Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

492 A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. évi márczius hó 11-én, pénteken. ezen közjogi funkciójánál fogva fokozottabb ellenőrzés tettei pedig következtetések alatt állanak. Ezek után legyen szabad röviden áttérnem a törvényjavaslat szükségessége kérdésének vitatására, az u. n. antimilitarista mozgalmakkal szemben. Én azt hiszem, bogy az antimilitarista mozgalom kifejezés alatt a törvényjavaslat sem kivánja azt érteni, ha valaki egy ideális alapon vitatja például az egész világ hadseregének a lefegyverzését. (Uqy van! a ssélsöháloldalon.) Hem gondolom, hogy az ilyen esetet a törvényjavaslat ilyen súlyos büntetési tételek alá akarná vonni, mert hiszen akkor a törvényjavaslat a morális alapját vesztené el. Kerekes Mihály: Az a kérdés, hogy ki mondja nálunk! Rassay Károly : Azt hiszem azonban, hogy helyesen állapítom meg a törvény célzatát, ha felteszem azt, hogy a törvényjavaslat az u. n. katonai fegyelem megbontására irányuló kísérleteket akarja lehetetlenné tenni. Szádeczky-Kardoss Lajos: így kell megmondani ! Rassay Károly : Ebben a tekintetben azonban mindannyian egyetértünk, mert ha nincs fegyelem, akkor a katonaság nem katonaság, hanem meg sem nevezem, hogy micsoda alakulat. Azt a fegyelmet tehát minden embernek, aki csak valamennyire normális életet akar biztosítani ebben az országban, a legelső szempontnak kell tekintenie. De én itt ismét azt kérdezem az igen t. igazságügyminister úrtól, hogy nem találtak-e ők eddigi büntetőjogi rendszerünkben védelmet a katonaság fegyelmének megbontására irányuló törekvésekkel szemben? Mert hiszen, ugyebár, azt tudjuk nagyon jól, hogy a behívási paranccsal szemben, a katonai szolgálat teljesítésének megtagadására irányuló engedetlenségre való csábítást a törvény teljes mértékben bünteti. Az a bizonyos 1912 : LXIIL tcikk azonban még tovább is ment és 22. §-ában azt mondja (olvassa) : »Aki háború idején a fegyveres erő vagy csendőrség tagját oly katonai bűntettre csábítja vagy neki oly katonai bűntett elkövetéséhez nyújt segélyt, amely katonai bűntett nem tartozik az 1878 :V. te. 453. §-ában emiitett szökésnek, vagy a katonai behivási parancs iránt tanúsított engedetlenségnek stb. stb. ... a megfelelő büntetés alá esik.« Kérdeznem kell az igazságügyminister urat ós a t. előadó urat, érvényben állónak tekintik-e ezt a törvényes rendelkezést. (Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister igenlően int.) Amikor megnyugvással — de talán nem is olyan nagy megnyugvással — veszem tudomásul, hogy az arra hivatott tényezők ezt a rendelkezést érvényben állónak tekintik, ugyanakkor arra vagyok kíváncsi, hogy mivel tudják megokolni a törvényjavaslat indokolásából kicsendülő azt a gondolatot, hogy a katonai fegyelem csak a nyilvános izgatással szemben van megvédve, de nincs megvédve az úgynevezett kézalatti csábításokkal szemben. Méltóztassék megengedni, de én azt hiszem, ez világosan megmondja, hogy minden csábítás — tehát nem a nyilvánosság előtt és nem izgatás utján elkövetett felhívás is — arra, hogy valaki katonai bűntettet kövessen el, a büntetőtörvény szerint 3—5, vagy nem tudom hány évi súlyos szabadságvesztósbüntetés alá esik. T. Nemzetgyűlés! Reasszumálom az eddig elmondottakat és megállapítom azt, hogy az állam rendjének és a katonaság fegyelmének megvédése szempontjából erre a törvényjavaslatra nincsen szükség. Lehet, hogy a büntetési tételek enyhék, de ezeknek felemeléséhez azt hiszem, ha ennek ellenében ellenértékül megkapjuk azt, hogy a tényálladék pontosan lesz meghatározva, mindannyian szívesen hozzá fogunk járulni. (Igazi TJgy van! balfelöl.) A harmadik rész, amely ellen jogi kifogást nem emeltem s amelyet jogilag nem tárgyaltam, a nemzet becsülete ellen intézett támadásokra vonatkozik ;• ezekre nézve- bátor voltam bizonyos politikai aggályokat hangoztatni s ezeket az igazságügyminister ur figyelmébe ajánlom. T. Nemzetgyűlés! Vizsgáljuk ezek után talán azt. hogy ezekkel a nem létező hiányokkal szemben miképen akarja a törvényjavaslat büntető jogrendszerünket megjavítani. A törvényjavaslat az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szól. A javaslat első szakasza megállapítja, ugyebár, azt a büntetendő cselekményt — a többi csak hozzákapcsolódik ehhez — amelyet a törvény büntetni akar, amikor azt mondja, hogy (olvassa) : »Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet, bűntettet követ el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.« Itt elsősorban szerettem volna felvilágosítást kapni arranézve, hogy tulajdonképpen mi az az állami és társadalmi rend ? (Ügy van ! bal felől.) Mert bocsánatot kérek, amikor büntetőjogi védelmet állítanak fel, akkor mégis csak szabad tudnom, hogy mi a büntetőjogi védelem tárgya. Az indokolás szerint az állam és társadalom rendje alatt tulajdonképen az alkotmányt kellene értenünk, mert hiszen a törvényjavaslat bizottsági jelentése azt mondja, — épen az ezen 1. §-hoz adott indokolásában — hogy igaz ugyan, hogy a büntetőtörvénykönyv 127. §-a »az ehhez fűződő rendelkezések büntetik az olyan cselekvényt, amely közvetlenül arra irányul, hogy a magyar állam alkotmányát erőszakosan megváltoztassák, de sem ez a szakasz, sem más törvényes rendelkezések nem büntetik a cselekményt, ha nem közvetlenül irányul a jogi és társadalmi rend felforgatására — amint méltóztatnak hallani, itt szinonim kifejezősekképen