Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921, évi márczius hó 11-én, pénteken. 489 is tönkretenné ezt a konszolidációt. En épen azért, t. Nemzetgyűlés, nem esem abba a hibába, nem fogom reklamálni az elmúlt forradalmakat, — helyesebben csak egy forradalmat, mert a másikat nem tekintem forradalomnak, — és azt hiszem, hogy annak elitélését nyugodtan csak két fórumra lehet bizni. Az egyik a történelem, a másik fórum, pedig az, amely az egyes egyének felett kell hogy Ítélkezzék : ez az igazságszolgáltatás. Nem én vagyok kormányon, tisztelt Nemzetgyűlés, hanem az igen tisztelt kormány, nem én vagyok a kormány mögött, hanem t. képviselőtársaim. Ha önök ugy látják, hogy az eseményeket reklamálni kell, méltóztassanak az igazságszolgáltatás kerekét forgásba hozni, és meg vagyok győződve róla, hogy ez az eljárás sok mindent más világitásban fog elénk tárni. Balla Aladár: Rá kell térni már egyszer! Rassay Károly : . . . és módja lesz minden embernek megítélni, hogy mennyi volt ennek a forradalomnak előidézésében az egyes emberek hibája, és mennyi volt ebben bizonyos százados, történelmi viszonyok kényszerűségének megnyilatkozása. A magam részéről, épen ezért megfordítom a sorrendet és elsősorban a kérdésnek jogi oldalával kívánok foglalkozni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Amikor ezt a javaslatot kézbeveszem, az első kérdés, ami feltétlenül ajkamra tolul, az, hogy vájjon szükség van-e erre a javaslatra. Szilágyi Lajos : Most ! Rassay Károly: Es ha igen, ilyen formában van-e szükség, amely formában azt elénk tárták. Ez a javaslat három irányban kivan védelmet nyújtani. Az egyik az állam — vagy mint a javaslat mondja, — ezt ismétlem, mert leszek bátor rámutatni, hogy maga a megjelölés : az állami és társadalmi rend is milyen homályos és kétértelmű dolog ; A javaslat első része tehát az állam és társadalom rendjét kívánja hatékony szabályokkal megvédeni. A második része a katonaság intézményének és a fegyveres erőnek kivan bizonyos nagyobb, hatályosabb védelmet nyújtani. A harmadik rész pedig a nemzet becsületét kívánja a jogosulatlan támadásokkal, meggyalázó kifejezésekkel szemben megvédeni. Szabad legyen talán mindenekelőtt ezzel a harmadik résszel foglalkoznom. (Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Ugy hallottam — hivatalosan nem volt bejelentve, t. Nemzetgyűlés •— hogy a törvényjavaslatnak ezt a részét módosítani fogják. Hogy miképen és hogyan fogják módosítani, azt én nem tudhatom ; mert itt ismét egy igen szokatlan helyzettel állunk szemben. Azelőtt, ha egy ilyen javaslatot tárgyaltak és a kormány már maga eljutott annak a megfontolásához, hogy a javaslatot bizonyos irányban módosítani fogja, akkor erről tájékoztatta a Házat; mert NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET. nevetséges dolog, hogy én harcoljak egy szakasszal, egy javaslattal, amelyről nem tudom, hogy az igen t. igazságügyminister ur majd annak idején, amikor felállni méltóztatik, milyen módosítást proponál [a Háznak. (Ugy van! a szélsobaloldalon,) Szilágyi Lajos: Miért provokálják a kritikát, ha az feleslegessé válik ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : A törvényjavaslat e rendelkezésének jogi részével nem foglalkozom, mert nem tudom, hogy milyen módosításokon fog keresztülmenni, ép ugy nem a stiláris részével ; hanem foglalkozni akarok azzal a gondolattal, amely ebben a rendelkezésben megnyilvánul. T. Nemzetgyűlés ! Amint Apponyi Albert t. képviselőtársam mondotta, aligha volna olyan ember, aki a nemzet becsületét védő támadásokkal szemben a legteljesebb morális felháborodásssal. ne volna eltelve. De engedelmet kérek, akkor, amiker egy törvényjavaslatot, egy törvényes rendelkezést tárgyalunk, talán szabad mélyebbre is tekinteni, és én őszintén megvallom, hogy amint jogi szempontból nehezen tudnék kifogásokat emelni e rendelkezés ellen, mert amint az egyén becsületét a törvény igen helyesen megvédi, ugy fokozottabb mértékben van az összességnek, mint államnak védelemre, szüksége, annál inkább vannak politikai aggályaim. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése ugyanis büntetni kívánja azt, aki a magyar államról, vagy a magyar nemzetről nyilvánosan olyan valótlan tényt állit, vagy való tényt olyan elferditéssel ad elő, amely alkalmas becsületének kisebbitósére. Ha tehát egy gyakorlati esetet tartok a szemem elé, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy akkor, amikor egy vádlottat fognak e szakasz rendelkezése alapján a bíróság elé állítani, a vádlott első dolga lesz igazolni azt, hogy ez a tényálladéki elem, hogy ő valótlant állított, vagy ferde színben adta elő a dolgot, nem forog fenn. Most mi történik, t. Nemzetgyűlés? Ettől a bíróság a vádlottat el nem zárhatja, s akkor előáll az az eset, hogy olyan tények, amelyek — kijelentem — minden állam életében előfordulhatnak, s amelyeket az állam épen a maga legfelsőbb érdekei szempontjából nem akar nyilvánosan tárgyaltatni, — a bíróság előtt azok per longum et latum nyilvánosan fognak tárgyaltatni. Mert csak két eset lehetséges : vagy nem indítja meg az eljárást az arra hivatott közvád és akkor önkénytelenül is elismeri a valóságot, holott a tényállásnak esetleg csak kis része lesz való ; vagy megindítja az eljárást és nem tudja megakadályozni, hogy ezt a tényt a bíróság előtt vég nélkül ne tárgyalják. T. Nemzetgyűlés ! Tényleg azt hiszem, hogy, amint Apponyi Albert t. képviselő ur is mondotta, ez a rendelkezés nem fog az ilyen becsmérlő kijelentésekkel szemben annyi garanciát 62