Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-163
A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. az 1920. évi VI. te. 1. §-a azt mondja, hogy (olvassa) : »Ahol az emiitett törvényekben és az azok alapján kibocsátott rendeletekben a háború idejéről van szó, ezalatt a kivételes hatalomnak a jelen törvény által meghosszabbított idejét is érteni kell. Ahol pedig a hadviselés érdekéről van szó, ezzel az ország belső rendjének és közbiztonságának, valamint külső politikájának az érdekei is egy tekintet alá esnek.« Minden a világon ez alá a törvény alá esik. De ha ez igy van, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy nemcsak az téves beállitás, hogy a büntetőtörvénykönyv 127. §-a nem nyújt elegendő védelmet és hogy elhallgatják azokat a többi alkotmányjogi védelmet nyújtó törvényeket, amelyek a büntetőtörvénykönyv azt követő fejezeteiben vannak, hanem itt egy súlyos védelmi lehetőség van a kormányra nézve épen az 1912. évi LXIII. te. alapján, amely módot nyújt arra, hogy az izgatást, sőt még a sztrájkot, súlyos büntetési tételek alá helyezze. Nevezetesen — hogy csak a sztrájkra utaljak — az 1912. évi LXIII. tc.-ben foglalt büntetőrendelkezés a sztrájkot büntetni rendeli akkor is, ha azt nem is azzal a célzattal követték el, hogy az a hadviselés érdekeit sértse, de olyan körülmények merülnek fel, amelyeknek alapján azt tényleg sértheti. Ha jól tudom, talán három évi börtönnel bünteti az ilyen sztrájkot. Ha ilyen büntető szankciók állanak a kormány rendelkezésére, akkor igazán nem tudom megérteni, hogyan mondhatják azt, hogy jelenlegi büntetőjogrendszerünk . . . (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Igaz, ez kicsit nehéz matéria . . . Hornyánszky Zoltán: Megemésztjük! (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly : . . . hogy jelenlegi büntetőjogrendszerünk nem nyújt elegendő védelmet az állami rend számára. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy a háborút nehéz körülmények között, itt bent az országban árulókkal igazán telítve — nem akarok most erről bővebben nyilatkozni — végigcsináltuk ezekkel a büntetőrendelkezésekkel. S az állami rendet is meg lehetett volna védeni azokkal, mert nem hiszem, hogy akadna valaki, aki az állami rend megvédésének elmulasztását azzal indokolná, hogy nem elég büntető rendelkezés állott a kormánynak és az igazságügyi hatóságoknak a rendelkezésére, hanem meg vagyok győződve, hogy mindenki máshol keresi azokat az okokat, amelyek az összeomlást előidézték, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De ha már itt vagyunk, lehetetlen fel nem vetnem azt a kérdést, hogy mikép és hogyan lehetséges az, hogy a kormány még a rendelkezésére álló büntető rendelkezéseket sem hozza alkalmazásba akkor, amikor itt körülbelül egy év óta a Nemzetgyűlés szuverenitása ellen, az állami rendnek egyetlen bázisa ellen minden évi márczius hó 11-én, pénteken. 491 oldalról támadásokat látunk, (ügy van ! balfelöl.) Én kénytelen vagyok utalni arra, hogy egypár felszólalásomban felhívtam az igazságügyminister ur figyelmét azokra a cikkekre, amelyek a Nemzetgyűlésnek a szuverenitását megtámadják. Balla Aladár: Az nem fontos! Rassay Károly: Utaltam arra, hogy egy aktiv táblabíró is jónak látta a Nemzetgyűlés jogalapját kétségbe vonni. Utalhatok azokra a határozatokra, amelyek meghozatnak jobbról és balról Zalától Pestig, (ügy van! balfelöl.) amelyekben a Nemzetgyűlés törvényhozói jogosultságát vonják kétségbe, s hogy ezek a határozatok széltében-hosszában helyesléssel tárgyaltatnak a sajtóban is. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam hozott fel itt csak az elmúlt napokban is egy esetet, amelyet egyenesen mint a legsúlyosabb felségsértésre létrejött szövetséget kell tekintenem, ha azok a tények megfelelnek a valóságnak. Hisz ott arról volt szó, hogy egy katonai diktatúrát akarnak előkészíteni. (Mozgás a baloldalon.) Ilyen körülmények között kérdeznem kell az igazságügyminister urat : nem volna-e szíves informálni bennünket arról, hogy melyek azok a perek, amelyeket megindítottunk a mi lecsepült büntetőjogrendszerünk alapján, hogy ezek a jelenségek megtoroltassanak. Vagy ha nem indítottunk, miért nem indították meg? Nem talált az ügyészség vagy igazságügyminister ur megfelelő rendelkezést a törvénykönyvben ezekkel a jelenségekkel szemben? Én azt hiszem, hogy erre a kérdésemre sem fogok feleletet kapni, valamint nem fogok feleletet kapni arra a kérdésemre sem, amelyet majd az igazságügyminister úrhoz, mint a belügyministerium véglegesen megbizott ideiglenes vezetőjéhez fogok intézni. (Derültség a szélsobaloldalon.) A napokban olvastuk, hogy a veszprémi püspök kiment Pranginsba, hogy IV. Károly újszülött leánygyermekét megkeresztelje. Szegény embert ez a kitüntetés nem ér. En azonban kénytelen vagyok tovább menni és konstatálni azt, hogy a veszprémi püspök közjogi méltóságot is tölt be és mint közjogi méltóságot betöltő egyént illetőleg kell megkérdeznem a belügyminister urat, hogy helyesnek, célszerűnek, a kormány által hangoztatott semlegességgel összeegyeztethetőnek találja-e azt, hogy utlevéladással lehetővé teszi a legsúlyosabb propagandát és tüntetést a legitimista álláspont mellett? (Mozgás a baloldalon.) Túri Béla: Nektek az egyéni szabadság nem tetszik. (Zaj.) Kerekes Mihály : Amit ők csinálnak, az mind rendben van ! Balla Aladár: Ezért kell a királykérdést kikapcsolni! A sajtóban nem szabad irni róla! (Zaj.) Rassay Károly: Az egyéni szabadság nem a magánemberé akkor, ha az a magánember egyúttal közjogi funkciót is tölt be s épen 62*
