Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-163
490 A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921 nyújtani az államnak, mint amennyit nyújt a sajtószabadság teljes egészében való visszaállitása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ami már most, t. Nemzetgyűlés, a törvényjavaslatnak másik két rendelkezését illeti, nevezetesen az állami rend megvédésére vonatkozó rendelkezéseit és a katonaság intézményének megvédését s az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket, — e tekintetben ismét disztingválni szeretnék. T. Nemzetgyűlés ! Ha azt méltóztatnak állítani, hogy a mai büntetőtörvénykönyvünkben s általában véve büntetőtörvényeinkben a büntetési tételek nem kielégítők a mai helyzetünkben, — mert hiszen ezek tényleg relativ fogalmak, amelyek a nép elvadulásához vagy erkölcseinek megromlásához alkalmazandók, — akkor nem hiszem, hogy e tekintetben nagy vita legyen közöttünk. Ha azonban uj cselekményeket akarnak kriminalizálni, akkor ezzel szemben feltétlenül két követelményt kell felállítani. Az egyik követelmény, t. Nemzetgyűlés, az, hogy pontosan körül legyenek irva azok a cselekmények, amelyeket a törvény pönalizálni, büntető szankció alá akar helyezni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos: Világosan! Rassay Károly : A másik körülmény pedig, amit szintén megvilágitandónak tartok, annak a kimutatása, hogy ezek a cselekmények a mai büntető rendszerünk szerint büntetés alá nem vonhatók. Mert abból üdvösség 'igazán nem fakad, ha gyártani fogjuk a törvényeket GS ci meglévő törvények között esetleg ugyanazon cselekményeknek különböző büntetési tételek alá vonása folytán zavart fogunk előidézni. Itt pedig ismét sajnálattal tapasztaltam, hogy ugy e terjedelmes indokolásban, — amelynek egyes részeire bátor leszek még az általános szempontokból kitérni -— mint az előadó ur beszédében nélkülöznöm kellett azt, hogy egyetlen konkrét tényt is megjelöltek volna, amelyet e törvény alapján kivannak büntetni. Hiába próbáltam a bizottságban, hiába próbáltam itt a plenáris tárgyalás folyamán is biztatni a t. felszólalókat, méltóztassanak megnevezni legalább egy konkrét tényt, amelyet e törvény alá akarnak vonni... Balla Aladár: Misztikus! Rassay Károly: . . . általános kijelentéseknél azt mondhatnám: egyébként mindnyájunk lelkéből fakadó vezércikk-izü kijelentéseknél egyebet nem kaptunk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy nem tudok elképzelni az állami rend ellen olyan cselekményt, amely a mai büntető jogrendszerünkben megtorlás alá vonható ne volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Megengedem, hogy egyik-másik büntetési tétel esetleg nem megfelelő ; azonban ennek az a módja, hogy hozzuk ide novelláris utón azt évi márczius hó 11-én, péntehen. a büntetési tételt és a változott viszonyoknak megfelelőleg emeljük fel. Már most, csodálatosképen, amikor az állami rend védelméről beszéltek képviselőtársaim is, az indokolás is, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) akkor mindig visszatértek a büntetőtörvénykönyv 127. §-ára s különösen e szakasz második bekezdésére, amely alkotmányunkat védte eddig és csodálatosképen azzal a felfogással harcoltak, hogy ez a 127. §. az alkotmányunkat nem védi eléggé és nem nyújt elég védelmet az állami rendnek. Hát kétségtelen, t. Nemzetgyűlés; hogy ha az állami rendet jogbölcsészeti fogalmakkal akarom definiálni, az nem ugyanaz, mint az alkotmány. De azt hiszem, hogy a gyakorlatban alig lehet különbséget tenni közöttük ennek a törvényjavaslatnak intenciói szempontjából. (Halljuk! a szélsobalóldalon.) De ettől eltekintve, ez az érvelés egy kissé ferde beállítás, mert az állami rendet nemcsak az alkotmány védelméről szóló paragrafusok védik, hanem védik a büntetőtörvénykönyvnek és az ahhoz kapcsolódó egyéb törvényes rendelkezéseknek egész légiója : a hűtlenség, a lázadás, a hatóságok büntetőjogi védelme, az alkotmány, a törvény és a hatósági közegek védelme, ezek elleni izgatás, azután, t. Nemzetgyűlés, még — ez aktuális — a sztrájkról szóló rendelkezések is. Ezek mind védelmet nyújtanak az úgynevezett állami rendnek (Zaj balfdől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát az állami rend védelméről beszélünk, akkor igen gyenge érvelés az, hogy folyton a büntetőtörvénykönyvnek az alkotmányvédelméről szóló egyetlen rendelkezésére hivatkoznak. 8 itt foglalkoznom kell azzal a kérdéssel is, hogy mi van a kivételes hatalomról és a kivételes háborús intézkedésekről szóló törvénnyel. Szilágyi Lajos : Meddig akarják még fenntartani ? Rassay Károly : Amint az igazságügyminister ur nagyon bölcsen tudja... Balla Aladár: Megbuknának három nap alatt, ha fenn nem tartanák! Rassay Károly:... az 1912. évi LXIII. t.-c. súlyos büntető rendelkezéseket tartalmaz a háború esetére. Sajnos, azzal a törvénnyel, amelyet itt a Nemzetgyűlésben megszavaztunk, s amely, ha jól emlékszem, 1920. évi VI. te. elnevezés alatt van a Törvénytárba felvéve, módot nyújtottunk a kormánynak arra, hogy ezeket a kivételes büntető rendelkezéseket is érvényben tartsa, vagy érvénybe helyezze. Azt hiszem, a t. minister ur ebben is megegyezik velem, mert hiszen az 1912. évi LXIII. tc.-nek 13. § kormány jogkörébe utalja annak megállapítását, hogy mi tekintetik a háború idejének, hogy a rendelkezések ma is hatálybaléptethetők. Az 1920. évi VI. tc.-ben ugyanis módot nyújtottunk a kormánynak arra, hogy azokat jelenleg is életbeléptethesse, mert
