Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-163
496 A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921 felhívás mellett még a »nyilvánosan« szó is megvolt, amelyet azonban most az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elénk terjesztett javaslatból kihagytak anélkül, hogy gondoskodtak volna arról, hogy megjelöltessék, hogy tulajdonképen ily körülmények között az egyenes felhívás alatt a büntetőtörvénykönyvből merített fogalmat kell-e érteni, vagy pedig az u. n. csábítás fogalmát, amikor az négyszem között, a nyilvánosság kizárásával történik. A másik, ami kétségtelenül kissé furcsán hat ebben a szakaszban, az, hogy öt évig terjedhető fogházzal kívánja büntetni azt, aki az ilyen cselekmény elkövetésére egyenesen felhiv. Ismét fel kell vetnem a kérdést : milyen cselekmény elkövetésére hív fel, és akkor megkapom az igazságügyi bizottság jelentéséből e kérdés tökéletes feleletét, amikor azt mondja, hogy »az eredeti javaslat 9. §-a a javaslat 1. §-ában leirt bűncselekményre irányuló egyenes felhívást büntetik«. Tehát az 1. §-ban foglalt bűncselekmény az is, ha valaki az ott megállapított rendnek felforgatására mozgalmat, vagy szervezkedést kezdeményez. Itt ismét találkozunk két ugyanazon fogalommal. Felhívni valakit ezen szervezkedés megtételére, vagy pedig kezdeményezni : hisz ez végeredménben egy és ugyanaz. Nem tudom meglátni azt, vájjon hol fog itt majd a bíróság bölcsessége eligazodni, hogy végeredményben öt évig terjedhető fegyházzal büntesse-e a kezdeményezőt, aki nagyon valószínűleg akként kezdeményez, hogy valakit egyenesen felhiv, vagy pedig Öt évig terjedhető fogházzal az egyenes felhivót. Ezt a dilemmát, ezt a kétértelműséget csak ugy lehetne elkerülni, ha nyíltan és világosan bele lenne véve a törvény szövegébe, hogy a cselekményt az követi el, aki gyülekezeten, nyilvánosan, szóval vagy pedig írásban, képes ábrázolat utján stb. hív fel ilyen szervezkedésre stb. Ez azonban egyáltalában nem illik bele abba a gondolatkörbe és abba az érzületbe, amely ezt a törvényjavaslatot sugallta, mert itt nem a nyilvánosság előtt végbemenő szervezkedéseket, az állam elleni bűncselekményeket kívánják büntetni, hanem igenis egészen a magánérintkezésekig is lenyulólag még a kezdeményezést, majdnem azt mondhatnám, még a gondolatot is akarják elfojtani. Pető Sándor: A diskurálást! Balla Aladár: Igazi Bach-világ! Rassay Károly : A törvényjavaslat, amint adós maradt nekünk az 5. §-nál az egyenes felhívás fogalmával, hasonlóképen adós maradt a 6. §-ban az izgatás fogalmával. Hiszen már gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam utalt arra, hogy mennyire bizonytalan tényálladékot tartalmaz a 6. §-ban foglalt rendelkezés ; menynyire bizonytalan rendelkezést tartalmaz azáltal, hogy az idevonatkozó cselekmények tényálladókát nem irja pontosan körül. Most én tulajdonképen tovább megyek egy gondolattal, amikor azt évi márczius ho 11-én, pénteket), mondom : azzal a ténnyel, hogy az izgatás fogalmát nem jelöli meg, utalással a büntetőtörvénykönyv vonatkozó rendelkezésére, még zavarosabbá tette a tényállást. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az izgatás fogalma a nyilvánossággal van összekötve. Méltóztassék megnézni a büntetőtörvénykönyv 171. §-át, amely egy állandó fonalképen jelentkezik a további bűncselekményeknél mindenütt, ahol az elkövetési módot jelöli meg a törvény, utalva a büntetőtörvénykönyv 171. §-ára. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat egyszerűen az »izgat« szót veszi fel a törvény rendelkezésébe, újra fenhagyva kétséget aziránt, hogy vájjon nyilvánosan lehet-e csak elkövetni ezt a cselekményt, va^gy pedig elegendő lesz, ha a nyilvánosság kizárásával követtetik el. Méltóztassék megengedni, hogy egy gyakorlati példát mondjak. Ha pl. egy rekvirálás alkalmával valaki a rekviráló katonai közeggel szemben — mondjuk — talán felháborodásában minden izgatási cél nélkül is kitör és megtámadja azt a közeget szóval, mert hiszen ha ténnyel támadja meg, az már, . . . Kerekes Mihály : A rekvirálás maga izgatás ! Rassay károly : Ha meri kritizálni, e törvényjavaslat alapján idevonható épen azért, mert az izgatás fogalma nincs világosan körülírva. (AB elnöki széket Kenéz Béla foglalja él.) Ismét fel kell tennem a kérdést, célzatos-e ez, ezt akarja-e a törvény, vagy pedig csak a törvény szerkezetének pongyolaságában kell-e a magyarázatot keresni. Méltóztassék megengedni, hogy ennél a szakasznál még egy pillanatra megállják és újra a törvényjavaslat indokolására térjek át mert találtam abban egy olyan szokatlan és, annyira érthetetlen kijelentést, hogy ezzel talán módot fogok nyújtani a minister urnák, vagy az előadó urnák, hogy nekünk közelebbi felvilágosítást adjanak. Azt mondja ugyanis az eredeti törvényjavaslat indokolása — és meg kell jegyeznem, hogy a törvényjavaslat szövegében az igazságügyi bizottsági jelentés szerint általában véve, egyes konkrét módosításoktól eltekintve, csak stiláris módosításokat vettek be — ezt mondja ez az indokolás : »Számolva azonban azzal a körülménnyel, hogy a magyar fegyveres erő, vagy a belső rend ós biztonság fentartására hivatott egyéb fegyveres szervezet fegyelme hátrányosan befolyásolható az olyan romboló célzatú bírálattal is, amely nem kifejezetten a magyar fegyveres erő, vagy annak valamely kiegészítő része ellen irányul, hanem, amely akár egy másik államnak fegyveres erejét, vagy a fegyveres erőt általában, vagy a katonaság intézményét, a katonai fegyelmet, vagy a katonai hatóság rendelkezését bírálja« — ez a kifejezés módosíttatott oly módon:
