgáltassanak állítólagos forradalmi mozgalmakban résztvevő személyekre nézve és ezeknek az adatoknak a bíróság több bizonyító erőt tulajdonított, mint a különben jóhiszemű tanuknak. Pető Sándor : 3. § ! Rassay Károly : A bíróság egész egyszerűen belenyúlt a törvényhozói hatalmi körbe és pedig akként, hogy Ítéletekkel proskribálta azokat az alkotmányos reformokat, amelyeket tulaj donképen a törvényhozás megérettnek látott. Ebben a tekintetben utalhatok egy birói Ítéletre, amely a »Nép barátai» cimű egyesület vezetői ellen irányult és amely elitélte őket azon az alapon, mert megállapította, hogy az egyesület célja az általános választójog volt (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és megállapította azt, hogy mivel ez a törekvés a választói j oggal bíró egyetlen osztály, a birtokososztály választójoga ellen irányul, ez végeredményben a brit alkotmánynak felforgatását jelenti. Es mi lett ezeknek az elnyomó intézkedéseknek, mi lett az ilyen ideges félelemnek az eredménye, amelyről oly szépen beszélt itt Apponyi Albert t. képviselőtársam ? Az lett az eredménye, hogy évtizedekre kiható nyugtalanság és izgalmak következtek és ma a hidegen itélő történelem megállapítja, hogy ezek az izgatottságok utórezgései voltak azon kétségbeesett, céltalan, értelmetlen elnyomó intézkedéseknek, melyeket az akkori kormányon levő hatalom a néppel szemben gyakorolt. Mi, t. Nemzetgyűlés, konszolidációt akarunk, de vájjon lehet-e konszolidáció akkor, ha az első legfontosabb tekintetben, az igazságszolgáltatás tekintetében nem térünk a konszolidáció útjára ? A konszolidáció útja pedig az, hogy legyen vége a forradalmi igazságszolgáitatásnak ... (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : De akkor miből élnek ? Rassay Károly : . . . adjuk vissza a jogrendet és adjuk vissza az igazságszolgáltatást is a maga évi márczius hó 11 én, pénteken. feladatának. Az a körülmény, hogy ebben a javaslatban ilyen általánosságban vannak megjelölve bizonyos cselekmények, majdnem azt mondhatnám, csak gondolatok, melyeket a javaslat pönalizálni, büntetőrendelkezés alá vonni akar, méltóztassanak elhinni, semmivel sem enyhébb, semmivel se jobb, mint mikor azt mondották ki, hogy bűncselekmény az, ha valaki a haza üdve ellen vét és rábízták a bíróságra, hogy ítélkezzék és mondja meg, hogy mi a z a cselekmény, ami a haza üdve ellen van. (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : A Teleki-kormány üdve ellen vét[ Rassay Károly : És hiába hivatkoznak itt t. képviselőtársaim közül egyesek a független bíróságra. Nekem is van valami közöm a független bírósághoz és én meg vagyok győződve róla, hogy ez a bíróság igyekezni fog mindig a maga feladatai körén legjobban megfelelni, bármily nehéz helyzet elé állítsa is a kormányzat, vagy a törvényhozás félénksége vagy tehetetlensége. Azzal legyünk tisztában, hogy a biró csak addig független, mig normák és szabályok állnak rendelkezésére az ítélkezésre, de abban a pillanatban, amikor a bírótól ezt az egyetlen levegőt, amelyben mozoghat, elvonjuk és a bírónak csak felhatalmazást adunk az ítélkezésre, — mint ahogy az ebben a törvényjavaslatban is történik — a biró megszűnt független lenni, a biró kénytelen politizálni s ép ugy pártember lesz, mint vagyok én vagy más és elveszíti a függetlenségét, mert alákerül az emberi indulatoknak, a szeretetnek, a félénkségnek, a bosszuérzésnek, a pártszenvedélynek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalóldalon. Mozgás a baloldalon.) Ha azt akarják, hogy a biró független legyen, akkor meg kell vonnunk azt a határt, amelyen belül mozognia kell, amikor a kezére bizott itélőhatalommal sújtani akar. Ha azonban csak felhatalmazzuk, akkor önkénytelenül it átlökjük a politizálás terére. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha már minden állami tényezőnek meg akarjuk adni a maga hatáskörét és azt szigorúan megvonjuk, sokszorosan kérem és kívánom ezt épen a bíróságra. Ne hárítsa el magától a kormány és a törvényhozás az őt terhelő és általa viselendő felesősséget azáltal, hogy a biró vállaira teszi a terhet, hogy ő mondja meg, hogy valamely cselekmény a pillanatnyi kormányzati érdekek szempontjából, vagy az államhatalom pillanatnyi érdekei szempontjából büntetés alá esik-e vagy sem. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy abban a pillanatban, amikor elveszik a bírónak ezt a függetlenségét, a biró akármilyen jó szándékkal van is tele, végeredményben a közszabadságoknak nem védője, de a közszabadságok hóhéra lesz. És ha már itt tartunk, legyen szabad még röviden néhány szót mondanom a közszabadságokról és arról a harcról, melyet részben elitélnek, részben meggyanúsítanak és megrágalmaznak, de amely, azt hiszem, igen erős igazolást kapott tegnap egy itt elhangzott beszédben. Azt hiszem,