Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. v.énykönyvek eme hiányát kívánja ezen javaslat pótolni. Nem tudom elképzelni, bogy micsoda tör­vényalkotás akar az lenni, amely olyan bűn­cselekményt akar pönalizálni, amelyre nézve in­dokolásában önmaga azt mondja, bogy nem le­het felismerni sem a cselekményt, sem annak a célzatát, irányát. Engedelmet kérek, hát ez nem a közszabadságok megfojtása, hogy ötévi fegyházat állapitok meg olyan cselekményekre, amelyekről magában az indokolásban megálla­pítom, hogy pótolni kívánja a büntetőtörvény­könyv hiányos rendelkezéseit, amelyekről még nem lehet felismerni ebben a stádiumban, — tudniillik ebben a stádiumban már ötévi fegy­házat kap az illető — hogy tulajdonképen mit is akart elkövetni és hogy az az állam rendjé­nek erőszakos felforgatására irányult-e? Szilágyi Lajos: A politikai üldözések meleg­ágya! Rassay Károly: Ezek a rendelkezések.azok, amelyek kell hogy mindenkinek a szemét fel­nyissák, amikor e felett a javaslat felett sza­vazni kivan, amelyekkel öngyilkosságot követnek el a közszabadságok, és ki kell mondanom, vég­eredményben a politikai szabadság és a Nemzet­gyűlés ellen is. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) A törvényjavaslat 2. §-a ezt a nem deter­minált bűncselekményt még borzalmasabb be­állításba helyezi elénk, amidőn egy megállapít­hatatlan bűncselekménynek olyan tetteseit és részeseit is fogja büntetni, akik a bűncselek­ményről abszolúte tudomással sem birtak. Igen szimpatikus lehet sokak előtt utalni arra, hogy amikor kezdeményeznek egy mozgalmat — a »kezdeményezés« szóról ismét nagyon sokat lehetne beszélni, — és azután ez a mozgalom túlhaladna a kezdeményezők által gondolt ha­táron és valahol messze, területileg semmi össze­függésben a kezdeményezőkkel, egy bűncselek­ményt követnek el — hogy akkor a kezdemé­nyezők mégis büntettessenek. Én azonban azt hiszem, hogy akinek a jogi érzékét a politikai szempont nem tette teljesen tönkre, aki nem akar forradalmi igazságszolgáltatást, az egy ilyen javaslatot, ilyen rendelkezést meg nem szavazhat . . . Es talán még más véleményem lenne erről a rendelkezésről, ha csak a mozgalom vezetői­nek büntetésére korlátoztatnék a törvénynek az a rendelkezése, hogy ezek akkor is büntet­tetnek, ha nem tudtak valamely cselekményről, amelyet a mozgalommal összefüggőleg, másutt, más körülmények között elkövettek. Lehetetlen azonban elfogadnom a rendelkezést akkor, mikor a kezdeményezőket, tehát azokat, akik talán csak egy gondolatot dobtak ki és semmi egyéb részt nem vettek a további mozgalomban, szin­tén ilyen súlyos, időbelileg és térbelileg messze kihatású felelőssség alá akarja helyezni. Hogy mennyire nem lehetséges ez, legyen évi márczius hó 11-én, pénteken. 495 szabad erre csak egy gyakorlati példát felhoz­nom. A törvényjavaslat nem ad nekem támpon­tot arra, hogy mi lesz azzal a kezdeményezővei, aki a törvényjavaslat 4. §-a alapján büntetlen­séget szerzett magának azáltal, hogy elállt . . . Kerekes Mihály: Spitzli lett! Rassay Károly :. . . hogy az állam érdeké­ben, igen helyesen jelentést tett a mozgalomról, látva, hogy az terjed, mint ahogy azt ők el­gondolták. Mi lesz az ilyen büntetéssel, ha majd a törvény 2. §-a alapján felelősségre vonják egy későbbi stádiumban, térbelileg másutt elkövetett bűncselekményért, olyanért, amelyre a törvény halált vagy kisebb büntetést szab ki, de amelyért ő a törvény szerint a 2. § alapján felelős marad annak ellenére, hogy a mozgalom kezdeménye­zéseért a törvény 4. §-a alapján büntetlenséget szerzett magának. A törvényjavaslat valami csodálatos kedvét leli abban, hogy a büntetőtörvénykönyvből egyes fogalmakat ugy 50°/o-ra átültessen a maga szövegébe. Az 5. § rendelkezést tartalmaz azok ellen, akik állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására, vagy meg­semmisítésére irányuló bűncselekmény elköveté­sére egyenes felhívást intéznek. A büntető­törvénykönyv ismeri az egyenes felhívás fogalmát, de sajnos, nem látok egyetlenegy utaláson kívül, amely — ha jól tudom — az igazságügyi bi­zottság jelentésében van, sehol támpontot arra nézve, hogy itt az 5. §-ban említett egyenes felhívás alatt azt a felhívást kell értenem, amelyet a büntetőtörvénykönyv 134. vagy 171. §-a körülír. Ez alatt az egyenes felhívás alatt ugyanis büntető jogrendszerünk mindig olyan felhívást ért, amely nyilvánosan szóval, vagy irat, nyom­tatvány, képes ábrázolat utján, tehát ismét a nyilvánosság utján követtetik el. A törvény­javaslat nem ad nekem támpontot arra nézve, hogy ez a felhívás ilyen értelemben magyará­zandó-e vagy sem. Az igazságügyi bizottság jelentése ideadott indokolásában megemlíti ugyan zárjelben a büntetőtörvénykönyv 171. §-át, ez azonban homlokegyenest ellentétben áll az ere­deti javaslatnak hasonlóképen idevágó indokolá­sával, és minthogy magát a szöveget, legalább ebben a vonatkozásban, az igazságügyi bizottság nem változtatta, kénytelen vagyok felvetni ismét a kérdést, hogy mi értendő az egyenes felhívás alatt ? Az eredeti javaslat ugyanis kijelenti, hogy »az ily felhívás megtorlására a büntetőtörvény­könyv 171. §-a nem tekinthető eléggé hatályos­nak, mert a felhívásnak csak arra az esetére terjed ki, amely nemcsak nyilvánosan, hanem egyszersmind gyülekezeten is történt, holott két­ségtelen, hogy az ilyen felhívás akkor is végze­tes következményekkel járhat és elvileg épen olyan veszélyes, ha gyülekezeten kívül történt nyilvánosan«. Tudniillik az eredeti szövegben az egyenes

Next

/
Thumbnails
Contents