Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. évi márczius hó 11-én, pénteken. 493 használja a szöveg az alkotmányt, a jogi és társadalmi rendet — és megsemmisítésére, a büntetőtörvénykönyv 127. §-ában meghatározott bűntettekre irányuló előkészítő cselekmények büntetése pedig olyan enyhe, hogy sem a cselekmény súlyával megfelelő arányban nem áll, sem pedig nem gyakorolhat elég visszariasztó hatást az állami és társadalmi rend ellenségeire«. Ebből, t. Nemzetgyűlés, azt kellene kiolvasnom, hogy állami és társadalmi rend alatt az alkotmányt kell érteni, mert a bizottsági jelentés épen azt indokolja, hogy az alkotmány védelmére vonatkozó szakaszok miért és mennyiben nem nyújtanak kellő védelmet. Ezzel szemben Somogyi t. képviselőtársam, hasonlóképen helyeslés közben, felállította azt a tételt, hogy az állami rend teljesen más valami, mint az alkotmány. O aztán belebonyolódott ebbe a dologba és azt mondotta, hogy az állami rendben benne van az alkotmány, az alkotmányban azonban nincs benn az állami rend, továbbá megkockáztatta még azt a kijelentést is, hogy amennyiben nem maradna más, mint a büntetőtörvénykönyv 127. §-a, a rend semmikép sem lesz megvédhető. Ilyen körülmények között mégis fel kell vetnem azt a kérdéstj hogy mi tehát az állami és társadalmi rend ; s minthogy sem a törvényjavaslat indokolásából, sem az eddig elhangzott beszédekből arra nézve megfelelő támpontot nem kaptam, hogy mi is tehát itt a büntetőjogi védelem tárgya, méltóztassék megengedni, hogy az általános ismeretekből és fogalmakbői én magam próbáljam ezt megkonstruálni. En, t. Nemzetgyűlés, állami rend alatt mindazoknak az életviszonyoknak összességét értem, amelyeket az állam a maga jogi szabályozása körébe von és akármennyire triviálisan hangzik, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ebből az egyetlen helyes definícióból kiindulva, a villamosokon való lógásnak megtiltása ép ugy egy állami rendszabály és annak megtartása az állami rendnek ép ugy integráns része, mint a hűtlenség, a lázadás vagy a felségsértés, illetve azok megtorlása. Nem tudok az állami rend helyes fogalmáról más következtetésre jutni s ha most azt kérdezem, hogy mi a társadalmi rend, — mert hiszen ezt a két fogalmat itt egymás mellett használja a törvényjavaslat — akkor meg kell állapítanom, hogy a társadalmi rend azoknak az életviszonyoknak összessége, amelyeket az állam nem von be a jogi szabályozás körébe. Hiszen az állam nem szabályozhat minden életviszonyt; a jogilag szabályozott kereteken belül a társadalom éli a maga életét és azok az életviszonyok, amelyeket az államhatalom nem vont be a jogi szabályozás körébe, kialakulnak s egy társadalmi rendet képeznek, amelynek nem jogi szankciói, hanem morális, etikai szankciói vannak. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Ha ez igy van, t. Nemzetgyűlés, akkor fel kell vetnem a kérdést — minthogy itt egy rettentő széles skála van, amint azt előbb egy szinte mindennapi példával igyekeztem bemutatni, — hogy mi az a tárgy, amelyet ez a törvényjavaslat 1. §-ában öt évig terjedhető fegyházzal kivan büntetni ? Kerekes Mihály : Minden ! Rassay Károly : Mert hiszen abban talán csak megegyezhetünk, hogy ha egy jól mulató társaság elhatározza, hogy a főkapitánynak a maga hatáskörében kiadott rendeletét meg fogja szegni és igy az állami rendet erőszakosan fel fogja forgatni, hogy pl. a villamosoknak nem a bal-, hanem a jobboldalán fog felszállani, — és ami szigorú értelmezés szerint ide kellene hogy essék a törvényjavaslat rendelkezése alá — mégsem lesz sem törvényhozás, sem bíróság, amely ezt öt évig terjedhető fegyházzal kívánja büntetni. Hasonlóképen vagyunk a társadalmi renddel is. A társadalmi rendnek egyáltalában büntető rendelkezések alá nem vont áthágását, az erre való szövetkezést végeredményben csak nem lehet igy kriminalizálni, mint ahogy ez a törvényjavaslat akarja . . . Balla Aladár: Más itt a cél! Majd megmondom én holnap. Rassay Károly : .. . Igaz, hogy ebben a tekintetben az eredeti törvényjavaslat indokolása mégis nyújt nekünk bizonyos támpontot, amikor azt mondja, hogy az 1. § nem emliti meg külön az állam és társadalom alapintézményeit s ehhez képest a bíróság feladatává teszi annak megítélését, hogy adott esetekben, amikor az állapítható- meg, hogy a mozgalom vagy a szervezkedés célja bevallottan csak egyik vagy másik alapintézménynek jogellenes megszüntetése volt, ez az alapintézmény olyan nélkülözhetetlen alapeleme-e az állam és a társadalom fennálló törvényes rendjének, hogy az az illető alapintézmény nélkül tovább fenn sem állhatna, ugy hogy a mozgalom vagy szervezkedés valódi célja mégis az állam és a társadalom törvényes fennálló egész rendjének a felforgatása vagy megsemmisítése. (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy a Károlyi-forradalom alatt felelős helyről, sajtóban, minden oldalról hallottuk azt a tételt emlegetni, hogy az állam és társadalom rendjének egyetlen b azi sa a szervezett munkásság és a szakszervezetek. Ha most már én egy ilyen bizonytalan, körül nem irt bűncselekményt fogok kreálni, hol lesz az a határ, amelyen belül a bíróság el tud igazodni, hogy megállapítsa, hogy tulajdonképen mit is kell ez alá a rettenetes szankcióval ellátott törvényes rendelkezés alá vonni. Hol van a garancia arra, Meskó t. képviselőtársamra tekintve jut eszembe, hogy nem jön egy bíróság, amely majd a Földmives Szövetséget fogja az egyetlen társadalmi rendnek és fentartó erőnek minősíteni? Hol van a garancia arra . . . Meskó Zoltán : Azért fogjuk csak módosítással megszavazni azt a 7. §-t. Hornyánszky Zoltán: Ott a bíróság.